Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-28 / 44. szám

378 EVANGELIKUS ORALLO 1909. díszét, sem komolyságát nem emelik a tanács­kozásnak és sok, főként idegesebb termé­szetű embert visszatartanak attól, hogy eset­leg értékes felszólalással vegyen részt abban. — Ä harmadik megjegyzésünk bizonyos úri allűrökre vonatkozik, amelyeket egyes, sze­rényebb állást betöltő tagok felszólalásaival szemben némely urak magunknak megen­gednek. Lekicsinylő nyilatkozatok, gúnyos, lenéző beszédmodor, leczkéztető hang néha szinte azt a benyomást teszik reánk, mintha itt nem is az Isten országa földi intézmé­nyének tanácskozásán, de az előkelőség, a rang, a parfüm és a toilett szerint határo­zódó high-liffe zsúron szeretnének minket látni. Hát Uraim! Méltóságos és Nagyságos Urak! Már mi még is csak azt kívánjuk, járja át egyetemes egyházunk tanácskozása­inak szellemét is az igaz evangéliumi test­véri érzés és annak hozzánk egyedül illő mérlegelése, hogy mit mondanak a mi gyű­lési tagtársaink s nem annak, hogy ki mondja azt. Egyházunk érdekében mondjuk azt, amit mondunk. Mert lelkünk mélyén megvagyunk győződve arról, hogy ha egyházunk közvé­leménye a maga hamisítatlan, igaz mivol­tában jutna kifejezésre egyetemes egy­házunk tanácskozásaiban, sok dolog nyert volna más megoldást, sok törekvés más irányt, mint így. Nem akarunk egyébre ráutalni, csak az 1848. XX. t.-c. megvalósítása elé felülről emelt mesterséges akadályokra és a theologiai fakultás kérdésének évről-évre szégyenletes el­tolódására. Képzelhető-e, hogy hazai evang. egyházunk igazi közvéleménye megnyugszik — hogy többet ne mondjunk — csak ennek a két kérdésnek a mai, vagy a tegnapi, vagy a tegnapelőtti stádiumában? Képzelhető-e, hogy amikor a gyülekezetekben már évek óta fel van ébresztve a remény, hogy az ország­szerte jogosnak felismert követelményeink az 1848. XX. t.-c. végrehajtása iránt végre telje­sedni fognak — törvényünk lesz, amely egy­felől örök időkre megváltozhatatlanul veszi le egyházunk anyagi terhek alatt roskadozó vállairól a létfenntartás legfőbb gondjait és megszünteti azt az égbekiáltó igazságtalan­ságot, hogy míg a legkevésbé sem hazafiasabb szolgálatot tett róm. katholikus és gör. kath. klérus és egyházak anyagi javakban és ami ebből önként folyik, t de amit a mi vezéreink némelyike nem akar megérteni, szellemi fegy­verekben egyaránt dúslakodik, addig a mi sze­gény népünk az állami adónak sok helyütt 150—200, sőt — mint azt most Paloncza és Kapinémetfalva példája mutatja, 800 százalé­kával adózik az egyház fenntartása céljaira és ez a remény csak nem teljesül, ez a tör­vény csak nem készül, sőt hir szerint annak teljesítése, emennek létesítése elé a pénzügyi helyzetre való hivatkozáson, az egyenlő jog­nak fel nem ismerésén kívül a kultuszminisz­térium még egy ujabb akadályt gördít a kath. autonómiával való junktim törvényes alapot nélkülöző követelésével, tehát képzelhető-e, hogy — mondjuk — ezek láttára az volna az evangelikus egyház egyetemének meggyő­ződése, ami az egyetemes közgyűlésen és annak jegyzőkönyvében kifejezésre talál? És képzelhető-e, hogy a budapesti egyetemen szervezendő theologiai fakultás kérdésében is abban a békés resignációban összpontosúlna a különböző egyházi tényezők véleményének eredője, a mi egyetemes egyházunk közgyű­lésének évről-évre ismétlődő stereotyp jegy­zőkönyvi pontjában foglaltatik, hogy t. i.: a kérdés, a jog, az igény »nyilvántartandó?« Nem, — mi azt hisszük, a szívekben mélyebb horderejű elhatározás, a cselekvés élesebb irányára vonatkozó vágyak foglaltatnak. És ha nem mi csalódunk, akkor jogos az a kí­vánságunk, hogy történjék meg minden a szívekben élő vágyaknak, törekvéseknek az egyetemes gyűlésen is hű tolmácsolására. Mert mi nemcsak a gondolatszabadság, de a jogok emberies és igazságos megvalósításának egyháza is vagyunk. Erre emlékeztet minket a reformátió 392-ik évfordúlója. Ä vegyesházasságok ügye a pro­testáns közös-bizottság előtt. A »Ne temere« oktalan kibocsátásával felvert hullámokat — mint tudjuk — a magyar püspöki kar még magasabbra szökkentette, a »Providá«-hoz kibo­csátott s a reversalishajszát egyenesen elrendelő ins­trukciójával. A hazai prot. közvélemény nyomása alatt foglalkozott ez ügygyei a protestáns közösbizottság­nak két legközelebbi ülése is. A szept. 22-iki ülés egy kisebb bizottságot küldött ki a vegyesházasságok körüli eljárás tekintetében a prot. papságnak adandó instrukció megszövegezésére. A f. hó 15-én megtar­tott ülés pedig egy deklarációt tett, amely, amíg vilá­gosan feltünteti a prot. egyházaknak a Providával és r. kath. püspöki instrukciókkal szemben elfoglalt álláspontját, másfelől alapul szolgálhat a két testvér­egyház által a lelkészkedő papság számára kibocsá­tandó utasításnak. A f. hó 15-én tartott ülés elé terjesztette a kiküldött bizottság a deklarációra és az utasításra vonatkozó javaslatait. A deklaráció szövegét azon­ban a bizottság nem tartotta alkalmasnak; az utasí­tást illetőleg pedig — igen helyesen — úgy véleke-

Next

/
Thumbnails
Contents