Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-06-10 / 24. szám
208 EVANGEL! KT* OR ALLO iyo9 jelentése a Stuttgartban megtartott VII. nemzetközi kongresszusnak.) Ä párt nem oszlik meg nemzetiségek szerint, de, hogy ezek között is hathatósan terjedjen a sociálismus, német, tót, szerb és román szervező bizottság működik. így objektive megismerve a sociális mozgalmakat, felelnünk kell a felolvasás második részére: mit tegyen a lelkész ezen mozgalmakkal szemben, csatlakozzék-e ezen mozgalmakhoz, vagy pedig védekezzék-e ellenök? Mindenek előtt minden lelkésznek tudnia kell, hogy a sociálismusban mi a jó s mi a rossz. Mindaz, ami jót a sociálismus hirdet, benne van a kereszténységben. Hogy a sociálismus mégis fellépett, oka abban keresendő, hogy a keresztyén egyház, illetőleg a keresztyén társadalom nem teljesítette kötelességét, mert, amidőn látta, hogy a különféle gépek üzembe hozásával sok munkás, sőt család, kenyér nélkül maradt, ezekről gondoskodnia kellett volna. Ha kevés volt a munkás bére, amiből nem élhetett meg, fel kellett volna emelni, a munkaidőt leszállítani, jó lakásról gondoskodni. A sociálismus fellépése mintegy figyelmezteti a keresztyén társadalmat: ti tudjátok, mi a jó, mit kell tenni, tegyétek! — amint azt Jézus tanítja. És ebben kell látnunk a sociálismus fontosságát. Itt be kell vallani, hogy hasonlatosságot kell keresni a törvény s a sociálismus között. A törvény megmutatja, mi a bün, mi a rossz, azt kerüld, de a bűntől nem szabadít meg, mert kicsoda szabadít meg engem a bűntől s annak következményétől? Egyedül a Jézus Krisztus. — Miként a zsidók nem nyerhettek üdvösséget a törvény betöltése által, úgy a sociálismustól mi sem várhatunk egyebet, mint figyelmeztetést a mi mulasztásainkra. Mert hiszen a sociálisniussal csak akkor jött volna meg a boldog kor, ha eljövetelével eltűnt volna a bün. A bün pedig nem tünt el, sőt a sociálismussal nyilvánvalóvá lett s megsokszorozódott. Mivel a sociálismus egyetemesen jelentkezik, minden egyházban, a mienkben is, főkötelességünk volna nekünk, evangelikus lelkészeknek keresni a többi egyházzal a békét, mert a sociálistáknak erős fegyverük az, hogy bár a keresztyén vallás szeretetet prédikál, ezen vallás képviselői mégis békétlenségben élnek egymással. Annak bizonyítására, hogy ott, ahol igazi ker. élet uralkodik, megszűnik a sociálismus, felhozom egy sociálista agitátor esetét. Egy kirándulás alkalmával a stettini Betánia kórházban hallottam. — Betegen került oda egy sociálista agitátor. Amidőn látta azon odaadó ápolást, amelyben része volt, részt vett a mindennap megtartott könyörgésen s megtalálta igazi megváltóját, megszűnt sociálista lenni. Ha valamennyien a Jézus Krisztusban élnénk, — akkor a mai korban sociálismusnak nyoma sem volna. Hogy mégis jelentkezik, különösen a munkás osztálynál, oka, hogy itt legnagyobb a baj, hogy a munkást nem tekintették embernek s a kapitalisták csak a maguk hasznát nézték. — Tény az is, hogy a sociálismus megjelenésével az egyház is megmozdult s belmissiói munkásság által, — különösen az evangélikus országokban — szép eredményt ért el a sociálismus ellensúlyozásában. Minden lelkésznek tudnia kell, hogy a hivatalos pártprogramm a vallást magán ügynek tekinti, s hogy ha máma hallunk a vallás, illetőleg az egyház ellen panaszt, annak oka abban keresendő, hogy az egyház a kapitalista osztályt védelmébe vette. Nekünk lelkészeknek ,,nem szabad szegényeknek prédikálni, gazdagokkal enni, vagy pedig a gazdagoknak prédikálni, s a szegényekkel enni." Minden törekvésünk az legyen, hogy úgy a gazdagot, mint a szegényt tekintsük úgy, mint akit Isten országa számára meg kell nyerni s igyekezzünk ezekkel az egyházat megkedveltetni. A socialisták a mi egyházunkra nem tekintenek úgy, mint amelynek az emberiség, tehát ők is, sokat köszönhetnek, s nem veszik figyelembe, hogy az egyház máma is sokat tesz minden ember boldogságának elérésére. A sociálde.nokraták halálos ellenségei az egyháznak (Scháffle) erre nekik szükségük nincs. Ép úgy nincsen szükségük arra a hitre, amelyre egyházunk tanít. Van ugyan hite minden sociálistának, de csak a világban hisz, materialista ő s atheista. — Különösen ez készteti az egyházat s így a lelkészt is a vedelemre s azért, ha látja, hogy hívei beléptek a sociálista pártba, azonban reméli, hogy saját egyéniségével háthat még híveire, lépjen be ő is, s lassan vezesse a Krisztushoz. A védekezés határa saját egyházának határa. Ezen okból jól kell ismerni saját egyházának történetét, az egyes családok jó és rossz szokásait, a nép életét, nyelvét, hogy beszél otthon, hogy az utcán, hogy előtte, szólásait, népmondásokat, szóval minden hívét annyira kell ismernie, »vájjon az I eltörött korsó, vagy tékozló fia, vagy valami szenve| dett baj miatt sírt?« amint ezt Nathusius mondja. — ] Tanácsos volna tehát, ha valamennyien erre töreked! nénk, tapasz alatainkat feijegyeznők, nemcsak az egyházról, hanem a népről s egyes családokról, emberekről is. így nagyon megkönnyítenők utódaink dolgát, mert itt az ideje, hogy népünkkel szeretettel foglalkozzunk, távol a politikától. Bizony kívánatos volna, ha mindegyikünk minden hívéről tudná, mikor kél, mit csinál, sőt még azt is, mit eszik, s hogy eszi ? Ha híveinket így ismerjük, könnyű lesz a lelkipásztorkodással a védekezés minden emberi mozgalom ellen. Minden lelkésznek jó pásztornak kell lennie, s mindenütt, bárhol jelenik rrieg, ne feledje, hogy nem a nép, hanem Krisztus szolgája. Főtörekvése legyen, hogy híveit a Krisztushoz vezesse. Példájával, életével, hathat ugyan népére, s hatnia is kell, megjobbítani azonban csak Krisztus jobbítja meg híveit, amint Ächeüs is mondja: „Ő főpásztor, a lelkész csak szolgája, elő-, együtt- és utómunkása." A személyes érintkezésnél s látogatásoknál soha sem szabad szidni, esetleg gúnyolni a sociálistákat, hanem megismertetni a mozgalmat minden oldalról s meggyőzni, hogy a keresztyénségnél szebb s jobb I sociálismus nem létezik, miután nem is létezhetik, mert minden keresztyén ember, akár gazdag, akár szegény, kell, hogy vallja, ami az enyém, az a tied is s azt szeretettel érezteti is embertársaival. A sociálisták ellenkezőleg azt állítják, hógy ami a tied, az az enyém is, s ezt harc utján, tehát nem keresztyén módon végre is akarják hajtani. Ezt megismerve, híveink sohasem fognak csatlakozni a sociálismushoz. A keresztyén vallású szegény emberekkel meg kell értetnünk, hogy a szegénység s alázatosság ker. erény, nem pedig baj s szolgaság, aminek a sociálisták tarják. A sociálismus megismertetését felolvasások tartásával vihetjük keresztül, de még arra is kell törekednünk, hogy mindazon segédeszközöket felhasználjuk, ami híveinket keresztyénekhez méltó életje serkenti. Itt legelsősorban tekintetbe jön a Szentírás. Minden lelkésznek arra kell törekednie, hogy minden házban legyen Biblia, de ne csak legyen, hanem olvassák is, az ebből nyert táplálékot a legtöbbre becsüljék. Ha a bibliával nem tudnának hívei bánni, keresse fel őket, olvasson velük együtt s törekedjék arra is,
