Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-28 / 5. szám

190'.) EVANGELIKUS OR ALL 0 2. 63 nyomtatott ívet kéziratban a bírálatokkal együtt felülvizsgált s aztán sajtó alá rendezett. 3. Átolvasott és megbírált sok oly kéziratot, melyet kiadni nem lehetett. 4. Az év elején készített egy körlevelet a lelkészekhez, melyet az elnökséggel együtt aláírva szétküldött. 5. Előkészíti a gyűlések tárgyait. 6. Felülvizsgálja a bizottságokkal a számadásokat s a megfelelő jelentéseket elkészíti. 7. Jelenleg pedig egy öt íves munkán dolgozik, melyet a taggyüjtés érdekében kibocsájtunk. Mindezt a munkát végzi 300, azaz háromszáz korona tiszteletdíjért. Ha a titkárnak ezekenfelül még a Missiói Lapok szerkesztője által proponált agitátiót is kellene kifejtenie, akkor szíveskedjék azt is javasolni, hogy a titkár fizetése 4000 korona legyen, mert ekkor csak ennek kellene élnie. — De csudálkozom, hogy a Missiói Lapok szerkesztője a titkártól követeli, hogy ő legyen a kiadványok kelendőségének a főmozgatója, holott a pozsonyi gyűlésen a Missiói Lapok szerkesztője felszólalt az ellen, hogy a könyvkereskedés igazgatása a titkárra bizassék. Kívánsága teljesült! A kiadványok terjesztése a könyvkereskedés dolga, mely személyi kiadások czimén az 1908. évben 4036 korona 31 fillért kiadott. Ők végezzék, ők feleljenek! A lelkészekkel való »élénk és szüntelen összeköttetés« azonban vajmi rosszul állana, ha minden lelkész oly készséggel támogatná a társaságot, mint a Missiói Lapok szerkesztője. — Emlékezik arra, hogy a torzsai gyűlésen tartott a Missiói Lapok szerkesztő ura egy felolvasást. — Közel 2 évig kellett a kéziratra várni, míg megkaphattuk és kinyomathattuk. Ugy-e rosszul esett volna, ha valaki az Ön késedelmét a közgyűlésen szóvá teszi; s íme Ön Kovács Sándor Bocskai füzetének két heti késedelmét a sze.ző működési helyén, a pozsonyi gyűlésen szóvá tette. Mily nagy „szeretet s jóindulat Vizsgáljuk a Lutlier-Társaság működését? Szolgáltattunk-e okot arra, hogy a Missiói Lapok szerkesztője oly „szeretettől és jóindulattói" áthatott kritikát irjon ? 1901-ben vettem át a titkárságot s akkor a társaságnak volt 1106 tagja. — Ma van 1895, tehát 789 taggal több. — Ugye haladunk! 1901-ben volt a vagyon 22,782 korona 65 fillér. Ma van 46,321 korona 15 fillér, vagyis 23,538 korona 50 fillérrel több, tehát kétszer annyi. Ugy-e gyarapodunk!! A kiadványokról Ön is elismeri, hogy „Az utóbbi időben több maradandó értékű kiadvány is jelent meg." Amikor tehát a Luther-Társaság a fejlődés utján van, akkor így felkiáltani: «Nos, ugy itt az ideje, hogy a Luther-Társaság tagjai jobban érdeklődjenek s ellenőrizzék az ügyek intézését» sem nem «szeretet», sem nem „jóindulat", hanem egyenesen alapnélküli gyanúsítás. Vannak egyesek, akik a Luther-Társaságot a róm. kath. Szent István társulattal szeretik összehasonlítani. — Ezeknek csak annyit, hogy amiképen a mi püspökeink fényben, pompában nem versenyezhetnek az esztergomi érsekkel, úgy nem hasonlítható össze az aránylag szegény Luther-Társaság a gazdag Szt. István társulattal. S ha össze hasonlítjuk a LutherTársaságot a Protestáns Irodalmi Társasággal, akkor a statisztika azt mutatja, hogy a Luther-Társaság szebben virul, mert a Luther-Társaság csak a magyar evangélikusokra számíthat, s tagjainak száma 1895. Mig a Protestáns Irodalmi Társaság működése kiterjed 2 millió reformátusra s azonkívül a magyar evangélikusok is támogatják s tagjainak száma csak 1601 ; tehát a Prot. írod. Társaságnak sokkal kevesebb tagja van, mint a Luther-Társaságnak. A Luther-Társaság a 8 koronás rendes tagoknak az utolsó időben több tagilletményt adott, mint a Prot. írod. Társaság a 12 koronás tagoknak. A mikor a Luther-Társaság 8 korona tagdíjért az 1908-ik évben 62 nyomtatott ívnyi tagilletményt adott és még azonkívül a Családi lapot is, tehát a kötelező 30 ívnek a duplájánál is többet, akkor valljuk be, hogy a Társaság kötelezettségének nagyon is eleget tesz. Megengedem, hogy vannak fogyatékosságok. Hol nincsenek? Jól tudom, hogy mulasztás az, amikor a tagok a tagilletményeket későn kapják, vagy ha az évi jelentés sajtó hibáktól hemzseg. Helyes, ha azokat a Missiói Lapok szóvá teszik. De sújtsák azt, aki a hibát elköveti „szeretettel és jó indulattal", főleg pedig igaz tények felsorolásával. — Ezt megköveteli az igazság. Béke velünk. Majba Vilmos, hitoktatási igazgató, belmissiói lelkész, Luth. Társ. titkár. T Ä N Ü G Y. Ä „nem állami tanárok" fizetés-ügye. A kecskeméti ref. főgimnázium tanári testülete az öszszes felekezeti és községi középiskolák tenári testü: leteihez intézett köriratában számszerűen kimutatja, ; hogy a törvényhozásilag 1906-ban részünkre meg! szavazott s a miniszter által 1906. nov. 7-én 95333 j sz. a. kelt rendeletével kiutalt személyi pótlékok köj rül — mint a felekezeti tanárokat érintő s a középiskolai ügyosztály részérő! két év óta foganatosított számos intézkedésnél — hiba van ; hiba azért, mert ugy látszik hibának muszáj lenni s mert az ügyosztály ugy vélekedik, miszerint minden fizetésrendezéskor valakinek kell károsodnia. Az, Ihogy e valaki a státusznak több mint 82 százaléka, már mellékes, olyan csekélység, melyért a „sérelem gyártók" táborának felzudulása fölösleges háborgás, mondaná az ügyosztály. A miniszter intenciója az annak idején kibocsátott „Tájékoztató

1' szerint az volt, hogy a nem állami rendes igazgatók, tanárok és tornatanitók fizetése személyi pótlékkal az állampénztárból az állami költségvetésben e czélra felvett összeg keretén belül fokozatosan oly összegre egészíttessék ki, a minőt az állami középiskolák igazgatói, tanárai és tornatanitói az 1893. évi IV. és az 1904. évi I. t. cz. alapján élveznek, nevezetesen 1—4 évig 2600, 4—8 évig 2900, 8—12 évig 3200, 12—17 évig 3600, 17—22 évig 4000 és 22 éven felül 4400 K-ra. A felekezeti tanárok 1906. julius 1-én tényleg ez elv értelmében, annak a lehetőségig való pontos betartásával kapták kiutalva az ez összegekre kiegészítő személyi pótlékot. Csakhogy ,,a miniszter tervez s ugg látszik az ügyosztály végez" még pedig bántóan igazságtalanul, az alapul fölvett elvnek teljes felforgatásával. Ugyanis minden tanár, tekintet nélkül a szolgálati éveire — mivel 1905. jul. 1-én lépett ezen személyi pótlék élve-