Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-12-16 / 51. szám

1909. egyh. hatóságnál, hogy az istentiszteleten az ő megkérdeztetése nélkül változtattam. Önkénytelenül kerdeztem, menyiben adhatott volna nekem tanácsot, vagy útbaigazítást, mivelhogy liturgikát soha nem hallgatott ?! A hívek pedig már évek óta sürgették az istentiszteletek bővítését s a közgyűlésen a változtatást a legnagyobb megelégedéssel hagyták jóvá. Napjainkban a felügyelői karban is nagyobb felbuzdulást, érdeklődést veszünk észre az egyház ügyei iránt Igaz, a legtöbb esetben működésük nem áll egyébből, minthogy a magyar istentiszteletek számát mindenáron növelni óhajtják; a mennyiben pedig a hitélet dolgaiba beleavatkoznak igazán avatatlan kézzel, érdeklődésükkel csak zavart okoznak s bénítják a lelkész munkakedvét. En említettem paragraphust egyenesen szerencsétlennek tartom, mert megérhetjük, hogy egy szép napon »hitbuzgó« felügyelőnk bekéri predikátiónk kéziratát s beleszól lepsajátosabb lelkipásztori tevékenységünkbe is, mert hiszen az egyház »összes« ügyeit j egyetértőleg kell intézni! Ha már szervezve van a felügyelői állás egyházunkban, célszerű volna munkakörét is kijelölni s precízirozni. Mentsék fel a lelkészt az egyház anyagi ügyeinek gondozásától, utalják át ezeket teljesen a felügyelő hatáskörébe s ez feleljen a közgyűlésen ; a lelkésznek pedig maradjon meg a hivatal vezetése s a specialis lelkészi ügyek, melyekért viszont ő felel a közgyűlésnek s lelkiismeretének. Az »egyetértő« intézés helyett lépjen életbe az észszerű ,munkafelosztás elve" — mely tagadhatatlanul több áldással járna közegyházunk fejlődésére. m. Klerikális ifjúsági nevelés. Vettük a következő levelet: Nagytiszteletű Úr! Ma olvastam a „Budapesti Hirlap" legújabb szá- j mában az ide mellékelt cikket a kongregációkról. Ebből látható, hogy működik a r. k. egyház s minő szellem s elvek vezetik a kongregációkat. Ha netán elkerülte becses figyelmét, ide csatolom. Én az egész cikket lenyomatnám az Őrállóban, lelkészek és világiak egyaránt sokat tanulhatnak ebből s elmélkedhetnek mi lesz belőlünk és szép hazánkból, ha ilyen szellemben neveltetik fel a serdülő fiatalság. Kiváló tisztelettel, szívélyes üdvözlettel Újvidéken,, 1909. december 9. Belohorszky Gábor, főesperes. A főesperes úr által hivatott cikk egész terjedelmében ekként hangzik: Holnap, december 8-án, Boldogasszony szeplőtelen fogantatása napján lesz tiz esztendeje annak, hogy a budai középiskolai Mária-kongregációk legelső, mintegy alapitó tagjai, a vízivárosi plébániatemplomban Csáky Károly gróf akkori címzetes püspök és esztergomi kanonok kezébe letették a fogadalmat, megkapták a Mária-éremjelvényt. Ez a budai középiskolai Mária-kongregáció azóta annyira föllendült, hogy már kettő is van. Az egyik Szent Alajosról van elnevezve, ennek tagjai a préparandisták, a polgári és kereskedelmi iskolai tanulók; a másik a Szent Imrekongregáció, amelyhez a gimnáziumi és reáliskolai tanulók tartoznak, — A kongregánisták száma jelenleg 395. A nevezetes évfordulót, tekintettel a tizéves föllendülésre és eredményekre, nagyszabású ájtatosságokkal és iskolai ünnepségekkel ülik meg. Ezeket a budai középiskolai Mária-kongregációkat, a Katolikus Ifjúságot Pártoló Egyesület tartja fönn, amelynek buzgólkodása folytán létesült a II. kerületi, oszlop-utcai érseki főgimnázium és a vele kapcsolatos Rákóczi» internátus, ugyanebben a hatalmas épülettömegben, mely nemrégiben nyert befejezést, vannak elhelyezve ezek a középiskolai Mária-kongregációk is. Ebben a diszes otthonban kapván szép kápolnát, gyűlési termet, könyvtár-szobát s mindent, ami ehhez szükséges, az épületben. A nagyközönség ezekről a Mária-kongregációkról nincsen kellőleg tájékozódva. A Mária-kongregációk a Jézustársasági atyák nevelési rendszerét kiegészítő intézetek. Nemcsak ájtatossági gyakorlatokkal, hanem szociális feladatokkal, gyakorlati vallásos neveléssel foglalkoznak a Mária-kongregációk, abból a célból, hogy az életbe kilépő ifjú erős vallásos meggyőződését bátran megvallja, a szerint éljen és hivatalában, politikai működésében azokat az elveket iparkodjék megvalósítani, amelyeket a Mária-kongregációkban sajátított el. Fő cél az erős, vallásos meggyőződésű közéleti szereplő férfiak nevelése, képzése Ebből a szempontból kiindulva, gondosan megválogatják a felveendő ifjakat a fölvételre jelentkezők közül. A próba sikeres kiállása után fölvett tag, kongregánista nevet nyer és ünnepies fogadalmat tesz és magát a Szűz Máriának fölajánlja. Az ünnepies fölvétel a templomban, fényes istentisztelet keretében történik. A kongregációk szabályai részletesen előírják a kongregánisták kötelességét. A kongregánista köteles havonként, valamint a Jézus Krisztus és a Szűz Márja ünnepein meggyónni és megáldozni. Mikor belép, akkor általános gyónást, vagyis az egész eddigi életre kiterjedő gyónást végezni. Köteles a kongregánista egy állandó, rendes gyóntató-aíyát választani és teljesen a tanácsai és vezetése mellett élni. Tanácsai ellenére cselekedni nem szabad. A kongregációk társadalmi tevékenységűket a kongregációs gyűléseken fejtik ki. Ezeken a gyűléseken, összejöveteleken minden kongregánista köteles megjelenni. Csak fontos okokból maradhat el, de ezt előre be kell jelenteni az elnöknél. A gyűléseken névsort olvasnak s a hiányzókat megintik, ismétlődés esetén kt is zárják. A kongregációkat rendszerint egy jezsuita-páter szokta szervezni; a vezetés aztán egy elnök, ki csak áldozó-pap lehet, egy prefektus és két asszistens kezében van. Ezek mellett működik a tanács és ezek közül választott titkár. A kongregánisták föltétlen tisztelettel és pontos engedelmességgel tartoznak az elüljáróság iránt és parancsait, utasításait föltétlenül kötelesek teljesitení. A gyűléseket az elnök vezeti, ez adja elő a gyűlés tárgyát és vezeti esetleg az eszmecserét. Minden kongregációs Otthonnak van válogatott könyvtára, melyből a tagok olvasni valót kapnak. A kon-