Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-09-16 / 38. szám

328 - EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 1909. 2. Iparkodjunk, hogy ha nem előbb, léhát a reformátió centenarius fordulóján a lelkész-nevelés zárókövét lelje a semináriumí gyakorló tanfolyamban. 3. A theol. nevelése az egész vonalon legyen ingyenes, főkép a tanpénzt töröljük s a segélyosztásnál e tétel legyen az első. S meri nem vagyok barátja a puszta beszédnek és sok szónak, de a tettnek és ebben is a fokozatos végrehajtásnak, tovább nem folytatom, félbe szakítom a tárgy további fonalát. Megelégednék, ha tudnám, hogy minden lelkésztársam e téren missionárius lenne egyházában. Elkezdené gyermekeinél, folytatná a tanítónál, a presbyterek tanácsában, az egyes családok- j nál, a jámbor anyáknál, a jeles gymnasistáknál, hogy szaporodjék a theológusok száma. Az anyagiakat ne említse nékem senki. Az Úr országa nem-e földről való, azt nem mozdítjuk elő pénzzel, de a hitélet fejlesztésével. Mondják, hogy kicsiny, elégtelen a papi fizetés. Igen, áll! Miért? Feleljenek az egyházközségek, mint fenntartók és választók. De a corigruával mégis a legtöbb helyen javult a helyzet s ennek dacára a theológusok száma nemcsak, hoyy nem növekedett, de apadt! És milu szomorú előjel az, hogy akkor, amidőn a papi családok jövőjét anyagilag szépen biztosítottuk a nyugdíjintézettel, azon évben a theológusok száma nemhogy emelkedett volna, de apadt! Én az anyagiakra az egyházban súlyt nem helyezek semmiben. Nekünk nem jó javadalmazásu stallumokra, de Krisztust híven követő és hirdető lelkészekre van szükségünk. Ilyeneket neveljünk, majd megélnek úgy, amint atyáink megéltek e szerény forrásokból is és jó papokat adtak családjaikból egyházunknak. Az ev. papnak ideálját én ebben találom, nem a földi javadalomban ! Egyébként, mert arról szóltam, hogy kérni kell az Urat, küldje az aratókat a mi ev. egyházunkba, ahol kevés az arató és sok az aratni való: az Úrhoz fordulok zárszavamban is és pedig a zsoltáriró szent szavával (Zsolt. 22. 5—6.), amely a mi atyáinknak fohásza vala, mondván ehelyütt ez ügyben: ,,A mi atyáink benned bíztak: bíztak és megszabadítottad őket. Te hozzád kiáltottak és megszabadúltak; benned bíztak és meg nem gyaláztattak." Ámen. II. D. Zsilinszky Mihály megnyitó beszéde. — Elmondatott a bányakerületi közgyűlésen f. évi szeptember 8-án. — Főtisztelendő és méltóságos egyházkerületi közgyűlés! j Egy mozgalmas és küzdelemteljes év lefolyása után ismét kellemes alkalom nyilik arra, hogy úgy magam, mint elnöktársam nevében is, szívélyesen üdvözölhessem a kerületnek összegyűlt tagjait. De egyúttal arra is, hogy szeretett ev. egyházunknak jól felfogott érdekei, szükségletei és fogyatkozásai felett tanácskozhassunk. Az Isten házában ájtatos imával fordultunk a világalkotó és fenntartó legfőbb hatalomhoz segítségért, hogy közölje velünk a szeretet és igazság lelkét, mely nélkül a mi gyarló munkánk haszontalanná válnék. Most e tanácsteremben fordulok önökhöz azon Kéréssel, hogy közös jóakarattal és buzgalommal méltóztassanak egyházunknak felszaporodott bajain segíteni. Fájdalom, a lefolyt évről sem állíthatom, hogy evangéliomi egyházunk kül- és belügyeiben valami örvendetes változás történt volna; kivéve mégis a régóta vajúdó papi nyugdíj életbeléptetését s ezzel kapcsolatban a közigazgatási költségeknek állami segélylyel való fedezését és egyházi adónknak némi csökkentését. A fennmaradt nehéz kérdések megítélésénél szükségünk van eis 'sorban világosságra, hogy a helyzet komolyságát tisztán felfoghassuk; szükségünk van bölcsességre, hogy az egyházunk javára szolgáló eszközöket helyesen megválogathassuk — és szükségünk van mindenek felett férfias, erélyes cselekvésre és kitartásra, hogy a javiíás, építés és véd2kezés munkájában el ne fáradjunk. Mindnyájan érezzük, hogy a XX. század nehéz problémák elé állította egyházunkat, melyek e ől ki nem térhetünk. Ezeket meg kell oldanunk a törvény, jog és igazság alapján. Meg kell oldanunk szeretettel, buzgósággal és céltudatos közös munkával. Fájdalom, hogy a lefolyt év alatt is soraink megritkultak. Elvesztettük a dunántúli egyházkerület hitbuzgó és áldozatkész felügyelőjét, Ihász Lajost, kinek helyét Véssey Sándor ismert jeles evang. férfiú foglalta el. Amannak elvesztése felett igaz fáj ^almunkat, emennek megnyerése felett pedig őszinte örömünket fejeztük ki. Egy.iázkerüietünk elnöksége részt vett Dr. Antal Gábor dunántúli rer. püspök ötven éves és a dunáninneni ev. egyházkerület elnökének ötven évi jubileumán, Isten áldását kérve buzgó munl^lkodásukra. Küzdő egyház vagyunk s úgy látszik — az is leszünk mindaddig, amíg ebben az Önmagával meghasonlott országban a tökéletes vallási jogegyenlőség és viszonosság elvét az országos nemzeti köztudat teljes diadalra nem juttatja. Tudjuk, hogy a XVI. század viharai vallási és politikai darabokra szaggatták hazánkat. A XVII. század kegyetlen ellenreformációja és ennek hallatlan üldözései belforradalmakat és szabadságharcokat idéztek elő ; míg a XVIII. században támadt szellemi visszahatás szellője, szövetkezve a politikai és vallási erőkkel, oly viharrá változott, melynek villámai még a XIX. században is fel-feltünedeztek, — míg végül Olaszország állami egységének helyre állításával a római szentszék elvesztvén világi hatalmát, erejének felmaradt részét a katholikus egyház restaurálására fordította. Sajnos, hogy ezt nem a haladó kor szellemében, sem a keresztyén szeretet gyakorlásával, hanem az újkori tudományosságot kárhoztató syllabusok és dekretumok kibocsátásával és más keresztyén egyházak jogkörének sérelmével tette. Mindenesetre feltűnő, hogy Róma ezt akkor teszi, mikor Európa művelt népei és fejedelmei a közbéke fenntartásán őszintén fáradoznak, mikor nemcsak Oroszország, hanem még Törökország parlamentje is a vallási szabadság biztosításával igyekeznek alkotmányaikat kiépíteni. Ezen irányzattal és üdvös igyekezettel szemben a vatikán a vallási szabadság sérelmével beleavatkozik más államok belügyeibe, sőt a hazai vegyes házasságok családi szentélyébe is. Nem akar tudomást venni arról, hogy Magyarországnak meg van saját polgári házassági törvénye, mely egyedül van hívatva bármely házasság érvénye felett dönteni. Nem akarja figyelembe venni a magyar állam szuverenitását és a király tetszvényjogát, mely nem engedi meg, hogy bármely külföldi hatalom decretumai megzavarhassák a békében együtt élő polgárok nyugalmát.