Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-21 / 4. szám

1ÍI09 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 31 telen kedvvel tör az emberi világ meghódítására, ha az isteni eszményt a föld sarába akarja tiporni. Az eszmény ellenségét, a materialismust, az értetlenség, a lelkiismeret elalvása, az eszményhez való hütelenség teszi ily hatalmassá. Mi az a materialismus ? Olyan életelv, mely neki hasznos valónak csak az érzékeivel felfogható testi dolgot tartja ; felejtve, hogy e felfogó képesség is már nem testi, hanem lelki sajátság, mely hatásában tul megy a testi érzékeken. Mégis, a mi az ember tapasztalati világában neki a legközvetlenebb, öntestiségét teszi életrendszere központjává, czéljává; melyből kiindulnak életműködésének sugárai; melynek szolgál teljes ereje; mert előtte a képzelhető legfőbb jó, testiségének haszna, előnye. Honnan jött a materialismus elve a világba ? Bizony a földi származással együtt járó tulajdonság ez; de a mely már az első ember pár a tiltott gyümölcs evésével Isten akaratával szembe helyezé ; mely a második ember nyomon már testvérgyilkosságot okozott, s csakhamar özönvizet zúdított a világra, hogy az eszménytől elhajolt emberiséget, bűnével együtt elmossa. Ez a materialisticus életelv öntette istenéül, a zsidónéppel, az arany borjut. Ez kisértette Jézust, a világ dicsőségének felmutatásával, hogy mindezt neki adja, ha leborulva szolgálandja őt. Ez töltött be a pogány világban minden üres tért érzékelhető istenekkel. Ennek szolgál, akarata ellenére a keresztyénségnek is mind az az irányzata, mely az Istenség eszméjét érzékelhető formákban szemlélteti ; mely imádás tárgyául rakja ki a maga szobrait, képeit, ereklyéit; mely az eszményi Istent ugy akarja közelebb hozni az emberi felfogáshoz, hogy helyetteséül embert ültet trónra és azt istenni tulajdonokkal ruházza fel. Hiába törte össze Mózes az aranyborjút ? Hiába prófétáltak ellene Isten küldöttei; a zsidónép inkább elkeserítette legnagyobb férfiét, inkább megölte prófétáit, semhogy kiszabadította volna magát a materialismus szolgálatából, megmaradt itt s lett e miatt az utilitarismus népévé. Hiába űzte el magától Krisztus a materialismus ördögét, hiába nyitotta meg a világ előtt azt az utat, melyen az eszmény megvalósítására törekvő ember Isten gyermekévé lehet; hiába adott erre az emberiségnek önéletében példát, a materialismus még is, még most is, oly erős, mely százszor legyőzve is újra támad, s a testi embert érzékisége kapcsán, hívja, csalja, ragadja magával haszon, előny, gazdagság, hatalom, hír, dicsőség mutogatásával. Csuda-e aztán, ha a protestáns egyház tagjai, látva azoknak szerencséjét, kik a materialismust szolgálva, ennek kincseit élvezik; vagyat kapnak ezeknek világi könnyű sorsára; s hogy ezt elnyerhessék, megtagadják a protestáns egyház puritán eszméit ? Csoda-e ha a látott fénytől szemük elkáprázik, megbódulnak és mint elgyengült jellemek egyházuk elveit elárulják a materialismus ajándékaiért ? Ä gyenge jellemű emberek sorsa ezeké. Megóvhatnák tőle magukat; mert „földi ember kevéssel beéri; vágyait, ha kevesebbre méri". Csakhogy ezek kívánságaiknak rabjai; az anyagi érdekhajhászat ragadja őket már ; a romlott erkölcsű kor áramlata hányja-veti őket majd ide, majd oda; s megakadnak ott, ahol érdekeik gyökeret verhetnek. De akadjanak meg fönt, vagy essenek el lent; állapotuk mégis erkölcsi bukás, mi árnyat vet protestáns egyházukra; s midőn életük, annak eszméjével elentétbe került, discreditálja ezt. Ez az oka szerintem annak a mai állapotnak, melyben a protestantizmus mintha züllöttnek látszanék. De hála Istennek! az eszme ép, csak a tagok között találhatnak züllést. Baj e szervi baj ; de érte a protestantizmus testületét a maga egészében elitélni nem szabad. Ä járvány a legegészségesebb vidékeket is meglepi. Meglepte a materialismus járványa a protestáns vidékeket is. De hát a járványt ugy fékezik-e meg, hogy ki ölik előle ez egészséges vidékeket? Ä materialismus járványát sem úgy kell romboló útjában megállítani, hogy a protestantismust öljük meg. Hiszen épen azt czélozza ez a pusztító utálatosság, hogy a protestáns egyháznak, az Isten evangeliomából szívott erkölcsi vallásos életelve pusztuljon ki a világból mint tényező; hogy ennek elpusztulása folytán általánossá lehessen a decadens életfelfogás ; hogy így az emberi szellem, fejlődése útjáról visszatereltethessék a sötét butaságba, hogy elvakíttathassanak az emberek s észre se vegyék, midőn a lelkeken úrrá lett materialis zsarnoki önkény hatalma utálatos önző czéljainak igájába fogja az elbolonditott emberi világot. (Folyt, köv.) R katholikus önkormányzat. Régen várt a magyar törvényhozásra oly nagy s lényegében oly fontos feladat, mint amilyen most, a katholikus autonomia tárgyában a legközelebbi jövőben reá várakozik. Ä vallás- és közoktatásügyi minisztériumban tudomás szerint már készen van az a törvényjavaslat, amely a közel ezeréves múlttal biró katholikus egyháznak autonómiát, önkormányzati jogot kíván adni. Régi óhajtása ez már a katholikus egyházi köröknek. És megvagyunk győződve arról, hogy nincs ebben az országban józanul és önzetlenül gondolkozó hazafi, — felekezeti különbség nélkül, — aki szintén ne óhajtaná azt, hogy a magyar katholikus egyház, a világi és lelkészi elemnek egyenjoguan döntő befolyásával, sértetlen önkormányzati uton intézze ügyeit. Hiszen elsőrangú nemzeti érdek ez. Äz egyházi autonómia, miként ez a protestánsoknál is van, megköveteli, hogy a hivek maguk válaszszák lelkipásztoraikat és minden rendű és rangú egyházi és világi tisztviselőiket. Az egyház vezetésében, anyagi ügyeiben egyenlő joggal vegyenek részt. Általában a lelkészek és világiak egyetértő, közös megállapodásából induljon ki az egyház minden mozzanata. Ennek az autonom jognak a megadása nemzeti szempontból fölötte kívánatos. Rendkívüli haladást jelentene a magyar kulturában s egyszeribe leomlana az a nagy fal, amely eddig a keresztyén felekezeteket egymástól elválasztja. Ennél szabadelvűbb tettet pedig aligha lehetne találni hazánk történelmében. Csak az a baj, hogy nem lehet megcsinálni. Legalább a jelenlegi hierarchikus szervezet, a föltétlen papi uralom és a külföldi beavatkozás megszüntetése nélkül, semmi esetre. És ha mégis csinálnak valamit, az minden lesz, csak autonómia nem. Aféle fából vaskarika, mint ahogy azt Deák Ferencz mondotta és ahogyan Széchenyi István, mert Eötvös József is hasonló értelemben nyilatkozott. A katholikus autonómiának három kardinális akadálya van. Az egyik a hierarchikus szervezet, a másik, hogy : az országos vallási és tanulmányi alapoknak főfeltételük — azok alaptermészetéből következően és Mária Terézia királynő alapító oklevele szerint — az, hogg a magyar állam által kezeltessenek. Hiszen már az alapítványokat létesítő királynő uralkodása alatt is, az ő szigorú rendeletére, eze-