Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-16 / 51. szám

442 EVANGELIKUS ORÄLL0 Édes rabság volt: egy lelki szabadság, S szegénységben is gazdagok valátok És életre vitt vértanú-haláltok! Hol vagytok, akikre az ősapák Előkelő nagy nevüket hagyják? E lelkes ősök védői valának Szabadságnak, egyháznak és hazának. Meg nem rendült hitöknek sziklavára S nem tántorodtak el Pázmány szavára. Ti kevesek a szent zászló alatt, Áldás reátok, néktek hódolat! Mind, kikben még az ősök vére pezsdül, Oh, jöjjetek munkára seregestül! Hol a kegyes család s gyermeksereg, A fiak, lányok- és az unokák, Megannyi szőlővessző s olajág, Amint énekel és imát rebeg?! Esténként az asztal körül leülnek, Rajtok még az angyalok is örülnek. — Ima és ének őket elkísérik Drága örökségképen mind a sírig! Kegyes családok szülik a papot, És nem a csengő-pengő koronák. Pásztor, gyémántnál becsesebb, nagyobb A te hervadhatatlan koronád! Koronád, hogy Attól vagy áldatott, Aki szolgálatára méltatott, — Koronád az emelő öntudat, Hogy szód s példád az égre felmutat, — Koronád — hűn vezetve népedet — Mely néked a mennyben eltétetett. Fel, fel! Az odafenvalókra nézzünk! Oda nézett, lásd, a Maszületett Jézus Krisztus, a mi lelki Vezérünk — Oh üljünk Néki méltó ünnepet! Ha most lesújt is a sivár jelen, Én a jövőt nagynak, dicsőnek látom, Oh, „lesz még egyszer ünnep a világon", Magasztos, boldogító, végtelen! örömkönyek fürösztnek minden orcát, Hivő szívekbe száll le a mennyország; Mert a Krisztusnak Lelke hatalom És hatalom az Evangyéliom, Az Istennek hatalma mindörökké, Újjászül ez minden teremtettséget, Mely úgy fohászkodik váltsága végett, S elavulása nem lesz soha többé! Uram Isten, e szent karácsonyon E szebb jövendőért imádkozom! Sdntha Károly. Rz E. R. revisiójához. Esetek. i. Az E. A. 255. §-a úqy rendelkezik: „Ha a személyes járandóságok czímén befolyó jövedelem az 1909. egyházközségi szükségletek fedezésére nem elégséges, az egyházközség tagjai, a megelőző évben reájuk kivetett egyenes állami adó alapján is — a pótadók kizárásával — megadóztathatok". Él gyülekezetemben egy szegény, szerencsétlen özvegy, három gyermek anyja, kik közül a legidősebb 5 éves, a legkisebb most tanul járni. Tavaly még vagyonos kereskedő s hentes vol az ura. Üzlete kitűnően ment, forgalma napról-napra emelkedett. Ennek alapján természetes kereseti adója is fokról-fokra nagyobbodott. A házaspár fiatal és törekvő volt, a kereset tekintélyes részét üzletük fejlesztésére, a hiányok pótlására költötték. Tavaly nyáron a fiatal férj spirituszt fejtett, a hordó egy szerencsétlen vigyázatlanság következtében fölrobbant s a szerencsétlent a robbanás darabokra tépte. Jött a nyomor. A fájdalom, az apró gyermekek gondozása szinte kizárttá tették, hogy a fiatal özvegy komolyan nekifeküdjék az üzleti dolgoknak. Tapasztalatlan is volt, ha akarta is volna, nem tehette, mert nem értett hozzá. Az üzlet fokrólfokra sülyedt: ma tönkrement emberek. Főgondjuk, hogy meneküljenek mindannyian a pusztulástól. Most jön a mi E. A -unk bölcs rendelkezése. Tavaly fizetett az özvegy 118 K állami egyenes adót. Illetőleg ennyi volt rá kivetve, mert három év óta adót nem fizettek s a hátrálék ma krb. 500 korona. Alkotmányunk értelmében az ez idei egyházi adó a tavalyi állami egyenes adó alapján vetendő ki. Ki is vetettünk rá 59 K egyházi adót. De miből fizetné ? Tavaly még jómódú kereskedő volt, ma alig van betévő falatja s bár kivetésünk jogos, de irgalmatlanság volna azt behajtatni. Csak azt nem érthetem, miért kell nékünk az egyh. adó kivetésénél a mult évi állami adó alapján operálnunk, midőn a közig, hivatalok mindenütt már szeptemberben terjesztik be a jövő évre vonatkozó költségvetéseket s adózási lajstromokat. Nem észszerűbb dolog volna-e, ha ezek alapján vetnők ki az egyház adót? Annál is inkább, mert mi költségvetésünket amúgy is csak januárban vagy februárban készítjük s terjesztjük a közgyűlés elé? II. Az E. A. 58. §-a igy rendelkezik : Az egyházközségi elnökség az egyh. községi felügyelőből és a lelkészből áll, akik egyenlő joggal és felelősséggel kormányozzák és képviselik az egyházközséget és annak összes ügyeit egyetértőteg intézik. Én, a magam részéről az egyházfelügyelői állásnak sohasem voltim híve, nem is leszek. Első sorban azért, mert egyházunk alapelveivel nem egyezik, — mert egyházunk külömbséget egyházi és világi egyén között nem ismer s igy világi elemről sem tud (egyet, papság), másodsorban azért, mert az első ker. egyházban, melynek elveihez feltétlenül ragaszkodnunk kell, ha a Kr. egyháza akarunk maradni — ily szervnek nyoma sincs. Az ok, mely a középkorban ez állást az egyházban életre keltette, rég elmúlt, az okozatnak ok nélkül nincs értelme. Hitbuzgó lelkipásztorok mellett egy világias gondolkodású, világias eszmékkel saturált egyházfelügyelőnek az egyházra nézve csakis hátrányos befolyása lehet; egyébbként is gyakorlati életben az „elnökség" kétfejüsége gyakran ád zavarokre okot, különösen, ha mindkettő ragaszkodik elveihez. Quot capita, tot sensus. Emiitett szakasz az egyh. felögyelőnk megengedi, hogy az egyház összes ügyeibe avatkozzék — a legtöbb esetben a megfelelő képzettség nélkül. • Az én felügyelőm a múltkoriban panaszt emelt ellenem az