Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-11 / 46. szám

1909. tanítókat. Ezek aztán bizonyosan megbízható hazafiak is lesznek és maradnak. A másik és legfőbb feladat pedig az, hogy ev. egyházunk keresztyén jellegének megőrzése, a szellemi erők és érdekek egyesítése, megtámadott szent érdekeink megvédelmezhetése, őntudatosabb és erélyesebb egyházi tevékenység kifejthetése magas érdekében a bizalmatlanságot, egyenetlenséget és gyűlölséget szitó pártpolitikát zárjuk ki végképen egyházi közéletünk körébűi. Politikai állam ellenes bűnöket büntesse az állam! Lépjünk át az egyházi é etnek vonzóbb és áldásosabb terére. Sopánkodásnál becsesebb a tett és az alkotás. Nehéz idők és nagy feladatok várnak reánk. A meghasonlás nagy veszélyt rejt magában. Ébredezzünk. Erre int bennünket a nagy reformátorok dicső munkája és erős küzdelme, melynek 400 százados emlékünnepe vár reánk. Az evangéÜorn áldásaiért küzdött nagy férfiak régi fényénél gyujtsunk uj szövétneket, melyet sem vihar, sem szélvész ne tudjon eloltani, mely fényt és meleget árasszon a szivekbe és az elmékbe jó és rosz napokban. Szíves üdvözlettel Zsilinszky Mihály. Evangélikus tanárképző-intézet Az 1883. évi XXX. t.-c. meghozatalával a magyar ev. egyházat, amely addig maga intézkedett tanárainak képesítéséről, jogfosztás ér

!e, — nem tudta azt teljesen pótolni még az a körülmény sem. hogy az állam a protestáns középiskoláknak az ő segítségének igénybevételét lehetővé tette. Evangélikus középiskoláink a segítséget igénybe is vették, de érezzük is, hogy a kapcsolat a középiskolai tanárok és az egyház között nem olyan, mint azelőtt volt. Nem mondom, hogy ennek okai ezek a tanárok, sőt ők kevésbbé, mint az államnak ama fentemlített intézkedése és maga az egyház. Azelőtt az ev. középiskolai tanárok majdnem kivétel nélkül theologiát végzett emberek, sokan közülük felavatott lelkeszek is voltak, akik felváltva hol tanárkodtak, hol lelkészkedtek, sőt néha a kettőt együtt végezték. Itthon elvégezték a theologiát, kimentek egy-két évre külföldre, ahol az egyetemen szakstudiumukkal foglalkoztak, azután hazatérve letették az illető vizsgáló-bizottság előtt a tanári vizsgálatot s oklevelet nyertek valamely szakra. Mikor azonban az állam szabályozta a tanárképesítés ügyét, nem mindenki végzett theologiát, aki tanár akart lenni, sőt azt lehet mondani, az ellenkező véglet következett be. Az egyház, amely a képesítésre való jogát elvesztette, létlenül nézte, mint kerülnek kí hatása alól iskoláinak jövendő tanárai. Avagy sorolja el valaki azokat az intézkedéseket, melyeket az ev. egyház akár Budapesten, akár Kolozsvárott tett, hogy védő szárnyai alatt tartsa azokat a fiatal embereket, akik az egyik vagy a másik egyetemen tanároknak készültek. Nem tud felmutatni egyet sem. Hiszen még annyi sem történt, hogy pl. Budapesten a bölcselethallgatókat valamelyik lelkész, vagy vallás tanár cura pastoralisának hatáskörébe utalták volna, mégkevésbbé törődtek azzal, mit csinál, hogyan, miből él az ev. tanarjelolt. Vagy felkérte-e az egyetemes gyűlés az erdélyi szász ev. konzisztóriumot, hogy Kolozsvárott tanuló tanárjelöltjeinket lelkészi gondozásban részesítse. Úgy tudom, hogy nem. Csak mikor az ifjúság maga kezdett ébredezni s megalapította Budapesten a Bethlen Gábor kört és hatalmas ellenségünk az ó Szent Imre kollégiumával példát adott nekünk, de egyszersmind szorított, akkor kezdtünk ébredezni. Valóban Isten csodája, hogy középiskolai tanárságunk mindezek ellenére is olyanná lett, amilyen. Egy negyedszázad múlt el s mi aludtunk. Néha-néha szólalt meg valaki, hogy tenni kellene valamit, de nem tettünk semmit. Nekünk arra kellett volna törekednünk, hogy ha az állam a képesítés jogát elvette tőlünk, legalább a képzésre legyen befolyásunk. Nem mondom, hogy törekvésünket azonnal siker koronázta volna, de mindenesetre előbb, mint így, mert ha kezdettől fogva komolyan foglalkozunk a dologgal, ma már bizonyosan lenne ev. tanárképző intézetünk s nekem nem kellene most arról elmélkednem, hogyan lehetne ilyet állítani. De akkor Dr. Masznyik Endre sem írta volna a középiskolai vallástanításí tervhez készített utasítástervezetben, hogy : ,,Az evangelikus tanárképzésnek pedig semmi akadálya nem volna, ha Budapesten theol. fakultást állítva fel, az azzal kapcsolatos Otthonba befogadnók evangelikus tanárjelöltjeinket is s köteleznők őket egy-két alapvető theologiai tárgy hallgatására. A vallástanárokat pedig arra köteleznők, hogy egy-két világi tárgyból a tanári képesítést is szerezzék meg." Azóta meg van Budapesten a Luther-Otthon; igaz theologiai fakultás még nincsen, de kérdés nem lehetne-e az ev. tanárképzés érdekében már enélkül is valamit tenni ? Én azt hiszem, hogy igen. Igaz örömmel vettem a hírt, hogy a Luther-Otthon 1909. október 1-ével megnyílik, de örömem még nagyobb lett, mikor Szervezetét olvasva annak 17. §-ához jutottam, amely minden benlakó számára kötelezővé teszi bizonyos előadások hallgatását. Kötelesek e szerint a bennlakók hallgatni a Protestantismus történelméről, igazságairól, az evang. egyház alkotmányáról szóló előadásokat. Kérdem, nincs-e itt már az első lépés az ev. tanárképzés érdekében megtéve ? Én úgy látom, igen. Csak még ezeket az előadásokat megkell toldani bizonyos paedagogiai, módszertani, s egyéb az egyházi és gyakorlati életbe vágó előadásokkal. Előadást kellene még a tanárjelölteknek hallgatni a protestáns, — közelebbről a magyar ev. tanügy történetéről, — az egyes szaktudományok tanításának módszeréről. Ezeket még megtoldanám az ev. belső és külső misszió munkájának és a szocializmusnak ismertetésével. Akadnának arra termett emberek is Budapesten, az ev. főgymnasium vagy más középiskolák ev. vallású tanárai méltányos tiszteletdíj mellett s az ügy iránt való lelkesedésből előadnák ezeket. Ehhez természetesen arra lenne szükség, hogy az egyetemet végzett tanárjelölt gyakorlati éve alatt is a Luther-Otthonban lakhatnék. A tanításban gyakorolhatná magát nemcsak az evangélikus, hanem bármely más budapesti gymnásiumban, de laknék a Luther-Otthonban még ha állami ösztöndíjas is lenne. Az egyetemes egyháznak tehát arról kellene gondoskodnia, hogy a Luther-Otthonban gyakorló tanárok számára ingyenes, vágy legalább mérsékelt díjazású helyek legyenek. A tanárképzést theologiai fakultás nélkül is meglehet valósítani, természetesen szerényen kezdve.