Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-26 / 35. szám

hűséggel állják meg helyüket a vezérek. Äz egyházkerületi felügyelők voltak a védelemnek első sorban szervezői, kik áldozatot, időt, fáradságot nem kiméivé, keresték az egyház sérelmeinek orvoslását, védték a jogot, szívükön hordva a gyülekezetek, intézetek ügyét, nem egyszer kockáztatták a védelemben vagyonukat, szabagságukat. Kitartásra buzdították, erősítették a nép ragaszkodását az egyházhoz és bizalmát a szebb jövőben. Áldott legyen a hű vezérek emléke, kik az egyház vihartól hányt hajójának biztos révbe elsegitésére szentelték életüket. Ä törhetetlen hűség az igazság mellett, az a hegyeket mozgató erő; a hit, mely a hívek seregének s vezéreinek lelkét emelte; végül is győzelemre vitte a lelki szabadságot. Ä világ felismerve a protestáns egyházak által vallott, az evangeliomból merített elveknek áldásos hatását a társadalom, a nemzet boldogulására letette az üldöző fegyvert. Ä béke korszakában is fontos jelentősége van az egyházkerületi felügyelői állásnak. Egyházunk ma is a küzdő egyház tisztét tölti be. Védi a vallást, az érző kebel e legbensőbb szent tulajdonát, a mi földi vándornak nélkülözhetetlen utravalója, felsőbb származásának bizonyságlevele s míg lelkét a felsőbb eszményi világgal kapcsolatban tartja, folyton tovább haladásra, nemes célokért és csüggedetlen küzdésre buzditja. Rámutatván a mai vallás iránti közönyre és a szélső szocialisztikus irányra, kifejti, hogy a vészes áramlattal nagy feladat az emberiség legdrágább kincseinek, az idealizmusnak, a hitnek és a lelkiszabadságnak alkalmazása vár az egyházakra. Méltóságodban — úgymond — eddigi munkássága nemesen érző emberbarátot, két évtizednél tovább viselt egyházmegyei felügyelői tiszte, egyházunk igaz, buzgó hivét ismertette meg velünk. Családjában firól-fira szálló örökség a vallásszeretet. Elődei szent hűséggel védték az egyházat a zivataros múltban, mikor az ennek érdekében való fellépés veszélylyel fenyegető vállalkozás volt. Méltóságodnak az égtől nyert kiváló talantoma, jelleme, vallásos fenkölt érzülete biztosítják azon reményünket, hogy mindig szívén hordja egyházunk ügyét, jogainak védelmére mindig készen áll, nem szűnik meg hatáskörében a közöny jegét tördelni, a csüggedőket bátorítani, az összetartozás érzését erősíteni, lelkesíteni ott, hol az egyház és a haza hív áldozatra. Legyen meggyőződve Méltóságod, hogy vezéri tisztében egyházkerületünk közbizalma kiséri. Sorainkban mindenütt viszhangra talál azon törekvése, mellyel híveink és a más vallású honpolgárok közt a társadalmi életre is áldásos hatású békés egyetértést szilárdítja s az egyházunk és ezzel ugyanazon alapon álló református egyház között a viharos mult közös szenvedései által megpecsételt testvériséget ápolja. A püspök végül áldást kért az új felügyelőre és munkálkodására. Ä szűnni nem akaró éljenzés után Véssey Sándor válaszolt az üdvözlésre. Megköszönve a feléje irányult bizalmat Felidézve elődeinek emlékezetét, melyet elismeréssel őriz a kegyelet — úgymond — védekeznie kell a hishitűség ellen, — midőn érdemeik fénye által körül sugárzott helyüket elfoglalni a kerület rendelkezése kötelességévé tette. Kétségbe nem vonható igazság, hogy az emberi életben elérhető legmagasabb kitüntetések nem a földi hatalom képviselőitől, hanem embertársaink bizalmából erednek. Tekintve, hogy minden intézmény között, melyek az emberiség védelmére hivatvák s törekvéseit irányítják : isteni származásánál fogva a hit és a vallás nemcsak legmagasztosabb, de egyetlen feltétel megbízható örök igazságú erkölcsi fogalmakon épült s az élet minden viszonyai között védelmet nyújtó: legmagasabb kincsünk, — tehát legmagasabb tényezőknek kell elfogadni azokat, melyek az emberiség e pótolhatlan, isteni származású intézményének őrizetére és védelmére hivatottak, a mi szempontunk legelsősorban protestáns egyházunkat ! E magas hivatásu institutió képviselői egy tekintélyes részének bizalma által megtiszteltetni bizonyára a legbecsesebb kitüntetés s mint ilyen — magasan áll felette mindazoknak, melyeket egyéb téren nyújthat az élet. Mélyen meghatva az egyházkerület feléje irányult bizalma által: nehéz szívvel mérlegeli helyzetét. Ä kerületi felügyelő, mint egyik vezető tényezője a kerületnek, egy oly exponált állást foglal el, mely kimagasló voltánál fogva mindenekelőtt megköveteli, hogy állását oly gazdag gyökérzett biztosítsa, mely táplálékát a vallás és az egyház körül szerzett érdemek kincstárából merítheti s ez alapon szerzett befolyásával az egyházkerület szellemét irányítani képes legyen! Kell, hogy világi téren elfoglalt állásánál fogva: az egyház és állam közti jelen viszonyok között fenforgó különleges helyzetben az állammal szemben egyházát és ennek érdekeit eredményesen képviselhesse. És szükséges, hogy tetterejének teljében, a közbizalom által reá ruházott állásában egyháza javára lankadatlan erővel dolgozni s ha kell, küzdeni képes legyen! Mert a szélcsendet mutató láthatat-