Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-11-11 / 46. szám

1909. EVANGELIKUS ORÄLLQ Azonban a lelkész és vallástanár képzéskor csak akkor tenne kellő szolgálatot a Luther-Otthon, ha Budapesten theologiai akadémiánk, vagy az egyete­men theologiai fakultásunk lenne. A gyakorlati lelkész — és vallástanár képzésre Budapest első sorban van praedestinálva. Három nyelven hirdetik templomaiban az Isten igéjét, a cura pastoralis gyakorlására számta­lan alkalom van, belmissziói intézményei szép szám­mal vannak, dicséretes munkát fejtenek ki. A lelkész, valamint a vallástanárjelöltnek sok helyen lenne al­kalma a vallástanítás különböző fokozataival megis­merkedni, bennök gyakorlódni. Beosztanák akár az ev. főgymnasium vallástanárához, akár valamelyik kerületi vallástanárhoz s annak vezetése mellett gyakorolná magát. Erre a gyakorlatra a lelkészjelöltnek is szüksége van, hiszen alig van már ma lelkész, akinek vallásta­nítással ne kellene foglalkozni a konfirmandusok okta­tásán is. Amit a theologiai akadémián a gyakorlati tanításból elsajátít, az édes-kevés, hiszen ott több­nyire olyan tanítja annak elméletére, aki maga gyakor­latilag tanítással nem foglalkozik. Helyes volta régiek­nek az az eljárása, hogy a ki lelkész akart lenni, előbb tanitóskodnia kellett. Ma is üdvös lenne, ha a lelkész­jelölteket csak akkor avatnák fel, ha egy évi gyakor­lati, tehát tanítási kurzust is elvégeztek. A jelen körülmények között ezt csak úgy lehetne megvalósítani, hogy aki a theologiai akadémiát elvé­gezte, az egy évre a tanár illetve lelkészképzőbe menne. Lelkész, illetve vallástanárképzőt pedig akkor lehetne Budapesten felállítani, ha ott theologiai fakul­tásunk lenne. Theologiai akadémiánk úgy lehetne Bu­dapesten, ha egyet meglevő akadémiáink közül oda helyeznénk át, vagy visszatérnénk a közös prot. theo­logia eszméjének megvalósításához. Fakultásunk pedig ugy, ha azt az egyetemen kivívnók. Hogy ezek közül melyik mód a legcélravezetőbb, azon gondolkozzanak az egyház vezetői, a tanárképző felállítását azonban minél előbb kezdjük meg — r — a — BELÉLET. Ä pozsonyi evang. egyház nov. 7-én tartott közgyűlésén egyhangúlag a következő nagy fontosságú határozatot hozta; amelyet annál szivesebben közlünk, mert úgy látjuk, lapunk felszóllalásának szellemében alkottatott • Az elnökség közli az egyházi közgyűléssel, hogy a bányai kerület idei közgyűlése jegyzőkönyvének 69 és 71 pontja szerint új lelkész- és tanító-választási szabályrendeletet fogadott el és terjesztett jóváhagyás végett az egyetemes közgyűlés elé. E szabályrende­letnek keletkezése és célja egyiránt aggodalomkeltő és határozott tiltakozásra készt. A két tervezet lényeges pontjaira nézve nem kérdezték meg a gyülekezetek véleményét, holott ez ügy az egyes egyházközségek életkérdésébe vág. Ezen kivül az elfogadott javaslat a kerületi elnökséget, illetőleg ha ennek két tagja egyet nem értene, a melléje rendelt öt tagú bizottsá­got felhatalmazza arra, hogy az előforduló választá­soknál teljes hatalommal, felelősség és minden meg­okolás nélkül a felebbezés és jogorvoslás tökéletes kizárásával törölje a jelöltek közül azokat, akiknek 403 alkalmazását bármi okból károsnak vagy veszélyesnek tartja. Az egyházi közgyűlés mérlegelvén azt, hogy itt nagy jelentőségű s minden egyes gyülekezet alapjogait érintő intézkedés forog szóban ; fonto­lóra véve azon eshetőséget, hogy a bányakerületi példa más kerületekben utánzásra találhat : az elnökség jelentését mély fájdalommal veszi tudo­másul, az idézett rendelkezésekben nyílt megsér­tését látja azon egyetemesen elismert, szentesített törvénybe iktatott jogelvnek, mely szerint az ág. hitv. evang. egyházban minden hatalom az egy­házközségből ered (E. A. 11. §.) Ez okból a maga részéről határozottan tiltakozik ily irányú törekvések ellen és felterjesztésben kéri az egye­temes gyűlést, hogy ne hagyja jóvá a bányakerü­leti szabályrendeletek sérelmes szakaszait. A köz­gyűlés érzi, hogy az egyházi jogéletet megbontaná az, ha ily fontos ügyek a legközelebbről érdekel! gyülekezetek véleményének meghallgatása nélkül intéztetnének el, vagy ha érvényben levő egyházi alkotmányunk világos rendelkezéseivel ellentétben a gyülekezetek szabad választójoga megcsonkít­tatnék, ha az egyház már állásban levő s mun­kálkodó szolgáinak előzetes fegyelmi vizsgálat nélkül való megbélyegzése és alkalmatlannak nyil­vánítása lehetővé válnék, főkép ha ez élet-halál hatalom gyakorlása minden felelőség alól fölmen­tetett bizottságra ruháztatnék. Az eddig megszo­kott választási rendnek ily gyökeres megváltozta­tása egyrészt gyakorlatban a legbántóbb szemé­lyes gyűlölküdésnek engedne szabad teret, más­részt jogelvet érintő tartalmánál fogva csupán egyházi törvényhozási úton valósítható meg s ki­vül esik a közgyűlésnek, mint közigazgatási tes­tületnek hatáskörén. A közgyűlés szükségesnek tartja végűi azt, hogy a gyülekezeti élet jogrend­jének módosítását célzó elvi rendelkezések ne külön-külön kerületenként, hanem egységesen, egyetemes érvénynyel állapíttassanak meg. Ä Magyar Prot. írod. Társaság f. hó 2-án Budapesten tartotta meg felolvasó ülését, amelyet az iránta előre is megnyilvánult nagy érdeklődésre való tekintettel a Kálvin-téri ref. templomban tartatott meg. A gyűlés a ref. theologiai ifjúság karénekével és Antal Gábor ref. püspök, lelkészelnök imádságával kezdő­dött. Majd Zsilinszky Mihály elnök nyitotta mgg azt a Protestantismus feladatáról s a két protestáns egy­háznak közös szellemi törekvéseiről szóló magvas, lelkesen fogadott beszéddel. Azután gróf Tisza István állott az előadói asztalhoz és tartott igazán nagysza­bású előadást a „Protestáns hit- és felvilágosodás" címen, amelyben míg egyfelől ízekre szedi szét a te­kintélyhit ápolásában és követésében rejlő nagy tévely­gést és így bemutatja azon alapnak, amelyen a pápás egyház áll, evangéliumi és szellemi tekintetben tartha­tatlan voltát, — másfelől fényes dialektikával alkalma­zott példák utján letöri az atheismus filosofiailag lát­szólag igazolható voltát és kimutatja, hogy úgy val­lási, mint filosofiai értelemben a keresztyénségnek csak egy igaz alapja, formája és normája van és ez az Isten igéje. Beszéde végén ugyan túlságos szabadelvűségbe csap át, amikor theologusok, tanárok, papok számára nemcsak a szabad kutatás, de kutatásaik eredményei szabad hirdetésének végeredményben a történeti egy­házak alapjainak ledöntésére vezető jogát requirálja : ám mi ez alkalommal mégsem foglalkozunk e con-

Next

/
Thumbnails
Contents