Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-06-10 / 24. szám
IYT/I) EVANGELIKUS ORALL ü 207 temes gyűlés határozata, s még nem tudjuk, megmarad-e a 115,000 korona, mikor tömegesen mennek a lelkészek nyugdíjba, s mikor püspökünk is lesz ott, kinek magának 10,000 koronát adunk évenként. Az engem egy cseppet sem genirozna, hogy az államsegélyből „46 századrész sem egészen" adatik az egyházi adózás rendezésére, sem az, hogy mikép használták fel az államsegélyt a reformátusok: mert az egyház már azzal is honorálta a miniszteri leiratot, hogy az államsegélyt a benne hangoztatott hármas célra szánta. Ha kevésnek bizonyul a miniszter által adott összeg az egyházi adóteher könnyítésére: ám adjon a miniszter többet! Hiszen a róm. katholikusok már mozgalmat indítottak a párbér megváltására. — Bizony ez súlyosan nyomja a szegény adózó nép vállait! Mit gondol Balla Jenő egyházfelügyelő: lehetséges lesz-e a róm. katholikus köznép ezen terhén könnyíteni anélkül, hogy a mi népünk terhén is könnyíttessék ? Az a 35 százalék úgyis csak eszmei adókulcs, mely az egyházat a lelkésszel szemben nem kötelezi, hanem kötelezi inkább az adóbizottságot. Csakhogy ez is körülbástyázta magát a szabályrendelettel, melyben az adóalap rendelkezésre álló fedezete erejéig ígér segélyt; és körülbástyázta magát „Felhívás és utasítás" c. füzetével, melyben a terménybeli és egyéb szolgáltatások pénzbeli értékelésére nézve átlagárakat állapít meg, s mely szerint egy liter buza 11 fillér s egy liter rozs 09 fillér. Balla jenö eqyházfelügyeiő szeretné mínélinkább könnyíteni az egyházra adózó nép terhét; könnyítené a lelkész terhét is, midőn a 3 százalékos nyugdíjjárulék helyeit 2 százalékos nyugdíjjárulékot kontemplál ; de talán leginkább szívén fekszik a nyugdíjigény maximumának megszüntetése. No már ebből épen nem kérünk. Mi volt a mi eredeti álláspontunk ? Eredeti álláspontunk az volt, hogy legyen a papoknak egyenlő nyugdíja, mint eddig volt. Mert hiszen a papok egyenlőtlen fizetése nincs indokolva csak a — szerencsével. Voltunk is lelkes hívei a pozsonyi papi értekezlet határozatának ; s rosszúl esett nekünk, mikor láttuk, hogy a pozsonyi primipilusok saját határozataiktól megugranak. Mégis megnyugodtunk (nagy nehezen) a maximum maghatározásában, mely a legkisebb nyugdíjnak 2400 koronának kétszerese, vagyis 4800 korona. Hát van pap, akinek még ez is kevés? Balla Jenö egyházfelügyelő szerint 37 van ilyen. Tiszteltetem őket! Lehet, hogy ezek közül is sokan megelégesznek 4800 korona nyugdíjjal. De aki meg nem elégszik: tegyen róla! Talán ugy, hogy nagy jövedelméből sokat fog tőkésíteni, vagy úgy, hogy későn megy nyugdíjba. De én ismerem őket a részből, hogy senkisem kívánna közülök szegény paptársa révén boldogúlni. Gaál Mihály. T Ä R C Ä. Ä lelkipásztorkodás gyakorlása szemben a mai sociális mozgalmakkal. — Irta és a nagyhonti esperességi papi konferentián felolvasta : Bobál Samu ev. lelkész. — (Folytatás és vége.) ,.A németországi sociáldemokrata párt nem új osztálykiváltságokért és előjogokért küzd, hanem az osztályharc és vele az osztályok eltörléséért is, egyenlő | kötelességek mellett minden embernek egyenjogúsítáI sáért nemre, származásra való tekintet nélkül. Ebből ! a nézetből kiindulva, a mai társadalomban nemcsak a bérmunkások kizsákmányolása és elnyomása ellen küzd, hanem küzd mindennemű kizsákmányolás és elnyomatás ellen, akarmelyik osztály, akármelyik párt, akármelyik nem vagy faj ellen irányul is az." (Erfurti program.) Ezen programját parlamenti úton akarja keresztül vinni s innét van, hogy az egész világon sociálista képviselőkre leadott szavazatok fele 3,259,020 Németországra esik. A németországi mozgalom forradalom ellenes, — ahhoz érzéke nincsen. Bár különféle a mozgalom az egyes országokban, mégis megvan a tendencia a teljes mértékben való egység felé, vagyis a különböző nemzetbeli szociálisták közös akcióra lépnek, hogy vágyaikat elérjék. Bár külömbözők a felfogások, mégis congressusi határozataik majdnem egyhangúak s máma is minden sociálista, bármely nemzethez tartozzék is, vallja, hogy; 1. ,,A modern sociáldemokracia realista historico — evolucionistikus történelmi felfogást vall. 2. A mozgalom célja kollektivista: követeli a termelési eszközök társadalmasítását. 3. A cél elérésének útja osztályharc, a munkásosztály felszabadítása csak magának ennek az osztálynak müve lehet. 4. A sociális mozgalom egyszerre három külömböző irányban jelentkezik: mint parlamentáris, mint szakszervezeti és mint szövetkezeti munkásmozgalom." A mai időben észrevehetjük, hogy a sociálisták egyik része a kapitalista osztály eltörlésére törekszik, mások meg ennek reformálására, vagyis, hogy nem kell mé'yiteni a külömbségeket, amelyek, a társadalomban találhatók, hanem keresni kel! a kapcsot. Ennek a legújabbi iránynak, mely revizionista irány nevén ismeretes, Bernstein a hatalmas szószólója, hirdetvén, hogy a gyors összeütközést kerülni kell, hanem lassan menjenek előre. Nem legyőzni, hanem meggyőzni kell az uralkodó osztályokat s lassú propagandával minden téren elérhetik a hatalmat, keresztül vihetik, amit hirdetnek s amiért küzdenek. Nálunk a sociálista mozgalom gyorsan terjedt s terjedni is fog, ha a külföldiekhez hasonló becsületes, jó vezéreik lesznek és pedig azon egyszerű oknál fogva, mivel nálunk legnagyobb elégedetlenség uralkodik, nemcsak gazdasági, politikai, hanem nemzetiségi okokból is. Hogy most a sociális mozgalom nem terjed nagy arányokban, oka, hogy a magyarországi mozgalomnak nincsen határozott iránya, nem tudják a vezérek, mire fektessék a fősúlyt, szakszervezetekre, szövetkezetekre, politikára-e, vagy pedig várják az alkalmas időt a forradalomra? Az ipari munkásság 31'94 százalék a hive a sociáiismusnak, vagyis 129,332 lélek, továbbá a földműves szövetségnek 1907-ben 600 csoportbari mintegy 50 ezer tagja volt. A magyarországi sociális mozgalom hívei szabadszervezeteket alakítanak, mivel a szakszervezeteknek nálunk politikával foglalkozni nem szabad. „Minden helyiségben, ahol szervezett munkások vannak, a szakmák szabad szervezetei bizalmi férfiakat választanak. E bizalmi férfiak alkotják a helyi pártszervezetet, amelynek élén a helyi vezetőség áll. A helyi szervezetek megyénkint megyei pártszervezetekké egyesülnek. Ezek agitaciónális kerületek szerint kerületi pártszervezeteket alakítanak. A helyi pártszervezetek az évenkint megtartott gyűlésen küldöttek által képviseltetik magukat s a pártgyülés választja meg a pá r^ vezetőséget, amely a párt ügyeit intézi. (1907. ^
