Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-06-24 / 26. szám
EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A\egjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre. . . . . 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZEK: Vezérczikk : Egyházunk meghallgatása és az 1848. XX t.-c. G. H. — Ä protestáns országos árvaházi nevelés félszázados eredménye kapcsolatban az árvaegylet történetével. Brocsko Lajos. — A missiók kiváltságolása Lombos Alfréd. — Külföld. — Tárc;». Templomban Sántha Károly. — Belóle*. — Irodalom. — Szerkesztői üzenetek — Pályázatok. — Hirdetések. Egyházunk meghallgatása és az 1848. XX. t-c. Közigazgatási életünk úgy van berendezve, hogy esperességi és kerületi gyűléseink rendszerint minden év második felében tartatnak meg. Rövid idő múlva tehát ismét elérkezik a beszámolás kötelezettsége az elmúlt közigazgatási évről. Püspökeink, íőespereseink, testületeink és bizottságaink ismét terjedelmes munkálatokban adnak képet a saját vezetői munkájuk s az alájuk rendelt testületek igyekezetének eredményeiről. Ez a kép apróbb részleteiben ugyan eltérő, de nagyobb vonásaiban évről-évre azonos vonatkozásokat mutat: kétségbeejtő küzdelmet az anyagi gondokkal, sok keserű panaszt jogos törekvéseknek az anyagi eszközök elégtelensége miatt való kivihetetlensége felől, ^gy-egy lélekemelő tapasztalást a hithűség áldozatkészségéről, de aztán annál emésztőbb harcot a korszellem reánk nézve kedvezőtlen kinövéseivel, egyházunk belső életerejének sok ponton hanyatlásával, a miniszterialis támogatásban részesülő klerikalismussal, egyesek gyarlóságaival stb. stb . . . : — úgy, hogy ha valaki gyűléseinkre azzal a szándékkal megy fel, hogy onnan ág. hitv. evang. közegyházunk szellemi és anyagi előrehaladásáról szerezzen megnyugtató képet: fájdalom, nagyon sok esetben szívében keserű csalódással, sőt folytonosan növekedő gondokkal megterhelten tér vissza. Hiányzik valamije, a mi megnyugtatná, a mi további tevékenységre, lelkes elhatározott cselekvésre sarkallaná, a lelkében egyházáért égő tüzet igazán lángra lobbantaná : hiányzik benne valamely es diadalmi érzés, a mi csak akkor keletkeznék benne, ha látná, hogy egyik vagy másik téren a mi forrón szeretett ág. hitv. svaiig, egyházunknak az ellene törő számos ellenségei felett sikerült igazi győzelmet aratnia ! De hát én Uram, Istenem! Hol és miféle győzelmekről számolhatunk mi be ? Hol van a sikereknek az az imponáló láncolata, aminek a tudata nélkülözhetetlen alkateleme annak, hogy gyűléseinkről felemelő érzéssel távozhassunk?! . . . Egyházi életünk sokszor felpanaszolt hanyatlásának mi sok okát látjuk, tudjuk, érezzük. Nem is hiányzik bennünk a készség, hogy ez okokra koronként rámutassunk. És talán az irigység sem foghatja reánk, hogy az írásművekre nézve is feltétlenül kötelező társadalmi szabályokon akár így, akár úgy túltennők magunkat a kritika jogának gyakorlásában. De, — ha elgondoljuk, hogy egy csapásra mennyi sok keserű panasz némúlna el, mennyi sok áldásos törekvés boldogúlna, mennyi jogos igény találna kielégíttetést, mennyi felemelő, diadalmi érzés szabadúlna fel a gondok és keserűségek által reákényszerített béklyók alól, ha az állam és az egyház végre komolyan látna hozzá az 1848. XX. t.-c. végrehajtásához: bizony-bizony alig bírjuk magunkban elfojtani a szenvedélyes kitörés hangját a mulasztásoknak, a tehetetlenségeknek és a mellőztetéseknek ama hosszú sorozatát látva, amely még ma is, az idei esperességi, kerületi és egyetemes gyűléseken is éreztetni fogja a maga lehangoló, bénító hatását. Hiszen ki ne érezné abban egyházunk megaláztatását, ki ne látná be, hogy itt valami nagy mulasztás történt, itt nem fejtetett ki minden erő és minden igyekezet egyházunk jogos igényeinek megvalósítására — ha tudjuk, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter még az 1907-ik év folyamán felhívta az egyetemes egyházat:
