Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-08-26 / 35. szám
1909. EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 201 tetlenség! S ilyen indítvánnyal egy lelkész sem járulhat hívei elé szégyenérzet, a saját papi reputációjának megcsorbítása nélkül! Nem lehet azt kivánni az egyházközségtől, hogy ez szerezze meg a lelkész számára a művelődés eszközeit, a parochiális könyvtárakat, még azon esetben sem, ha ezek az egyházközségek tulajdonát képeznék. Ämint az asztalos nem kívánhatja attól, aki részére dolgozik, hogy az vegyen neki gyalupadott, avagy fürészt, avagy gyalut, így a lelkész sem kívánhatja az egyházközségtől, hogy a j művelődés és tudás eszközeit ez szerezze meg neki. Maradna még egy módja a beszerzésnek, a közadakozás. De hát milyen természetű ez ? Olyan, hogy aki akar, ad, aki nem akar, nem ad, aki adni akar, annyit ad, amennyit adnia jól esik. Azt talán minden bővebb fejtegetés nélkül is megállapíthatjuk, hogy ez nem alap, amelyen építeni lehessen! Számoljunk tehát még azon tervvel, hogy járuljanak hozzá a parochiális könyvtárak beszerzéséhez a lelkészek, tanítók és lelkészi értekezletek. Tervnek és eszmének megjárja, de megvalósulása szintoly nehéz, akár az előbbi két mód. Konstatálnunk kell mindenekelőtt, hogy a tanítók hozzájárulását szintoly nehéz lenne megnyerni, akár csak az egyházközségekét s vegyük hozzá, hogy az ő hozzájárulásuk még különösebb és furcsább volna, mint az egyházközségeké. A tanítóra nézve a parochiális könyvtárnak nem volna értéke s csak igen elenyésző csekély részét használhatná, akár csak az egyes egyháztagok, — hacsak erre való különös tekintettel nem szereznők be a pedagógiai művek jelentékeny és értékesebb részét. — Ezért aligha volna megnyerhető a tanítók hozzájárulása s őket erre felkérni, még kényesebb dolog volna, mint az egyházközségeket. Már valamivel több joggal volnának bevonhatók ezen kötelezettségbe a lelkészi értekezletek, amelyek lelkésztestvérek egyesületei lévén, a tudományos munkák hasznát közelebbről érezhetnék. Ä lelkésztestvérek egymástól tanulva, hasznát vehetnék a parochiális könyvtáraknak. Mégis a lelkészi értekezletek is csak közvetett hasznot látnának belőlük, mert a legtöbb mű talán egyazonos volna a többi lelkésztestvérek parochiális könyvtáraival, tehát a kölcsönös művelődés, ismeretterjesztés csakis azon munkák után volna közvetíthető, melyek a többi lelkészek birtokában nem volnának. S így sokkal kevesebb az a közvetett haszon is, mintha egy sokoldalú könyvtár szolgáltatná a szellemi és erkölcsi hasznot. S emellett valljuk meg, hogy dacára az értekezletek testvéri és egyesületi jellegének, mégis csak távolabb állanak az egyes lelkésztől, mint saját maga s mégis esak ismét a lelkész volna az, aki a parochiális könyvtár közvetlen hasznát élvezhetné s így az értekezletek érdekeltsége, a beszerzés kötelezettségébe való bevonása | szintén távolabbi érdekű volna. Ä mi pedig a lelkészek évi hozzájárulását illeti, a parochiális könyvtárak létesítésének ez a módja eleve is meddőnek Ígérkezik. Hiszen, ha a lelkész ilyen célra áldoz, magának áldoz s szeretné, hogy az így kiadott pénzért beszerzett mű teljesen és kizárólag az ő saját birtoka legyen. Igen, de akkor ez nem lesz a tervezett és célzott parochiális könyvtár, nem lesz közvagyon, de a lelkésznek saját privát parochiális könyvtára. Tehát a lelkész sem vonható be ilyen közvagyont képező parochiális könyvtárak létesítésébe ! Hogy pedig a saját részére egy kis privát, saját tulajdonát képező parochiális könyvtár beszerzésére hiányzanak az anyagi előfeltételek, azt már sikerült kimutatni. Hát ime ide vezet a parochiális könyvtárak eszmecseréje; a sok terv a semmibe vész ! Vajúdnak a hegyek és megszületik a nevetséges egér ! De hát segíteni úgy-e mégis csak kellene a dolgon? Mi módon? Erre csak egy módot tartok elképzelhetőnek és célravezetőnek. Adassék meg a mód a lelkészeknek arra, hogy a kenyér, a ruha és a gyermek-nevelésre is teljék s emellet szellemi táplálékra, önművelődésre is jusson. Adassanak meg az anyagi előfeltételek a lelkésznek arra, hogy szellemi továbbképzésére is áldozhasson. A mostani lelkészi fizetések szégyenletesek, nevetségesen, de szomorúan csekélyek, ezekből bizony egy kis parochiális könyvtár létesítésére nem jut! Pedig ennek beszerzése másra, mint magára a lelkészre nem hárulhat! Tessék ebben az irányban agitációt kifejteni s ha nem lesz megverve a pásztor a súlyos anyagi gondoktól, lesz eredményesebb, intenzívebb egyházi élet, több műveltség és tudás, bővebb ismeret, így megfognak születni a parochiális könyvtárak is. M. E.