Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-29 / 31. szám

1909. EVANGELIKUS ÖRALLO Egyházunk nagy mulasztást követett el, mikor a valláspaedagogusok kiképzésére nem fordított elegendő gondot. Az egyházunkban tapasztalható hitközönyösség­nek egyik oka az is, hogy valláspaedagogiánk eddig parlagon hevert* Az újabb időben tapasztalható egy kis érdek­lődés, bár csak maradandó lenne. Amilyen fontos, magasztos a vallásoktatás mun­kája, épen olyan nehéz is, nehéz benne különösen a káté tanítása. Az elemi iskolai vallástanítási terv helyesen írja elő, hogy a kátét a bibliai történetekkel kapcsolatban kell tanítani s ugyanily értelemben készült az utasí­tás-tervezet is. Helyes uton jár az utóbbi akkor is, mikor azt mondja, hogy a magyarázatos káté nem a gyermek, hanem a tanító kezébe való, maga Luther is az ő nagykátéját a tanítóknak szánta. A magyarázatos káté a gyermeknek nehéz, szö­vegének tanultatása a memoria terhelése. Az elemi iskolai utasítás-tervezet részletesen szól a káté tanításának módjáról, nem úgy azonban a középiskolai, pedig helyén való lett volna, ha meg­mondja, hogy az ismétlődő anyag feldolgozása milyen legyen. A középiskolai vallástanár méltán kérdheti: ugyanazt a módszert kövesse-e, melyet az elemi is­kolai tanterv a III—IV. osztály számára előír? Legyen-e a középiskolai kátétanítás az elemi iskolainak egy­szerű ismétlése vagy nem ? A cél érdekében nem volna baj, ha ugyanazt a módszert követné is, de mi legyen az eljárásban új és vonzó? Hogy mennyire lehet ugyanazt a módszert is követni a középiskolai I— II— III. osztályban, amelyet a népiskolai tanterv és a hozzákészűlt utasítás-terve­zet az elemi iskola számára megjelöl, mutatja az a körülmény is, hogy az elemi iskolából a középiskola I. osztályába kerülő ggermekek nagyrésze a kátéból a tízparancsolat, az apostoli hitvallás és az Úr imá- ! jának szövegén kívül alig tud valamit, pedig a nép­iskolai vallástanítási terv a III—IV. osztály számára is rendeli Luther magyarázatát. Egészen bátran ott lehet tehát kezdeni a káté tanitását, ahonnan tule-jdonképen annak ki kell indu4ni. Valamely bibliai történet elmagyarázása után levonjuk a tanulságot s azt a káté valamely helyével fejezzük ki, p. o. a világ teremtésénél a III. parancsolattal a a hetedik nap megszentelését, Kain és Ábel történe­ténél az V. parancsolattal mások életének oltalmát és így tovább az illető parancsolatok szövegével azok magyarázatát is nyujtjuk. Mikor a törvényadáshoz érünk, akkorra már az összes parancsolatok feldol­gozására nyílt alkalmunk, ott tehát magyarázatokkal 1 együtt egymás után vesszük. A középiskolai tanterv az I. osztály anyagának összefoglalásául rendeli a tízparancsolatot. Az anyag végén tehát ismét összefoglaljuk, a törvényadás óta tanult bibliai történetekkel is megvilágítjuk, sőt itt már tovább is mehetünk, vagyis az eddigi inductiv módszert, amelylyel a bibliai történetek utján az egyesről az általánosra törekedtünk, összekötjük a deductivvel s ezzel az általánosról leszálltunk az élet konkrét eseteire, a tanuló tapasztalatára, különö­sen az iskolában szerzett élményeire. * Teljesen igaz. Mi gyakorlati lelkészek tapasztaljuk ez igazságot a legfájdalmasabban. »zerk. 265 Ezt annál is inkább kell tennünk, mert az elemi iskolai utasítás-tervezet is így kívánja ugyanezen az ídőfokon az V—VI. elemi osztályban. A II. osztály káté anyagából az apostoli hitval­lás I. cikkét a teremtés történetére és a megváltás előkészítésére hivatkozva alapozzuk meg. Jézus tör­ténetének tanításánál mindig az apostoli hitvallás II. cikkének megfelelő helyét vezetjük le a bibliai elbe­szélésből. Pl. Jézus születésénél ezt: születék szűz Máriától, szenvedésénél: kinzaték ... és így tovább. Mikor Jézus életét befejezzük, összefoglaljuk a II. cikket. A IIJ. cikket az Apostolok cselekedeteiből vett történetekből vezetjük le s úgy foglaljuk össze. Ha a bibliai történetekkel végeztünk, az apostoli hitvallást Luther magyarázatával vesszük és a Luther magya­rázatát is bibliai történetekkel és az életből vett pél­dákkal világítjuk meg. A III. osztály káté anyagával is hasonlóképen járunk el, de csak annyiban, hogy az egyháztörténeti anyag elvégzése után az Úr imáját is bibliai törté­netekkel az egyháztörténetből és az életből vett pél­dákkal világítjuk meg, még pedig a kéréseket éppett úgy, mint azok lutheri magyarázatát. Káté tanításunk tehát azonos az elemi iskola­ival, mi lesz mégis benne a gyermeknek új ? A deduc­tio, melyet az elemi iskolai utasítás-tervezet az V—VI. osztálynak szán. Mivel a középiskolába rendesen a IV. elemi osztályból kerül a gyermek, a káténak az életre vonatkoztatott deductiv magyarázatát ő nem ott, hanem a középiskolában fogja hallani. Az elemi iskolai tanuló a IV. osztályig legfeljebb, ha a tízpa­rancsolat, apostoli hitvallás, az Úr imája szövegét tanulta bibliai történetekkel megvilágítva, a Luther magyarázatát pedig mint szómagyarázatot, a közép­iskolában a Luther magyarázatát is megalapozzuk bibliai történetekkel és hozzá veszünk az egyháztör­ténetből és az életből példákat. — r — a. — T Ä R C Ä. Egy ifjú lelkész álmai. (Folytatás és vége.) „Ne tovább, ne mond tovább — kiáltott a meg­bántott érzés teljes haragjával Hadasi, mert ha azt hiszed, hogy a Lutherekkel, az ő tintatartóinak faj­tája is kiveszett, keservesen csalódol!" s a felindult ifjú már csakugyan valóra akarta váltani fenyegeté­sét, mikor szeme a Korszellem mosolygó arcán, békű­lésre nyújtott kezén akad meg. „Bohó vagy, — hangzott fülébe — még most nem tudod, no majd megfogod tudni, hogy ha min­den kísértőnek, aki az életben eléd áll, egy-egy tinta­tartót akarnál fejéhez vágni, felmenne rá összes jöve­delmed s miből vennél akkor cipőt kis fiad számára. Én ajánltam, te nem fogadtad el. Rendben vagyunk. Most pedig már beváltom előbbi ígéretem." Áz ifjú némán tekinte kísérőjére s röstelte előbbi hevességét. Hisz nem egyebet akart a Korszellem, mint mi lényegének megfelel. Játsza a jó barát szerepét s kilesi az alkalmat, mikor csüggedés szállja meg a buzgó, vallásos lelkeket s akkor leleplezi magát, mint a klerikális tábor ágense. Hisz hálával tartozhatik

Next

/
Thumbnails
Contents