Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-15 / 29. szám

1909. EVANGÉLIKUS ŐRÁLLÓ 249 iában az egész egyháztörténetnek egy évet szán csupán. A gyakorlat igazolja, hogy az egyháztörténet tanítására legalább is két tanév szükséges. Egyik évben tanulja meg a gyermek a ker. egyház történetét általában s lássa azokat az okokat, melyek az egyházjavításí szükségessé tették; a másik, évben ismerje meg a lutheri reformációt s annak hazánkban lefolyt életét. Aki azt hiszi, hogy 40—50 órában a bibliának olvasása mellett az egyháztörténetnek anyagát is céljának megfelelően elvégzi, az vagy sohasem tanított, vagy oly vázlatot közölt növendékeivel, melynek az elemi iskolában semmi értelme nincsen. Ebben a korban a gyermek, ha az életrajzot szívesen hallgatja is, némi összefüggés, az események láncolata után vágyik, hogy úgy mondjam, a képet keretbe akarja foglalni. E keretet pedig csak a történeti események élénk, élethű, lelkes s a gyermek fölfogásához mért előadása szolgáltathatja. A múltnak emlékét a gyermek egyedül ily módon fogja szívébe zárni. És amit e cél elérésére B.mcsó ajánl, igen helyes és hasznos; érvényben levő tantervünkhöz az ő utasításánál jobbat senki sem készített volna. Az utasításnak a biblia olvasás és biblia ismertetés, úgyszintén az imádságra vonatkozó részét helyesnek tartom, de már az énekre vonatkozó ama, a tanterv alapján nyilvánított nézetét nem osztom, hogy „a gyermek érdeklődését fokozza mindaz, amit az ének tárgyalásával kapcsolatban annak szerzőjéről s keletkezésének körülményeiről hall". Luther énekeinél magam is célszerűnek tartom, ha az énektanító e körülményre fölhívja növendékei figyelmét, de hogy ez a magyar énekek 10-ed, a német és tót énekek 40-ed részénél lehetséges lenne, alig tudom elképzelni. Ha a tanítónak nem egy esperességben 25-35 énekdallamot kell betanítania s az ismerteket ismételnie, lehetetlen azt kívánni, hogy ének, illetőleg zeneirodalmi ismertetésbe ne bocsátkozzék. Nem az elemi, — ez a középiskolába, a tanítóképzőbe s legfelső fokon a theol. akadémiára való. Mindezeknek alapján indítványozom, méltóztassék Bancsó Antal ügyes és igen értékes munkálatát a legnagyobb elismeréssel fogadni, de annak hangsúlyozásával, hogy a bányakerületi tanügyi bizottság a népiskolai vallástanítási tantervnek a gyakorlati kivibe tőség szempontjából való átdolgozását óhajtja. Egyszersmind kívánja, hogy az „Utasítás" magához a tantervhez függelékként csatoitassék. * Blatniczky Pál, ker tanügyi előadó. Ä bibliai tőrténetek tanításának módja a középiskolában. A valláspaeda§ogusok általában elismerik a bibliai történetek tanításának fontosságát, azonban a tanítás módjára nézve nincsenek egyező véleményben. Különösen két ellentétes álláspont küzd egymással. Az egyik azt mondja, hogy a bibliai történetek tanításának célja csak hasonló lelkihangulat keltése, mint a minőről a bibliai történetben szó van, de a hatást nem keli tanulságok levonásával zavarni, mert ez logikai mes* Ä bányaker tanügyi bizottság az előadó javaslatát elfogadta s a „véleményt" az egyet, tanügyi bizoitsághoz fölterjeszteni rendelte terkedésre vezet s a bibliai történetek tanítását megfosztja önálló jellegétől. A másik azt vitatja, hogy a bibliai történetek tanítása nem önálló cél más valláspaedagogiai stúdiummal szemben, hanem eszköz egy másik megértése érdekében, a bibliai történetből le lehet, sőt le kell vonni a tanúlságot, anélkül a tanításnak nincs kellő eredménye. A vitás kérdést eldönti maga jézus, aki több példázatából — tehát újszövetségi történetből maga vonja le a tanulságot, így pl. a farizeusról és publikánusról, az elveszett juhról, az elveszett drachmáról szóló és más példázatokból. Nem is elég ám a puszta hangulat, vagy érzelem-keltés, az értelemnek is meg kell adni a magáét, ezt pedig csak úgy érjük el, ha a történetben rejlő tanúiságot levonjuk, rövid, velős mondatban kifejezzük és a növendék emlékezetébe bevéssük. Nem szenved ezzel csorbát a bibliai történetek jelentősége, csak nyer, hiszen annál jelentősebb valami, minél inkább felhasználjuk, és értékesítjük azt. Azután meg miért ne lehetne a bibliai történetek tanítása eszköz egy másik cél érdekében, mikor tulajdonképen az egész vallástanítás eszköz a vallásos nevelés érdekében. Hogy a bibliai történetek tanításának céija a káté-tanítás előkészítése, a dolog természetéből folyik. A káté tartalma nem egyébb, mint rendszerbe foglalt kis biblia, vagyis röviden az, amit a Szentírásból a keresztyén embernek tudnia, ismernie kell, tehát összefoglalás, töményitett és tömörített tartalom. Ezt azonban csak úgy értethetjük meg és sajátíttathatjuk el keiiően és lehetőleg könnyen, ha annak tanítasánál inductive járunk el különösen a legalsó fokon, az elemi iskolában; az inductió elemei pedig nem lehetnek egyebek, mint a bibliai történetek, illetve a belőlök levont tanulságok. Nem akarok itt ennek fejtegetésébe mélyebben belemenni, mivel a káté tanításáról úgy is külön cikkben kívánok szólani, csak a bibliai történetek tanításának módjával foglalkozom ez alkalommal. A bibliai történetek tanításának nemcsak azért kell a káté tanítását szolgálnia, előkészítenie, mert a vallástanítási tervben az anyag így van csoportosítva, hanem a kettőnek tartalmi összefüggésénél fogva is. így kontemplálja az elemi iskolai vallásoktatási terv is a bibliai történetek tanítását, amikor azt mondja: «a főgondolat az arra alkalmas történetnél a káté szavaival is kifejezendő a megfelelő bibliai történetekkel kapcsolatban, — alább pedig : „ez által mig egyrészt a történet főeszméit a káté által megvilágítja, másrészt előkészíti növendékeit a káté későbbi rendszeres tanúlására." Az összefüggés a kettő közt, amint látjuk, nagyon szoros : a bibliai történet alkalmat nyújt a káté egyes tételeinek bevezetésére, a káté szövege eszközt szolgáltat a bibliai történet főeszméinek kifejezésére. A Bancsó Antal készítette népiskolai utasítástervezet bőven szól a bibliai történetek tanításának j módjáról. E szerint — igen helyesen — a bibliai történetek tanításának célja az elemi iskolában, hogy az elvont vallási igazságokat bennök szemléltessük a gyer| mekkel, vallásos érzelmeket ébresszünk benne, épület anyagot gyűjtsünk a kátérendszeréhez s lehetőleg áttekintést nyujtsunk az isteni kijelentésnek a biblián végig | vonuló történetéről. Ehhez képest a bibliai történetek megválasztása ! is ezen szempont szerint történik az ó- és uj szövei1 ségből egyaránt. Az eljárás pedig a tervezet szerint a