Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-06-10 / 24. szám

EVANGEL1K Uft OKAIJLO I-Hl » dette, de amely nyilatkozatot a r. katholicus papság ily ecclatánsul arcul ütött. Eszembe jutnak azok a jól ismert szavak: »Beszélhetsz jó vitéz« — mi még is azt tesszük, amit mi akarunk. Ti csak agitáljatok, gyűjtsetek, építsetek, mi meg »felszentelünk !« Hát mily hamar kilátszik a lóláb! És fájdalom, hogy ezredikszer is bebizonyosodik, hogy „közös lónak . . . stb." Egy nyugatmagyarországi vegyes felekezetű városban egy más téren is jól ismert bőkezű adakozó protestáns úr társadalmi úton — egy kisdedóvó intézetet alapított s az alapításhoz maga nagyobb összeggel járult, végrendeletében is hagyományozott az általa dédelgetett intézetre, melynek alelnöke is volt — lévén az intézet felekezetközi. Később csak a falra egy feszületet hoztak be — melynek levételét a tanfelügyelő sem tudta keresztül vinni — ma már az intézet apácák vezetése alatt áll. Nem is a felszentelés fáj nekünk tulajdonképen. Nem! Hiszen nálunk is protestánsoknál, ahol még a régi luth. szellem ki nem halt, még az egyszerű paraszt ember is elmondat a papjával egy imát, mikor hajlékának alapkövét leteszi — s így felszenteli azt . . . De az fáj, hogy ha már az intézők vallásos színezetet adtak a dolognak — miért nem szenteltették azt fel a protestáns püspökkel meg a rabbival is?! Valamikor — s ez még nem volt régen: egy-egy országos vagy megyei ünnepségen pld. a főispán iktatásnál a megye urai a közgyűlés előtt vagy után elmentek a megye székhelyén lévő róm. kath., lutheránus és kálvinista templomba is — a zsidóba azért nem, mert nem volt bevett vallás — ha az lett volna — bizonyára oda is elmentek volna. S most egy ilyen országos ügynél és eseménynél teljesen mellőztek minket! Hát mennyiben csorbította volna az az ünnepség fényét, ha egy lutheránus vagy református lelkész is elmondta volna az ő áldó imáját a mű felett ?! Mennyiben csorbította pld. a néhány év előtt Szécsényben tartott országos ünnepség fényét, hogy r. kath., lutheránus és kálvinista pap egyaránt dicsőítette az Istent!? De Barkóczyék meg Kohl Medárdék jól tudják, mit csinálnak, nekik a lutheránusoknak meg a kálvinistáknak csak filléreik kellenek — áldásukra egyáltalában nincsen szükségük . . . Ezek után most már csak azt várhatjuk, — ha ugyan eddig meg. nem történt — hogy a liga pozsonyi hajlékába feltüzessék a feszület „ad majorem ecclesiae sanctae glóriám !" — aztán jöhetnek az apácák. Szép terrenum fog nyílni térítési munkájukhoz. Kettős missiót fognak majd végezhetni. Rz egyik, hogy a bűn útjára tévedt szíveket visszafogják vezetni a keresztény erkölcs bár göröngyös, de dicséretes útjára, a másik, hogy az eltévedt lelkeket visszafogják vezetni az egyedül idvezítő egyház — őket sóváran váró anyai kebelébe. Indokolt volt-e s indokolt-e ma is azoknak, akik kissé mélyebben merítenek a hazai Protestantismus történetéből — indokolt-e a ligával szemben való aggodalma ? Farkas Gejza. * Lapunk megjelenését megelőző utolsó percekben kaptuk a kővetkező sürgönyt: ,,Ligáról szóló cikk tévedés, nem közlendő. Farkjs.

1

1 Mivel lapunk a róm. katholikusok ünnepe következtében fennforgó nyomdatechnikai okok miatt a szokottnál egy nappal korábban jelent meg — nem vol' módunkban a cikkiró kívánságának megfelelni. Sajnálatunkra a rektifikáció későn érkezett; de még mindig jobb, habár későn, megtudni a kellemesebb hirt, mint a mellőztetés fájó tudatát viselni. — Szerk; Észrevételek a „Köriratra" a magyarországi ág. hitv. ev. egyházközségekhez. Balla Jenő, egyházfelügyelő köriratot intézett a magyarországi ág. hitv. evang. egyházközségekhez, oly célból, hogy ezek állást foglaljanak az általa felvetett kérdésben, s határozataikat beterjesszék az egyházmegyei közgyűléshez; ennek hasonló szellemű határozata a kerületi gyűlések elé, emezeké pedig az egyetemes gyűlés e!é kerüljön. Balla Jenő egyházfelügyelő által felvetett kérdés pedig abban áll, hogy vétessék átvizsgálás alá az 1903. évi egyetemes gyűlés jegyzőkönyvének 46. pontja az államsegély felosztásáról. Különösen sokallja az egyetemes nyugdíjintézetre szánt összeget, s — szerinte — 115,000 korona a felesleg évenként, mely e célra adatik s mely felesleg részint az egyes egyházak adujának enyhítésére, részint a nyugdíjjárulék 3 százalékának 2 százalékra való leszállítására, részint a nyugdíjösszeg maximumának megszüntetésére fordítható lenne. Én azt hiszem, hogy Balla Jenő egyházfelügyelő a mathematikai mérleget bírálja, mely bírálatával talán kissé el is késett. Az bizonyos, hogy a mathematikai mérleghez hozzá lehet szólni, de taíán akkor volt ideje annak, amíg azt az egyetemes egyház el nem fogadta. Most azonban be kell várni annak hatását, és bizonyos idő múlva módosíthatók lesznek az egyetemes nyugdíjintézet szabályrendeletének egyes §§. Most még korán volna. Hiszen még csak tavaly hozatott az egye-