Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-25 / 48. szám

1909. EV

ÄNGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 5 Dezső kérvénye az 1848. XX. t-e. 3-ik §-a tárgyában a közgyűlés végén kerül tárgyalásra. Ezzel az első napi közgyűlés véget is ért. Az egyetemes lelkészi értekezlet ugyanaznap délutánján 4 órakor vette kezdetét a Deáktéri díszteremben. Veres J. elnök akadályozva lévén a megjelenésben, Okályi A. kérésere Zelenka Pál püspök vezette a tanácskozást. Jelen volt mintegy 80 lelkész, mind a 4 püspök, néhány világi. Bevezetésként a Deáktéri polg. leányiskola énekkara Bruckner V. karnagy vezetése alatt énekelte el igen szépen a »Zengjetek hálát" kezdetű motettet. Majd Isó Vincze győri lelkész mondott valóban építő hatású szép fohászt. Bándy Endre olvasta fel azután páratlan szorgalommal összeállított jelentését az összes lelkészi értekezletek működéséről. A tanúlságos, — eszmélkedésre igen sok anyagot nyújtó jelentést lapunk legközelebbi számában adjuk közzé. A szép munkálatért az értekezlet elismerését fejezte ki Bándynak. Ezután Pröhle Henrik pozsonyi lelkész űlt a felolvasó asztalhoz, hogy előadja „Egyházépítő munkánk lényege éz feladata napjainkban" című értekezését. Kiindulási pontja volt az az általános tétel, hogy mindnyájunk munkája : az egyházépítés. E munka lényege, hogy az igét a szentségekkel egyben híven használjuk. Az ige szüli a hitet, az élő hit szüli az egyházszeretetet és ennek cselekedeteit. Mindörökre főfontosságu munkánk tehát az igehirdetés. Vagyis feladatunk az, hogy Isten igéjével, ezen önmagából minden egyéb jót kifejtő égi kincsei híven sáfárkodjunk, annak érvényesülését híven előmozdítsuk. E feladat végzője a lelkész, tere a gyülekezet. Vissza tehát az igéhez és a gyülekezethez. Feladatunk első sorban is a gyülekezethez köt. Ott minden, látszólag kicsiny körű igehirdetői munka (reggeli írásmagyarázat, avatás, keresztelés, stb.) is mély áldások forrásává lehet. Ezt kell tehát első sorban és mindenekelőtt lelkiismeretes pontossággal teljesítenünk. A lelkipásztorkodás ma annyira hangoztatott és követelt társadalmi és közigazgatási oldalával szemben vissza kell térniök a pásztoroknak a nyájhoz, a nyájjal szemben az igéhez. Az ige a legalkalmasabb fegyver a modern ember tévelygéseinek lenyügözésére. Ismerni kell, ki és mi a mai ember. Tudni kell, mi választja őt el egyházától s mi az, amivel őt ismét egyházához köthetjük. A modern ember a kultura csodálója. Meg kell tehát mutatni, minden egészséges kulturának mily nagy szüksége van az igére. De ez csak akkor sikerül, ha a lelkész szívből, meggyőződésből beszél, nem pedig más meggyőződések képmutató szócsöve, amit a nép önkéntelenül is kiérez, épenúgy, mint ahogy ösztönszerűleg megérzi, hogy kinél szól a szív teljességéből a száj. A mai kor igényeinek megfelelő igehirdetés és igeérvényesítés bizonyúl legjobb esköznek a szocialismus túlhajtásaival szemben és annak nemes tartalma kidomborítására. Végeredmény: minthogy az ige hozta létre az egyházat és a megigazító hitet szülve az tartja egy közösségben a híveket: egyházépítő munkánk lényege az igével való hű sáfárkodásban áll. Az élvezetes, tanulságos, lelkes előadásért, amely a modern kor szellemi áramlatainak hatása alatt százfelé divergáló téves nézetek teréről a hallgatóságát igen helyesen — az alapigazságokhoz vezérli vissza, az értekezlet köszönetet szavazott az előadónak és Gyurátz Ferencz és Geduly Henrik indítványára — csatlakozásra híván föl minden hazai evang. lelkészt — szorosabb szervezkedésének külső jeléül minden jelenlevő lelkész 1 — 1 K tagdíjat tévén az ideiglenes pénztárnokul megválasztott Okályi A. kezébe, az értekezést saját költségén kinyomatja. Szeberényi L. Zs. és Raffay S. indítványára az értekezlet kimondja, hogy ezentúl minden egyetemes közgyűlést megelőzőleg igehirdetéssel egybekötött istentiszteletet tart. Kiss Béla lelkész olvasta fel azután „A lelkész érvényesülésének akadályai az egyházi és az egyházonkívüli életben" c. terjedelmes tanulmányát, amely sok helyütt megszívlelésre méltó eszméket, terveket tartalmaz, de egyszeri hallásra nem lévén mód a tárgyilagos elbírálásra, az idő előrehaladottsága miatt Geduly H. indítványára az e munkálat végén előterjesztett számos javaslat részletes tárgyalását a jövő évi közgyűlésre halasztották. — Végűi az értekezlet köszönetet mondott Zelenka püspöknek a tanácskozások szíves vezetéséért s azután — annak kimondásával, hogy ezentúl tanácskozásaink lefolyását írásba foglalja és az egyet. leik. értekezlet végleges szervezésére 5 tagú bizottságot választ, — az értekezlet véget ért. Második nap. Csütörtök. Az egyetemes gyűlés második napi gyűlésén is fontos tárgy került szőnyegre. Báró Prónay Dezső egyetemes felügyelő megnyitván a tanácskozást, dr. Zsigmondy Jenő a jogügyi bizottság részéről tett több rendbeli előterjesztést. Élőadta a bizottság által beterjesztett „Utasítás" tervezetet, mely a katholikus főpapi karnak a Ne temere-vel és a Provida-val kapcsolatos utasítása ellen való védekezés módozatait állapítja meg az ev. lelkészek részére. Az utasítás a protestáns közös bizottság javaslata szerint is, úgy a református, mint az evangelikus egyháznál egyöntetűen lesz megállapítandó A tizennyolc pontból álló tervezet a vegyes házasságoknál a reverzális elleni védelem különböző eseteit és azoknál való eljárást tárgyalja. Fő irányelve az, hogy szemben a támadó türelmetlenséggel a protestáns méltóságot és erkölcsöt kidomborító, de mégis határozott fellépést kiván állítani. A fontos tárgyhoz báró Prónay Dezső, Laszkáry Gyula, Scholtz Gusztáv, Szentiványi Árpád, dr. Sztehlo Komé

1, Geduly Henrik, Materny Lajos, Petrovics Soma, Jánossy Lajos, Bandy Endre, dr. Zsilinszky Mihály és többen szóltak hozzá. Az utasítás összes pontjait végül is egyhangúan elfogadták. Ugyancsak a jogügyi bizottság javaslatára felterjesztést intéztek a kormányhoz, hogy a lapujtői tanító továbbra is — evang. ősi autonomikus jogaink alapján — levitául alkalmaztathassák. A lelkészek 2400 K-ás törzsfizetése ügyében Veres József szólal fel s konstatálja, hogy a lelkészek alacsony fizetése összeí függésben áll a gyülekezeteknek lelkész nélkül maradásával, a lelkészek szellemi nivaujával, sőt kötelességteljesítésével is. Haendl Vilmos nem látja ez összefüggést a koronák és a lelkészek szellemi működése közt. Zsilinszky M. utal arra, hogy ne csak itt, de ahol annak tulajdonképen helye van, az evang. országgy. képviselők az országházban is emeljék fel szavukat. Sztehlo szerint ez az ügy a közös prot. bizottságra tartozik. G /urátz F. szerint egyházunk . sok sebének gyógyithatása végett az 1848. XX t.-c. komoly és becsületes végrehajtására kell koncentrálni az evang. egyház küzdő képességét. (Eleitől fogva ez a mi álláspontunk is. Szerk.) Lombos Alfréd teljes és hű tervet kiván készíttetni a jelenlegi és a jövőre nézve meg-