Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-21 / 4. szám

EVANGELIKUS 0KALLÓ 1909 ket az alapokat nem az egyház, hanem tudvalevőleg az államtanács, tehát az államkezelte. — Mint ahogyan a királynő az egész ország tanügyét is államosította. A harmadik akadáiy pedig az, hogy ő felségének mint apostoli magyar királynak kinevezési joga, melyet az 1848-iki törvények alapján, a felelős parlamentáris magyar kormány felelőssége mellett gyakorol, nem csorbítható. A hierarchikus szervezet föntartásával a világi elem kap ugyan tanácskozási jogot, hozzászólhat a felmerülő ügyekhez, de a döntés joga kizárólag a püspöké, akik az általuk — még a tanácskozás előtt — megállapított határozattal döntenek. A hierarchikus rendszer lényegéből eredően a hivek ezúttal sem választanák maguk is azegyházi tisztviselőket. Ez ugyan eddig is így volt, mert a határozott rendszer és az egyház rosszul felfogott érdeke így követelte. De az autonómia czime alatt folytatni a föltétlen papi uraimat, ez kifejezetten sérti hazai katholikusainkat. A fölvilágosodott és a szabadelvű világi katholicizmus meg az egyház között pedig alkalmas arra, hogy veszedelmes ellentéteket támaszszon. A szigorú egyeduralom alapjára alkotmányos kormányzatot építeni, belátható lehetetlenség. És ha mégis valamiképen felépítenék, rövid időn belül össze is dől. Életképes alkotás természetesen nem lehet. De meg abból semmiféle előnyük, megérdemelt joguk katholikus honpolgárainknak nem lesz. Nekünk pedig az ő érdekeik sokkal kedvesebbek, mint az egyház önös érdeke, mely ebben az ujabb törekvésben is kétséget kizáróan megnyilvánul. Az ilyen autonomia ugyanis legfölebb csak valamely jogczim akarhat lenni. Jogczim főleg két, kapcsolatos jogra. A főpapság nem elégszik meg azzal a töméntelen millióval, melyet idáig a holt kézben birtokol s igy jogczimet keres arra, hogy az állami kezelésben lévő vallási, tanulmányi és egyébb alapokat szintén az egyház saját kasszájába bekövetelhesse s ezzel az ujabb milliókra menő vagyonnal is azután minden állami beavatkozás és ellenőrzés nélkül, szabadon rendelkezhessen. Vagyis, ha e vagyonok tulajdon- és rendelkezési jogát esetleg más uton is megszerezhetné, — akkor az autonómiát, melyet most akar, bizonyára szükségtelen dolognak nyilvánítaná. Ilyen körülmények között és ily czélzatokkal szemben tehát nemzeti, állami szempontból csak érthető aggodalommal fogadhatjuk a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslatot. Különösen mostanában, amikor a klerikális törekvések amúgy is alaposan fölkavarták a felekezetközti békét. A magyar nemzet — ismételjük — osztatlan örömmel fogadna egy igazi katholikus autonómiát, amely lehetővé tenné a királyi kinevezési jog alkotmányos megváltoztatását is, továbbá amely az egyház vagyonát nem bizná a klérus korlátlan jogú kezelésére és amely — a világi és egyházi elem paritása folytán — bizonyosan megszüntetné a belbéket felforgató és az ország előhaladását folytonosan nagyobb mérvben akadályozó klerikalizmust is. Hazánk elvégre már eleget szenvedett a múltban és eleget szenved most is attól a folytonos belső egyenetlenségtől és viszszavonástól, amelg a világi politika terén sorvasztja erejét. Egyáltalában nincs szükségünk tehát még a klerikalizmusra is, amely tudomás szerint sokkal nagyobb sikereket tud fölmutatni a radikálisabb országrontás terén. Az autonómiáról szóló törvényjavaslat a katholikus híveknek nem adja meg a köteles, de meg is érdemelt egyházi jogokat. Mint törvény pedig, a nemzetre nézve veszedelmes következmények kútforrása lenne. Ifj. Lukcíts Gyula. BELÉLETT Ä [nyíregyházi egyház költségvetése. A nyíregyházi egyházközség képviselőtestülete e hó 17-én tartott közgyűlésén tárggalta az 1909. évi költségvetést. A pénzügyi bizottság és tanács által kellő körültekintéssel előkészített költségvetést a közgyűlés többek hozzászólása után változatlanul és egyhangúlag elfogadta. A költségvetés végösszegeiből a következő adatokat emiitjük fel. A tulajdonképeni egyházi természetű szükségletek 25799 K 74 fillért tesznek ki. A városban levő iskolákkal járó kiadásai az egyháznak 47388 K 54 fillér, a tanyai iskolákkal járó kiadások 22242 K összegre rúgnak. Az összes szükségletek 95430 K 28 fillért igényelnek. Ezzel szemben bevétel a városi iskoláknál 9300 K, a tanyai iskoláknál a város évi hozzájárulásával együtt 20254 K, az egyházi bevételek pedig 55000 K egyházi adóval együtt 77103 K 04 fill. A bevételek összege 100657 K 04 fill, s igy a többletbevétel 5226 K 76 fill, a miből az előző évben fizetetlenül maradt tartozások nyernek fedezetet. A költségvetésbe be van illesztve a folyó év őszén megnyíló hét uj tanyai iskolai fentartási szükséglete is. Ugyancsak a költségvetés keretében elhatározta a képviselőtestület, hogy a lelkészi irodába a távbeszélőt bevezeti, a templomi edények számára a szekrestyében vasszekrényt készíttet és hogy az iskolák részére a taneszközökre, szegény tanulók könyveire, irodaszerekre és nyomtatványokra felvett költségvetési összegek az iskolaszék rendelkezésére adassanak át elszámolási kötelezettséggel. Halálozás. A szarvasi ág. hitv. evang. egyházközség mély fajdalommal jelenti érdemdús, feledhetetlen lelkészének Nagytiszteletü Scholtz Gyula egyházmegyei és segélyegyesületi pénztárosnak és gyámíntézeti elnöknek, élte 40-ik, lelkipásztorkodásának általában 15-ik, Szarvason működésének 9-ik évében váratlanul e hó 17-ikének hajnalán történt gyászos elhunytát. A temetés folyó hó 19 ikén d. e. 10 órakor fog megtartatni az ó-templornban s onnan a hűlt tetem az óternetőben fog nyugalomra helyeztetni. Áldás és béke hamvaira ! Szarvas, 1909. január hó 17-ikén. Németnyelvű egyházi sajtónk terén a Koch Aurél strázsai lelkész által szerkesztett ,,Evang. Glaubensbote für die Zips" megindítása fájó visszhangot keltett. A „Friedensbote" f. hó 17-ik számában olvassuk -ugyanis idevonatkozólag a szerkesztőség következő megjegyzéseit : Habár egyfelől örvendetes, hogy a mai s a mi viszonyaink között a belmissió egyik legfontosabb ágának, a jó keresztyén olvasmánynak fejlesztéséhez és terjesztéséhez e lap alapítása által is hozzájárulni szándékoznak, — de másfelől reá kell mutatnunk arra is, hogy az erők szétforgácsolása e téren sem kívánatos és czélravezető. Vájjon az „Evang. Glocken" és a „Friedensbote" nem elégítették ki szepesi testvéreink ezirányú szükségleteit ? Mi ugy találjuk, hogy irányát és tartalmát tekintve az uj lap régebbi kollégáira árnyat nem vet. Csupán a szepesvidéki egyházakból vett hirek rovata gazdag még most (kifejezetten aláhuzzuk e szót; Koch kollega pár hónap múlva meg fogja tudni, miért). De ha minket, Löw lelkész urat és engem ily irányit