Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-28 / 5. szám

19< 9 EV

TANGELIKUS ŐRÁLLÓ 37 Egg kis okoskodás a Magyar Szó „Megkövesedett protestantismus" czlmű czikke nyomán. íme ez a veszedelem. Harcz lesz ebből életrehalálra. Azért, mint az Ev. őrálló 33 számában tettem, most is kiáltom: E harcz ideje gyors léptekkel közéig. Az embereknek agya forr. Izzó gondolatok hevitik az észt. Äz emberek szivében indulatok árja zug, s ezeknek egy-egy robbanása jelzi: forradalmi anyag gyülemlett meg az emberek lelkében, mely ha kitör, eget, földet ostromló harcz leend belőle. Kitörése idő kérdése csak. Uj korszak küszöbére értünk. Világharcz tárja fel annak titkos jövőbe nyiló ajtaját. Tönkre teszi-e az emberben az Isten képét e harcz, vagy benne tisztul-e meg és magasztosul Isten képévé az ember, kitudja ezt! ? Minden attól függ, mely szellem vezetése alá kerül az emberiség sorsa, mely szellem nyomja az emberi fejlődés küzdelmére a maga jellegét? Az egymást kizáró érdekek harczában a vezérletet csak az az erő igényelheti, a mely birja magában a közboldogitás feltételeit! Protestáns egyházam mered-e igényelni magadnak e jogot ?! Neked ezt igényelned kell; mert igényelni jogod, kötelességed egyiránt. Jogod; mert te nem önczélnek tartod magadat, hanem eszköznek Isten országa eszményének megvalósítására. Neked világhatalmi igényeid nincsenek; de kész szivvel szolgálni akarsz az emberek üdvére. Te nem akarsz ur lenni a lelkek fölött; de az érzelmeket tisztítani, az értelmet felvilágosítani akarod, hogy megismertetve az emberekkel hivatásukat s az azt kitűző Istent, iránta oly hitre gyújtsd, mely a legszebb lelkitulajdonságokat teremve, az ember erkölcsi értékét folyvást gyarapítsa, s az embert a teremtés koronájává tegye az e czélt eléje tűző Isten dicsőségére. Te megbecsülöd az embert, tiszteled annak emberi jogait, szolgálod őt üdvre vitelében s őt közvetlenül Istenhez emeled. Ezért a te törekvésed, a te szolgálatod, a közboldogításra vállalt munkaköröd, az emberiségnek a tökéletesedés utján való vezérletére, Téged jogosítanak protestáns egyházam. De köteleznek is, mert hivatásod betöltve még nincs, amint hogy ezt betölteni, bevégezni nem is lehet soha. örök folytonosság az, mint maga a tökéletesedés, melynek szünetelni nem szabad; mert ha csak pillanatra is szünetel: beáll a visszaesés, az elsülyedés az érzéki világ bűnei-közé. Talán szüneteltél vállalt munkakörödben; talán meg álltál, talán abban hagytad vezérlő kötelességedet ha csak rövid időre is ? Mert lám az emberek értelme tompul, erkölcsi érzésük homályosul, az élet korcsosodik; bűn és nyomorúság szállta meg a világot; mert mig nem vigyáztál; más életelv hóditotta meg az embereknek eszét. Úrrá lett rajta a testi, anyagi életelv, úrrá lett a materialismus, melynek természetes fajzati: az alacsony önzés, durva haszonlesés és az érzékiségnek szörnyszülöttei szórják átkaikat mindenütt, hol a te boldogító munkád áldásainak kellene teremni. Állj hát elő! Fel a küzdelemre az emberiségnek üdvéét t! Nem valamely nemzetiség, nem valamely társadalmi osztály, nem valamely vallásfelekezet ellen kell kezdened a harezot; hanem ,,az élet sötétségének vezérei ellen, a lelki gonoszságok ellen, melyek a megas1 ságban vannak", melyek a materialismus, az anyag» elvüség áramlatán hullámzanak a közélet terén, s verik az emberiséget átkos csapásaikkal. Rz uralkodó materialis életetv ellen kell teljes erővel harezot kezdeni; mert ez öli ki az emberekből az ideális gondolkodást, mely amint fogy, a szerint válnak az emberek mindig hasonlóbbakká, azokhoz a teremtményekhez, melyekhez testének törvénye szerint tartozik. R materialismus élet elve az embert Istentől elszakítja, annak képmásává válni nem engedi soha, inert elfojt benne minden szebb érzést és csak az anyag durvább vagy csiszoltabb porszemévé teszi. Az uralkodó materialistikus élet elvet kell megtámadni tehát az emberi eszmény védelmében. S ha azt nem is lehet kiirtani teljesen az emberek fejéből, életéből; de le kell szorítani az emberi fejlődés útjáról. S ha az sikerül, újjá születik az emberiség. Mert ha a materialismus életelvét megfékezni sikerűi; akkor a testi ember észretér és megfogja érteni, hogy az ember lényege nem csak testből áll, hanem ennél értékesebb alkatrészből is, hogy ez az alkatrész benne a gondolkodó valami; hogy az a valami tétet egyet mást a test szerveivel; hogy ez a valami nem része az anyagnak, hogy ez egy oly erőnyilvánulás, mely az ember lényege felsőbb alkatrészének sajátsága ; s hogy ennek a valaminek, ennek az emberi lényeg felsőbb alkatrészének neve lélek. A menynyivel pedig nagyobb a lélek, mint a test: annyival érdemesebb is megbecsülni ezt és elsőbbséget adni neki a test fölött. A kinek aztán, igy a hályog leesik szeméről, az már máskép lát és máskép gondolkodik és igy máskép is ítéli meg a dolgokat, az belátja már: mily szörnyű tévedés csak a testnek élni ; s csak ennek érdekét, előnyét szolgálni; s csak azt keresve a mi testi hasznot ád, mily embert lealázó állapot azok nyomán önző, kapzsi, elégedetlen, irigy, nagyravágyó, haszonleső, szívtelen, durva, erkölcstelen, álnok, gőgös, önkénykedő és minden gonoszságra kész torz emberré vetemedni el. Minden gonosz az emberi világban az anyagelvüség érvényesüléséből származik. Ezért a ki a világot boldogítani akarja, az a materialismust törje meg. Ha a materialismus elve megtörik; eloszlik akkor az emberek elméjéről a butaság, s felváltja azt a helyes gondolkodás; tompul az önzés, beáll az önzetlenség; szűnik a kapzsi haszonlesés, beáll a megelégedés ; szégyenkezve vonul félre a tolakodó hír, rang, nagyravágyás, helyükbe lép a szemérmetes önmérséklés ; a durva önkény, jogtalan hatalmaskodás korlátok közé kerül és érvényre jut a kölcsönös jogtisztelet; a követelő, gőgös önhittség mások érdemének elismerésére jut; megszűnnek a kiváltságok, osztálydőlyfök, osztályirigykedések, felváltják ezeket a testvériség, egyenlőség, jóakarat, emberszeretet. Es e lelki szép tulajdonok kivirultával békesség terem e földi életen. , Tehát meg kell törni a materialismust es boldog lesz a világ; mert ekkor nem az lesz a főkérdés az emberek előtt: Mi és mekkora hasznom lesz nekem ebből, abból ? minő előnyömre válik világi életemben, ha ezt vagy amazt teszem? De életirányitó kérdésekké ezek leendenek: hogyan gondolkodjam, hogyan viseljem magamat e világi életemben én, hogy életem, öntudatos erkölcsi lényem fogalmának megfeleljen? hogyan viseljem magamat, hogy magamviselete ne tartson lekötve ott, hová csak testemre nézve tartó-