Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-28 / 5. szám

40 EVANGELIKUS OlíALLO 19i;9 zetébe, ez időponttól számított 4 (a IX. fiz. osztályban) illetve 5 évig (a VIII. fiz. osztályban) vesztegelhet, mig a következő magasabb fokozatba jut. A ki tehát pl. 1906. jul. 1-én már 3 vagy 3 és fél évig rendes tanár volt, az nem úgy, mint az állami tanár 4, hanem csak 7 ill. 7 és fél évi rendes tanárság után jut a 2600 K fokozatból a 2900 K-ás fokozatba. Ilyen sérelmet szenvedett minden olyan tanár, a ki 1906. év jul. 1-én nem volt éppen 4-, 8-, 12-, 17 vagy 22 évig rendes szolgálatban. A kecskeméti ref. főgimnázium adatai szerint legalább 82 százalék, de pl. e sorok írójának tanári testületében 14 kartársa közül 13, tehát a státusznak 93 százaléka károsodott. Kénytelenségből a dolgok ilyetén állapotába bele kellene nyugodnunk, hogy ha egyébként a törvényhozás által e czélra megszavazott összegből, a 600,000 K-ból a kellő kiegészítés nem futná. De mit látunk? Azt, hogy rajtunk is — de alaposan — spórol a minisztérium. 1906—907-ben még keveset, mert a mondott elvnek ez esztendőre való fenntartása csak egyeseknél s itt is legfeljebb fél évi diferencziát jelent; de már 1907—908-ban e megtakarítás kitett 122,000 K-t se szép summa még jobban megduzzad 1908—909-ben és pláne a következő előléptetés határévében 1909— 910-ben. Azt kérdené a tisztelt olvasó, hogy miképen lehetséges ily nagymértékű megtakarítás ? Egyszerűen úgy, hogy az idősebb — tehát nagy személyi pótlékot élvező kartársaink nyugdíjaztatása és elhalálozása után a státuszban utánuk lévők nem haladnak természetszerűleg előre, akkor sem, ha a megfelelő szolgálati évet betöltötték, hanem várnak 1911. julius 1-ére. Igy a 4400 K fizetésüek ez uton, a 3200 K fizetésüek pedig az egész státusznak a IX, és VIII. fizetési osztály között való megfelezése folytán egyre fogynak (utóbbi fokozatban már senki sincs) de annál jobban szaporodnak azok, kiknek a fizetését alig kell kiegészíteni, t. i. a 2600 K alapfizetéssel birók. A kecskeméti ref. főgimnázium tanári kara kimutatja, hogy ha mindenki az állami tanárokkal egyforma elbánásban részesülne, az az, ha senki sem károsodnék, hanem a 4., 8 , 12., 17. ill. a 22-ik szolgálati év betöltésével a felsőbb fokozatba előlépne, még akkor is a megszavazott 600,000 K-ból több mint 40.000 K volna megtakarítható a tanügyi tárcza rendelkezési alapja számára. A felekezeti tanárok anyagi javadalmazására jellemző, hogy habár a közoktatás terén — a haza javára — az állami tanárokkal egyforma munkakört töltünk be, a minuciozitásig megegyező szolgálatot teljesítjük, mégis 1909-ben az a legfőbb óhajunk, hogy végre elérhessük az állami tanároknak 190'4-ben rendezett javadalmazását, míg ugyancsak 1909-ben az állami tanárok már ujabb fizetésjavitásban részesülnek. Nem azt akarom evvel jelezni, mintha az állami tanárok ezen megbecsülése nem volna helyén való ; sőt nagyon is jogos, de ez még csak szembetűnőbbé teszi azt a mostoha elbánást, melyben mi — még sok más téren is károsuló felekezeti tanárok részesülünk. Az állami tanárok fizetés rendezése után 1904-ben gr. Tisza István a felekezeti tanárok viszszás helyzetének szanálására is készített javaslatot ; sajnos megbukott, sok szép remény füstbe ment, hogy azután 2 év múlva ügyünk ilyen torz formában megoldassék. Greek Lajos ágh. ev. f 'gimn. tanárB E L É L E T. Ä „Ne temere" Aszódon. Lapunk f. évi 3-ik számában közlött felhívásra vesszük Aszódról a következő érdekes sorokat s kérünk más felől is eféle hü tájékoztatásodat : Egy r. kath. férfi több éven át vadházasságban élt evang. nővel. Karácsony előtt megjelentek az evang. lelkészi hivatalnál, s kijelentették, hogy egymással törvényes házasságot akarnak kötni. A lelkész kioktatta őket, hogy vegyes házasságkötésről lévén szó, az esetleg születendő gyermekeik nem szerint fogják szüleik vallását követni. Erre az illetők egyértelműen a következőket jelentették ki: „Miután eddig született gyermekeink mind evang. vallásúak, abban állapodtunk meg, hogy a törvényes házasságból esetleg születendő gyermekek is mind evang. vallásúak legyenek." A lelkész örömmel véve tudomásul ezt a kijelentést, kioktatta őket, hogy házasságuk megkötése előtt Aszódtól 14 km.-re fekvő szolgabírói székhelyre, Gödöllőre kell menniök, ahol a szolgabíró előtt egyezséget kötnek, mely szerint esetleg születendő összes gyermekeik az anya vallását fogják követni. A helybeli plébános értesülvén a Hirdetési tábláról a tervbevett házasságról, egyházfi utján rögtön magához hivatta a férfit. A férfi, mert tudta, miről van szó, csak többszöri hivás után jelent meg a plébánosnál. A plébános a férfinak azon kijelentése után, hogy N. N. ev. nővel, akivel eddig vadházasságban -élt, most törvényes házasságot kiván kötni, — a következőket mondotta: «Hogy a nővel, akivel eddig vadházasságban éltél, törvényes házasságot akarsz kötni, az szép és helyes is, de hogy e törvényes házasságot a luth. templomban akarod megkötni, az nevetséges; mert ha eddig nem tudtad, tudd meg most, hogy a luth. templomban kötött házasság törvénytelen házasság marad az után is, éppen olyan, mintha nem is kötnétek házasságot. Lépésed így, a mint láthatod, oktalan is, mert a dolog pénzedbe kerül s a mellett mégis csak törvénytelen házas maradsz. — Ha tehát törvényes házasságot akarsz kötni, azt csak a mi (rkath.) templomunkban kötheted. De mert a nő, akivel házasságra akarsz lépni, luth., csak úgy adhatunk össze, ha az összes leendő gyermekeitek rkatholikusok lesznek. Elfogtok — fiam — menni Gödöllőre a szolgabíró úrhoz, s ott kijelentitek, hogy összes születendő gyermekeitek mind az atya, vagyis a rkath. vallásban fognak neveltetni. Ez az utatok nem fog pénzetekbe kerülni, de sőt az esküvőtök sem; mert a gödöllői útra tőlem kaptok pénzt, az esküvőért pedig semmit sem fogok kérni.» A fiatalember ellenvetéseket tett, beszélt megállapodásokról a leendő gyermekekre nézve s arról, hogy ők az evang. templomban fognak megesküdni. A plébános erre elővette erősebb fegyvereit: az összeránczolt homlokot, a felemelt hangot s önmagából kikelve fenyegetőleg lépett fel. — «Nem foglak feloldani bűneidből, el fogsz kárhozni s el fognak kárhozni összes gyermekeid!» A napszámos sorban levő szegény ember reszketve ment el az ev. lelkészhez tanácsért: «Mit tegyen ? A plébános úr azt mondta, hogy a rkath. templomban kell megesküdni s hogy az összes gyermekek rkath. lesznek stb.» Az ev. lelkész megnyugtatta s arra kérte, hogy legyenek kitartók, ne hallgassanak a plébánosra s maradjanak meg eredeti megállapodásuk mellett, amely minden külső tényező befolyása nélkül jött létre köztük s amely az ő helyzetükben különösen indokolt is.