Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-24 / 26. szám

222 EVÄNGELIKUS ŐRÁLL Ó 1909. nevezze meg azon szervet, amelylyel az 1848. XX. t.-c. végrehajtása ügyében tárgyal­jon, az egyetemes egyház e szervet meg is jelölte a közös prot. bizottságban, ugyanígy tett a református egyetemes konvent is és mégis két teljes évet engedtek lefolyni anélkül, hogy e tárgyalások megindultak volna, hogy az 1848. XX. t.-c. azon határo­zott utasításának, amely szerint egyházunk törvényes képviselete e tárgyban meghallga­tandó, a valóságban érvényt szereztek volna. Ki itt a hibás ? Ä minisztérium, — egyhá­zunk törvényes képviselete, — vagy a közös prot. bizottság ? Ä kérdésre nem könnyű a felelet. Mert ha úgy fogjuk fel a dolgot, hogy a minisztériumnak önmagától kellene éreznie a kezdeményezés kötelezettségét, amit reá a törvény ruház: akkor kétségtelen, hogy az eredendő bűn a legfőbb és legjogosabb pro­testáns egyházi érdekekkel úgysem sokat törődő minisztériumban keresendő. Mert az egyszer kétségtelen, — hogy Apponyi hom­loka köré a protestáns egyháznak nincsen oka babérokat fűzni. — De ha a dolgot úgy fogjuk fel, hogy ha a minisztérium nem tette meg kötelességét, — reá kellett volna őt szorítani, kéréssel, küldöttséggel, sürgetéssel, felszólalással, interpellátióval és minden más rendelkezésre álló eszközzel: akkor kétség­telen, hogy a mulasztás vádján osztozik egy­házunk törvényes képviselete, osztozik a közös prot. bizottság is. — Nem szolgálhat itt mentségül a politikai élet zürzavarossága. Ä róm. kath. egyház e zűrzavaros politikai helyzetben is ki tudott vívni nagy sikereket. Nem utalunk egyébre, csak a párbérváltság és a kongrua-rendezés nekik kedvező meg­oldására. Nekünk pedig, a két protestáns egyháznak, egész létünk a törvényben nem biztosított 3 millió államsegélylyel való vo­natkozásban és egész önérzetünk, meghall­gattatásunk folytonos elmellőzése miatt —­igazán a levegőben lóg. Miért? Mert amott vannak elhatározott cselekvésü vezérek, akik minden összeköttetést megragadnak sokszor túlzott törekvéseknek is diadalra juttatására. Mi pedig csak hallgatunk, megvonulunk a kényelem és a mentegetőzés árnyában és egyházvezéri tisztünket nem azonosítjuk az egyházért való elhatározott cselekvés köte­lességérzetével. Bizony, az idei ülésekről se fogunk valami nagyon felemelő érzéssel távozni. G. H. I Ä protestáns országos árvaházi I nevelés félszázados eredménye I kapcsolatban az árvaegylet tör­ténetével. — Folytatás és vége. — Árvaegyletünk felvirágoztatója, újjászervezője báró Kochmeister Frigyes volt, ki a szent ügy érdekében kifejtett páratlan buzgalom és ritka nagy eredményű pénzgyiijtésével egyesületünk anyagi jólétének meg­teremtője lett. 18 évig elnökösködött és az alatt az idő alatt az egyesület alaptőkéje 557.524 koronával gyarapodott, ami lehetővé tette az árvák számának fokozatos emelését 58-ról 103-ra. Ő gyűjtötte össze az árvák mostani diszes lakóházának felépítéséhez szükséges építési költséget rövid 3 év alatt és azzal j állandó és a célnak megfelelő hajlékot teremtett az árváknak. Minek köszönhette az egyesület a nemes áldozatkészségnek oly nagy mértékű megnyilatkozását? Annak a szellemnek, mely hü visszatükrözője volt Kochmeister egyéniségének : a szeretetnek a felkarolt ügyhöz, a megfontolásnak és körültekintésnek a ter­vezésben, a kitartó erélynek a kivitelben, a fillért is megbecsülő lelkiismeretes vagyonkezelésnek, a józan takarékosságnak és egyszerűségnek, a fáradtságot nem ismerő kötelességtudásnak. Ez a szellem vezeti méltó utódát: Kovácsy Sándort is, annak a szellemnek tudandó be, hogy a mostani elnök vezetése alatt az egyesület vagyona félmillió koronával gyarapodott és annak alap­tőkéje most: 1,155.000 korona. Nagyobb alapítványt tettek : Elsőnek említem Peja Ödön egyszerű malom­munkást, ki egy házból és kertből álló 3600 korona értékű vagyonát 1868-ban az árvaházra hagyta. Dr. Wágner János 309206, Blahunka Ferenc 160000, Zámory Kálmán 100000, A Hutter József család 5000P, Báró Kochmeister Frigyes és neje 40000, Zsivora György 27000, Jószív egylet 24981, Paphegyiné Schubert Katalin 21979, Schneider József és neje 20000, Szioboda Amália 16788, Szloboda Anna 14376, Küttel Jozsefa 14000, Bleuer József 12000, Báró Bésán József 10000, Bujanovich Jánosné 10000, Báró Hirsch Mórné 10000, Stephany Lajos 10000, Pique Dame 8000 koronával. Ha végig tekintünk egyesületünk 50 évi küz­delmes, de sok lelki örömmel megáldott munkálko­dásán, nagy és lélekemelő változás mutatkozik a mult és jelen között. Ä múltban a rideg közöny borulatán révedezve tört át a részvét egy-egy sugára, ma ezrek rokonszenve ragyogja be fényes napként, melynek világánál Isten oltárán áldoz az emberi sziv legneme­sebb érzete: a szeretet. Akkor kevesen ügyeltek a szerény egyesület csendes működésére, ma a fel­mutatható jelentős eredmények hirdetik, hogy a haza, az egyház és a társadalom benne oly intézménnyel bír, amely az erkölcsi és anyagi közjólét, egyik hat­hatósan előmozdító tényezője és neve áldásként hang­zik országszerte. Akkor szerény kis bolti lakásra szo­rítkozott az ápolására bízott 10 árvának menedék­helye, ma saját nagyterjedelmü, korszerűen epített és berendezett épülete hirdeti a magyar protestáns közön­ség áldozatkészségét. Kezdetben 10, ma 130 árva testi és lelki érdekeit gondozza és 56 künnlakó árvát pénzzel segít, tehát 186 árva élvezi jótékonyságát.

Next

/
Thumbnails
Contents