Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-10-07 / 41. szám

1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 355 Bejelenti továbbá a titkár, hogy ezelőtt négy évvel a Luther-Társaság megbízta Paulik János nyíregyházi lelkészt, hogy legkiválóbb egyházi szónokaink közreműködésével szerkeszszen egy magyar Postillát. A szerkesztő ki is bocsátotta a felhívást, fel is kérte a közreműködésre egyházunk több kiváló szónokát, a kik bár megígérték közreműködésüket, de nagy részük igéretét nem váltotta be mindezideig, ezért a szerkesztő vissza kívánja adni megbízatását. Kovács Sándor theol. akad. tanár rá mutat egy magyar Postilla égető szükségére. Szerinte a szerkesztés a lehető legjobb kezekbe lett letéve s nem volna szabad e kérdést napirendről levenni Ajánlja, hogy újra bizassék meg Paulik János lelkész az ügy érdekében való eljárással s kérje fel a Társaság a szerkesztőt, hogy akkor, amikor munkájával elkészül, tegye meg jelentését. Miután a szerkesztő kijelentette, hogy az ujabb megbízást elfogadja, az igazgató választmány az indítványtevő Kovács Sándor theol. akad. tanár javaslata értelmében haiározott. Raffay Sándor budapesti lelkész is már öt évvel ezelőtt kapott megbízatást a Társaságtól arra, hogy egy magyarázatos uj szövetséget készítsen. A titkár jelentése szerint a megbízott a munka nagyobb részével már elkészült s ezért javasolja a központi bizottság, hogy bocsáttasék ki a Luther Társaság részéről felhívás az első fizetésre. Paulik János lelkész szerint a munka kiadásaival várni kellenne mindaddig, míg megállapodik az uj biblia fordítás szövege, mert ha a régi Károli-féle szöveget dolgozza fel Raffay és igy bocsájtja közre, holott munkába van az uj biblia fordítás, akkor nehézségek fognak támadni. Mayer E. theol. dékán szerint szükség van a magyarázatos uj szövetségre, az elhalasztás egyértelmű volna »a Graecas Kalendas«-ig való elhalasztással, ezért ahhoz nem járul hozzá. Gyurátz F. püspök hozzászólása után a LutherTársaság igazgató választmánya elhatározta, hogy Raffayt felkéri az evangéliumok, illetve az uj szövetség történeti részeinek kiadására. Homola István kassai lelkész indítványára elhatározta a választmány, hogy egy kisebb terjedelmű népies irányú művet fog kiadni a külmissió tevékenység ismertetése céljából oly képpen, hogy annak egyes részeit az Ev. Családi Lapban jelenteti meg, miáltal a kiadvány kisebb terhet fog jelenteni a Társaságra nézve. Bejelenti a titkár, hogy a mult évi határozathoz képest az Ev, Családi Lap az egész év folyamán már minden második vasárnap megjelenik, bár még nincs elterjedve annyira, mint a hogy az kívánatos volna. Noszko István lelkész szerint óhajtandó volna, hogy a nagy missiót teljesíteni hivatott lap minden héten megjelenjen. Szerinte azért oly lassú az elterjedése, mert a lelkészek nem kapnak u. n. próbaszámokat, amelyeket ismertetés és megkedveltetés céljából tömegesen és ingyen bocsáthatnának a nép rendelkezésére. Az igazgatóválasztmány elhatározta, hogy egyes számokat több száz példányban jelentet meg a Társaság, hogy a lap minél nagyobb körben elterjedjen, de egyúttal felhívja a lelkészek figyelmét is a lap terjesztésének hathatós támogatására. Megtudjuk az évi jelentésből azt is, hogy a kiadványok deficitjének jó részét Luther müveinek kiadása okozta. Igazán szomorú jelenség, hogy mily kismértékben terjed ez. Épp azért az igazgató választmány elhatározza, hogy nem fogja Luther összes, még hátralevő műveit is kiadni mint tervezte, csupán még két kötetet 3—3 évi időközökben, amely két kötet felölelné Luther hátralevő müveinek fontosabbjait. A Bibliai olvasókönyv került ezután szőnyegre. A titkár jelentése szerint az első kiadás elfogyott ugyan de deficittel végződött. Okozta pedig a deficitet az a körülmény, hogy a Társaság az első kiadásnál matricákat készíttetett azon reményben, hogy azt majd a második kiadásnál felhasználhatja. Azonban tekintve azt, hogy az első kiadás a régi Károli szöveg a apján történt, most már az uj fordítás vezettetik be az iskolákban, a matricák hasznavehetetlenné váltak. A központi bizottság javasolja az igazgató választmánynak, hogy adassék vissza a szerzői jog a szerkesztőségnek s a Társaság a második kiadást ne rendeztesse sajtó alá. Adorján F. szerint a deficitnek nem az olvasókönyv, de a társaság az oka, mivel matricákat készített s nem buzgólkodott eléggé a könyv terjesztésén. Ennek dacára az utolsó időben nagy volt a kereslet, amelyet már nem tudtak kiegyenlíteni. Szükségesnek tartja a második kiadásnak sajtó alá rendezését s hogy ez megkönnyítessék, kijelenti, hogy a szerzők lemondanak az ujabb átdolgozásért a tiszteletdíjról. Hosszas eszmecsere után többek hozzászólása után határozatba ment, hogy a társaság kiadja ismét a bibliai olvasókönyvet, de csak megrövidítve s annak csak ó-szövetségi részét, de egyúttal megkeresi az egyházkerületeket és az egyház egyetemet az anyagi támogatás céljából. Végül bejelenti a társaság titkára, hogy a könyvkereskedést a nagy deficit miatt be kell szüntetni, e helyett egy uj megoldást talált a központi bizottság a Társaság kiadványainak elhelyezésére, nevezetesen hogy kiadványait egy könyvkereskedőnek adja át, aki minden megrendelés után 5 százalékot fog fizetni a Társaság javára. A központi bizottság javaslatát az igazgató választmány elfogadta. Dr. Kéler Zoltán tette meg ügyészi jelentését. Javasolja, hogy a tagdíjhátralékosok közül azok, akik lakcímüket 1909. decz. 31-ig be nem jelentik, töröltessenek. Bejelenti továbbá, hogy Breuer József nyug. curiai bíró 20CO koronát hsgycmányozott a LutherTársaságnak, de a bíróság csak ugy hajlandó az öszszeget kifizetni, ha Társaság a hayyományról oly alapító levelet készített, amelyet a kormány is jóváhagyott. Ö azonban ezen autonomáinkra nézve sérelmes határozatot, már csak az alapítványokról szóló egyet, szabályrendelet alapján is megfelebbezte. Indítványozza, hogy az alapítványok külön kezeltessenek. Áz igazgató választmány, a midőn köszönetet mond az ügyésznek buzgalmáért, indítványait elfogadja, illetve tudomásul veszi, azonban Kovács Andor javaslatára kimondja, hogy a hátralékosokat egyelőre még nem törli, de felhívja a lelkészeket, hogy ezek igyekezzenek ezen tagdíjhátralékokat beszedni és a Társaság pénztárába beküldeni. S ezzel az igazgató választmány ülése befejezést nyert s rövid szünet után az elnöklő dr. Zsilinszky Mihály megnyitotta a Luther-Társaságnak XXXIII. évi közgyűlését.