Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-08-26 / 35. szám

300 EV

ANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1909. nélkülözhet, mint a tisztességes öltönyt, avagy a szükséges táplálékot! És tényleg nem alaptalan a vád, ha azt halljuk, hogy a lelkésznek több műveltségre, tudásra, ösmeretekre volna szüksége, még a saját szakmája terén is, mint amennyi jelenleg van. Honnét van az mégis, hogy a lelkészi karban, — mely ezen fogyatékosságot be is látja — a theologiai tudományos művek az egyházi irodalom kiválóbb termékei iránt oly kevés az érdeklődés, hogy ezeket nem szerzik be, hogy egy ilyen munka beszerzése ritkaságszámba megy ? Hát erre hamar megtaláljuk a feleletet a papok zsebében! Bizony ez üres! Nem az érdeklődés, a tudásvágy hiánya, de a pénz hiánya okozza azt, hogy az egyházi irodalomnak sokkal kevesebb megbecsülője és vevője van, mint azt elvárhatnék. — Ä folytonosan dráguló megélhetési viszonyok, a folytonosan drágúló ruházkodási kellékek, a folytonosan drágúló munkabér — ezek akadályozzák a papot az önművelésben, tudásának, ösmereteinek, műveltségének gyarapításában! S vegyük ehez még a csaknem minden papi család gondjait, a gyermeknevelést, hát be kell vallanunk, hogy önművelődésre pénz nincs! Ezek szomorú, talán kétségbeejtő, de való, való állapotok! Ämidon a folytonos és minden téren jelentkező drágulás mellett a mindig csak stagnáló és soha emelkedni nem akaró, nagyon csekély a szégyenletesen kevés fizetésből előbb kenyérről, aztán ruháról, aztán gyermekről, aztán kikerülhetetlen társadalmi adók kielégítéséről, sokszor elkerülhetetlen reprezentálásról kell a szegény papnak gondoskodnia, bizony akkor theologiai, parochiális könyvtár beszerzésére nem jut és jó, ha még annyit képes áldozni a szegény pap agyvelejének működésére, hogy a mindennapi újságot és az egyházi lapot járathatja. (Ezt is úgy-e Szerkesztő Úr — folytonos hátralékokkal! ?) Szomorú dolog ez, de így van! No most eljutottunk a kérdés meritumához. Kétségbevonhatlan, tagadhatatlan tény, hogy a parochiális könyvtárra minden egyes lelkésznek szüksége van, még pedig nélkülözhetetlenül. De viszont az is tagadhatatlan tény, hogy azt a lelkész az ő szomorúan csekély fizetéséből sehogysem képes megteremteni magának. Ki szerezze hát be ? — ez a kérdés lényege, ezen fordul meg a parochiális könyvtárak létrejövetele, vagy megszűnése mielőtt léteznének, természetes, ez a kérdés foglalkoztatja leginkább a parochiális könyvtárak kérdésével foglalkozókat. S itt a legkülömbözőbb tervek merülnek fel. így például kötelezni akarnák az egyházközségeket az anyagi rész előteremtésére, másrészt az egyházközségeket a lelkészekkel és tanítókkal egyben, a lelkészi értekezleteknek bevonásával. S ki tudná elősorolni a sok tervet, a sok ajánlott módot, mellyel hivatva volnának megoldani azon kérdést, hogy hát a parochiális könyvtárakat ki szerezze be? S éppen ez a pont a megszületett eszmének a koporsója is! Emiatt fog az eszme meghalni, mielőtt megvalósulhatna, emiatt válnak az összes értekezések és tervezgetések üres szalmacsépléssé! Äz egyházközségeket akarjuk kötelezni a parochiális könyvtárak létesítésére! Mi címen ? Äzon-e, hogy abban olyan vallásos iratkák is lesznek, melyeket az egyes egyháztagok a saját épülésükre olvashatnák ? Hiszen az ez irányú művek a parochiális könyvtárnak oly elenyésző csekély részét képeznék, hogy ezt nem használhatjuk az igazi cél eltakarására s nem mondhatjuk, hogy a parochiális könyvtár ilyen művekből fog állani, amidőn legnagyobbrészt a tetemesen drágább művek, a tudományos értékű művek, a hazai és külföldi egyházi irodalomnak legbecsesebb és így arra nézve is legértékesebb művei foglalnák el! Ugyan kérem, lehetséges-e a mai roppant drágaság idején — amely drágaság még mindig emelkedőben van s amelynek nyomasztó súlyát az egyházhívek is érzik és roskadnak alatta — lehetséges-e olyan kérelemmel járulni az eguháztagok elé, hogy ! a parochiális könyvtárak létesítése céljából j újabb terheket vegyenek vállaikra ? Lehet-e követelni a hívektől ezen új adónemet, — ; ha csak 3 filléres lélekadóról volna is szó — midőn oly sokoldalról vannak az adók legkülönbözőbb nemeivel megterhelve ? — Lehet-e a híveket a parochiális könyvtárak létesítéséhez való hozzájárulásra rávenni, amidőn ők abból elenyésző csekély s inkább csak közvetett hasznot látnának, t. i. lelkészük műveltségének gyarapodását? Lehet-e a megélhetési viszonyok folyton emelkedő drágasága miatt forrongó, a socialismus romboló munkájától áldást váró híveket új adóteher viselésére rávenni, ha az mindjárt csak | 3 fillér lélekadó volna is ? Nem, — ez lehe-