Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-28 / 5. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. január 28. 5. szám. // EVAMELIKUS 0EA1L0 EGYHÁZI ÉS TiKSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIRDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK : Vezérczikk: Ä kötelező ovódázásról Kiss Béla. — Egy kis okoskodás. — Luther-Társaság. Majba Vilmos. — Belólet. — Nekrológ. — Pályázat. — Hirdetések. Ä kötelező ovódázásról. Ä sinai hegy alatt bolyongók bizonyára kisebb buzgalommal tánczolták körül az Äron készítette aranyborjút, mint ahogy körültánczolták egyes mai kulturhősök, kiket a jó szerencse még mandátummal is megáldott — a folyó évi költségvetési kultusvitát. Régi dolog, hogy a mandátum csak tekintélyt ad, nálunk ugy látszik tekintélyt és tudományt vegyesen. S ha egykor Äthene a bölcs születését Mefistos bárdjának s Zeus óriási torkának köszönhette, miért ne köszönhetné egy-egy vidéki képviselő is rögtönzött bölcsességét mandátuma súlyának és jó beszélő torkának ? Elvégre a mai modern kor miért ne tudna a kiszáradt ókor mythologiainál nagyobb stilü csodákat produkálni? Csak egészen természetes, ha ilyeténképpen a napi politika ki-ki lök magából egy-egy vad zsenit, kinek rejtegetett culturterve a napvilágra hozatalával természetesen ép annyit veszít azután értékéből, mint teszem fel a tiszta fényképlemez, ha azt véletlen megérinti a napsugara. Ä kultusztárcza költségvetésének tárgyalása is kedvező alkalmat nyújthatott a napi sajtó búvárainak e most fenntemlített állítás igazságának tapasztalatára. Egy pár képviselő kötötte eszméjét a kultuszminiszter figyelmébe egy fontos pedagógiai kérdéssel kapcsolatosan. Ezek ugy gondolkoztak, ha szabad volt egykor Prokrustesnek saját ágyába beilleszteni a hozzá betérő jövevényeket testük lemetszésével, vagy kinyujtásával, miért ne lehetne nekik is egy-egy nagyfontosságú eszmét bepréselni egy nagy horderejű költségvetéstételeibe. Nem kisebb kérdésről volt szó ugyanis, mint az ingyenes és kötelező ovodázásról, melyet Sághy Gyula előterjesztése alapján Nagy Sándor képviselő követelt a legerélyesebben. E kérdésnek taglalása tulajdonképen nem is tartoznék egyházi lap keretébe, s ha mégis itt igyekszem azt bonczolgatni, azt abból a szempontból kiindulva teszem, mely a kis gyermeknek a családhoz és ovodához való viszonyát elsősorban valláserkölcsi jelentőségűnek minősíti s amely viszony, mint ilyen, az egyházias, a vallásos életre is kiható eredménnyel szokott lenni. Mert nem közönyös dolog ám egyházi szempontból sem az, hogy a kis gyermek vallásos neveltetése mikor kezdődik, mikor végződik, mi által történik: a család-e, vagy az ovoda által, kinek a közreműködésével, az édes anyának-e, vagy az óvónőnek stb. stb.? Mindenek előtt szükségesnek tartom kijelenteni, hogy az ovóda intézményét rendkívüli kulturtényezőnek tekintem s annak modern fejlesztésére a humanismus egise alatt nem is ismerek határt. De működésének terrénumát élesebb határok közé szorítanám, a vasút miliméterekre kimért sinpárainál és pediglen ugy a családi. élet

r mint a gyermeki értelem és fejlettség/rendkívül variáns fokozatának szempontjából. Valahányszor tehát a cultura egy-egy tulbuzgó apostolát szónokolni hallom olyan irányban, hogy az egyes culturintézményeket, mondjuk pl. az ovodázást is szinte határtalanná és kőtelezővé óhajtja kifejleszteni a művelődés emelésének szempontjából, mindannyiszor az a tyuktenyésztő jut eszembe, ki kapzsiságával egyesült tulokosdiságában a naponként aranytojást tojó tyúkját, hogy hamarább jusson az összes tojások birtokába, felbonczolta, miáltal elveszett a tyúk is, az aranytojás is. Igen. Ä túlfokozott didactikai szenvedelem, mely ebben az indítványban is

r jelentős szerepet játszik, épolyan veszedelmes mint az abszolút fásultság. Ä hő emelése sohasem gyorsítja a csirke kikelését, sőt