Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-07-15 / 29. szám

250 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ . 1909. következő: a tárgy kijelentése, rávezetés vagy előkészítés,'a történet elmondása a tanító által, tárgyalása, az alapeszme, illetve a tanulság levonása és a számonkérés. Készakarva szóltam itt a bibliai történetek tanításának módjáról, az elemi iskolában, néni véletlenül tévedt tollam oda; tettem azt pedig azért, hogy a különbség azok elemi és középiskolai tanításának módja között annál nyilvánvalóbb legyen. A Masznyik készítette utasítás-tervezetnek épen az lett volna a hálás feladata, hogy az egyezőségek mellett a különbözőségeket feltüntesse. Hiszen világos dolog, hogy ha valamely tananyag ismételve fordul elő magasabb fokon, azt csak úgy lehet a tanúlók előtt érdekkeltővé, kedveltté tenni, ha új formában nyujtjuk, ellenkező esetben unalmassá lesz. Az a mód pedig, melyet Masznyik a bibliai történetek- tanításához ajáni, épen nem érdeket keltő, mert ugyanaz, ami az elemi iskolai. A bibliai történetek középiskolai tanításának célja a középiskola számára is megmutatja a szükséges és célra vezető módot. Ez az eljárási mód néniéin részében egyezni fog az elemi iskolaival, de másikban e! fog térni attól, amint a bibliai történetek középiskolai tanításának célja is bizonyos mértékig egyezik az elemi iskolaival, de viszont attól ei is tér Az bizonyos, hogy a bibliai történetek tanításának célja a középiskolában is vallásos erkölcsi eszmék szemléltetése, vallásos erkölcsi érzelmek keltése a növendékben és anyaggyűjtés a káté tanrendszerének épületéhez, de viszont ehhez új cél is fog kapcsolódni. Ez az új cél a már ez uton felébresztett vallásos érzelmek erősítése, mélyítése, gyarapítása s az ó- és új szövetség történetének nyújtása de még mindig elbeszélésekben, amihez a biblia könyveinek rövid ismertetése is járul. Igy tehát már nem kétféle anyaggal foglalkozunk egy évben, t. i. ó és újszövetségivel, hanem egyik évben az egyikkel, másikban a másikkal s a [öriénetekből levonható tanulságoknál is meghatározott káté anyagra kell első sorban tekintettel lennünk: az I. osztályban kivált a tízparancsolatra, a lí-ikban az apostoli hitvallásra. Ebbői látni, hogy az egyezőség melleit is, a tanítás módja sokban el fog térni az elemi iskolaitól. A tárgy kijelentése, a rávezetés vagy előkésztés, a történet tárgyalása vagy kifejtése, az alapeszme levonása és a számon kérés itt is megiesz, de másképen. A fődolog már itt az lesz, hogy tanár és tanuló mindig együtt fog dolgozni. Hogy miért engedünk ezen a fokon a tar tónak a munkából nagyobb részt, mint az elemi iskolában, annak oka nemcsak az, hogy lehet, de az is, hogy kell. Áz első-második osztályú középiskolai tanuló, már a magyarból is maga olvassa az olvasandó anyagot s a tanár csak kifejti, megmagyarázza neki. Miért ne tehetné ezt a bibliai történetekkel? Sor nczek-m szerint tennie kell. Szokja meg a bibliaolvasást korán, hiszen az elemi iskoiában ebben a korban ú ;y is olvasná annak szövegét. De másfelől meg — a a »ulandó történetek nagy részét ismeri, egyik-másik el is tudná mondani, minek mondaná el a tanar, iia ;j;j meg neki az örömet, mondassa el vele, azuiáu o:•'. ,"'stassa fel s együttesen dolgozza át, az ismeretlen történetet pedig előbb olvastassa el és úgy dolgozza fel a tanulókkal. Az anyag nagyrészt itjyanaz, a mi az elemi iskolában volt, mindeneseire "legalább úi eljárással kell azt neki előterjesztenünk, ha figyelmét le akarjuk kötni ahhoz, hogy mélyebben hatoljon bele. a bibliai történet tartalmába, mint az elemi iskolában tette és tehette. A történelemben rejlő vallásos eszméket magának a tanulónak, kell kikeresni és napfényre hozni Az elért siker fokozni fogja munkaked vét s a tárgy iránt való szeretetét. Emellett a történetek összefüggésére nagyobb figyelemmel kell lennünk és lehetünk is, mint az elemi iskolában, mert itt csak egynemű: ó- vagy újszövetségi anyaggal van dolgunk, hiszen az ó, illetve az új szövetség történetét keil tanítanunk. Igaz, hogy a tanterv elég .homályosan mondja ezt s nem tudni biztosan, mit kell rajta érteni: az ó- vagy az újszövetségi kánon- történetét vagy pedig a bennök foglalt történetet s ennek megmagyarázásával a Masznyik uiasitás-íervezete is adós marad. Mivel azonban az utasítás-tervezetben bibliai történetek tanításáról beszél, úgy látszik, az ó~ és újszövetségben foglalt történetei kell rajta érteni. A tanterv a bibliai könyvek rövid ismertetését is kívánja. Kérdés merül fel, hogyan végezzük azt? Úgy-e, mint az eddigi tankönyvekben áll, t. i. hogy élőbb szólunk valamely könyv tartalmáról általába'.! s azután adjuk a belőle kiválasztott történeteket ? Semmi esetre sem. Ez a tárgyalási mód megakasztja, a meneí folytonosságát, mert a növendéket kizökkenti az cszszéfüggésből, amikor bizonyos számú történetek megtanulása után egy új könyv általános tartalma, azután ismét történetek s újra tartalom következik. Ez a bukdácsolás nemcsak zavaró, hanem nehéz is, a gyermek memóriáját terhelő, azért nem is tanulja a tartalmat kedvvel.. Ha .az ó- illetve új szövetsé történetéi kell tanítanunk, tanítsuk egyfolytában, ianil- sunk történetet s ha végig mentünk rajta, akkor, foglaljuk azt össze, amiből és amiről a gyermek tanüíí. Hogy azt példával megvilágítsam: a Zso'tjrok könyvéről .Dáviddal, a Példabeszédek, Prédikátor, Énekek cnekérol Salamonnál kapcsolatban tanuljon a gyermek, a prófétákról a maga időrendi helyén : Jesajáhról jiida törtéhetében, Jeremiásról Jnda bukásánál, Ezékiélről; Dániélrll a fogságnál, épenúgy a kis prófétákról is a maga he yén. Hasonlóképen kell tennünk az újszövetségi. levelekkei. Amikor így az ó- i; újszövetség történetén végig mentünk, akkor .összefoglaljuk és tartalmilag csoportosítjuk n könyveket, melyekből és melyekről tanúit. Sokkal könyebb lesz a tanulónak, jobb kedvvel is fogja megtanulni a 12 kis próféta vagy Pál leveleinek nevét, mint ha az eddigi módszer szerint tálaljuk fel neki. .; ' ' Még egg kérdésre kell megfelelnem. Minő viszonyban áíljon az í—II. o. anyaga s annak kezelése az V. osztályéhoz ? A tanterv az V. osztályban bibliaismertetést kiván, tehát bibliai bevezetést, az uíasitástervezel pedig üdvtörténetről beszél. Ha az első marad -meg, akkor a tanterv maga szabja meg a tárgyalás módját:-könyvröl-könyvre kell menni s belőle a lényeget kiemelni. Ha azonban üdvtörténetet akarunk nyújtani, — a mi helyesebb, — akkor a történeti összefüggésnek még szorosabbnak kell lenni, mint az i—II. osztályban; nem mozaik darabokból, amilyenek a bibliai történetek stb. — keli állania, hanem egységesnek, folytonos menetűnek kell lennie s a bibliai olvasmányra kell támaszkodnia, tekintet nélkül a kátéra. Itt már a programatikus tárgyalásnak és a házi olvasásnak .is jutna nagyobb szerep. — r — Ci — mm