Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-28 / 44. szám

1909. EVANGELIKUS ORÄLLQ 379 dett, hogy annak kibocsátására nem közösbizottság illetékes, hanem a két egyház legfőbb admínisztrativ hatósága. Az albizottság javaslatával szemben tehát a bizottság a gróf Tisza István által beterjesztett deklaráció szövegét fogadta el némi módosítással; az utasítást illető javaslatot pedig további kidolgozás, illetve végleges megállapítás végett a ref. konventhez, illetve az evang. egyetemes gyűléshez tette át. Ä bizottság által megállapított deklaráció a következő : A »Ne temere« dekrétum által okozott jogos felháborodás közepette szivárgott volt ki az a hir, hogy maguk a magyar katholicizmus illetékes tényezői léptek akcióba a vallási bekét fenyegető eme veszély elhárítására. Ennek hatása alatt felfüggesztettünk volt minden ellenakciót. Nem akartuk a békés megoldás ez áldásos munkáját nehezíteni, meg lévén győződve róla, hogy a sérelem önkéntes, közmegnyugvást keltő orvoslása a legfényesebb győzelemnél is többet ér. Közvetlenül tavaszi ülésünk előtt vettük az első hirt, hogy a magyar r. kath. püspöki kar fellépése nem volt eredménytelen s a német birodalom részére kibocsátott »Provida« konstitúció hatálya Magyarországra is kiterjesztetett. Igaz, hogy ezzel a slatus-quo ante teljesen helyreállítva nincs. Az új rendelkezés hatálya csak a Magyarországon született egyének itt kötött házasságára terjed ki s — hazai törvényeinkkel ellentétben — r. katholikusoknak tekinti és a ,,Ne temere" rendelkezései alá tartozóknak dekredálja mindazokat, akik „valamely eretnekségre áttértek, vagy schismaticusok lettek, vagy a katholikus hitre áttérve, attól utóbb elpártoltak'

4. Ezekre nézve tehát a sérelem orvosolva nincs: a helyzet a Lambruschini-féle iustrukcióval szemben rosszabodott; a baj reparációja nem tökéletes s az annyira kívánatos teljes megnyugvás be nem következett. Mindazonáltal honorálni kívánjuk azt a tényt, hogy a „Ne temere" rendelkezéseiben rejlő sérelem az esetek nagy többségére orvosoltatott s még inkább az eredeti rendelkezés megváltoztatásaiban nyilvánuló hajlandóságot. Ennélfogva a pápai rendelkezéssel szemben további intézkedések szükségét fennforogni nem látjuk. Fájdalom azonban, a magyar püspöki kar oly körlevéllel bocsátotta ki a pápai konstituciót, amely a többek közt a következő utasításokat tartalmazza : »Nem tudunk benneteket, tisztelendő testvérek eléggé arra buzdítani, hogy a mindkétnemű katholikus hívőket, amennyire csak lehet, a vegyesházasságoktól rettentsétek vissza és az ily házasságkötéseket eszélyes gondossággal megakadályozni igyekezzetek. Legnagyobb veszedelemnek tekintjük az ilyen házasságokat a katholikus fél hitére nézve, mert az ily házasságok a vallásos közönyt terjesztik.« A püspöki körlevél aztán igy folytatja : „Ha azonban a hivők közül valaki az ilyen házasságra lépéstől nem akarna elállani, akkor minden erővel azon legyetek, hogy a katholikus fél az előírt biztosítékoktól, főképen pedig a mindkét nemű gyermekeknek a katholikus vallásban leendő neveltetésének törvényes biztosításáról akképen gondoskodjék, hogy a vegyesházasság gátló akadálya törvényszerű fölmentvény által elhárittassék." De nemcsak a vegyesházasságok megakadályozását követeli a püspöki utasítás, hanem arról is gondoskodik, mi a teendő akkor, ha az ilyen házasság az egyház engedelme nélkül köttetett, — szavait ekképen folytatván : „Ami pedig azokat illeti, akik a megkívánt biztosítékok megadása és az egyház engedélyének kieszközlése nélkül kötnek vegyesházasságot, különös gondjaitokba ajánljuk őket. Semmi fáradságot nem sajnálva, arra törekedjetek, hogy buzgólkodástokkal eszélyességtekkel és leleményességetekkel az ily eltévedt juhokat jobb meggyőződésre vezessétek és az anyaszeutegyházzal kibékítsétek. Azokat a hatholikusokat, akik tiltott módon és meggondolatlanul ilyen házasságra lépnek, alkalmas időben intsétek az Isten szeretetében és a Krisztus kegyelmében, hogy bűnbánatra indíttatva, a maguk és származandó gyermekeikre vont lelki veszedelmet elhárítani törekedjenek és kötelezettségeiknek eleget tegyenek, főként pedig annak, a mellyel gyermekeik iránt mindig tartoznak, t. i., hogy azok katholikus neveltetésről gondoskodjanak. Mert habár a törvények és főként az iskolai szabályzatok az ilyen gyermekek katholikus neveltetését nehézzé teszik is, de hogy nem teszik lehetetlenné, a midennapi tapasztalat eléggé bizonyítja." „A mennyiben pedig az ilyen katholíkusok bűnöket meg nem bánnák és azokat, amelyeket ez egyház, amikor a vegyesházasságokat megengedi, el nem mulaszt megkívánni, teljesíteni nem volnának hajlandók, az ilyenek kétségtelenül teljességgel méltatlanokká teszik magukat a feloldozásra." Ezen püspöki körlevél irányzata teljesen azonos a Ne temere irányzatával. Mind a kettő a r. katholikus fél lelkiismeretére akar kényszert gyakorolni, hogy a vegyesházasságot meg ne kösse és ha már megköti, azt csak azon föltétel alatt tegye meg, ha a házasságából születendő gyermekek mind római katholíkusok lesznek. A Ne temere igaz, azzal, hogy a házasságot érvénytelennek jelentette ki, erősebb eszközökhöz nyúlt; de az egyes konkrét esetekben épen a r. katholikus egyház ártalmára volt, mert találkoztak olyanok, a kiK azért, hogy ne sújtsa őket az érvénytelenség kijelentése, a r. kath. egyházból inkább kiléptek. A püspöki körlevél változtatott eszközökkel szintén a lelkiismeretre akar kényszert gyakorolni. A híveket a feloldaztatásra érdemetleneknek jelenti ki, a mi a kegyszerek elvonásával egyértelmű. Ez nem uj követelmény ugyan, — de a harezra való ösztönzés, és épen akkor, midőn a Ne temere hatályon kívül helyezésétől a felzaklatott közvélemény épen a felekezetközi viszonyok javulását remélte, mindenkit, a ki a vallási békét óhajtja, kínosan érint. Különösen visszatetsző pedig ezen harcra buzdítás módja. Nem az igazság győző erejével akar a püspöki kar egyházának híveket szerezni, hanem eszélyességgel, leleményességgel és a törvények kijátszására való felhívással. A püspöki körlevél a Provida közhírré tétele alkalmából jónak látja a papokat arra is utasítani, hogy ne nyugodjanak meg abban, ha a vegyesházasulók,. minden rábeszélés és zaklatás ellenére, reverzális nélkül házasságra lépnek. Azt kívánja, a papoktól, hogy az ily szerencsétlen házasokat a házasság megkötése után is, semmi fáradtságot nem sajnálva, folyton zaklassák, a vallási békét a legszűkebb csaladi körben folyton és állandóan bolygassák, a házastársakat buz-