Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)
1909-01-07 / 2. szám
16 EVANGELIKUS OKÁLLÓ 190Í) tatlan egysége, — most is oly tiszta, fedhetetlen, „ráncz vagy sömörgés" és minden „makula" nélkül való, szint vall akkor, midőn azt Krisztus a maga jegyeséül kiválasztotta magának — a föld népei közül. Ámde mi — gyarló emberek — akik a királyi mennyegzőre elhívattattunk, vigyázzunk, hogy menynyegzői ruha helyett, valami másféle, kevésbé megfelelő öltözetben ne jelenjünk meg ott a mennyei Király asztalánál, és eljárásunkat igazolni nem tudván, — „összekötözött kezekkel és lábakkal ki ne vettessünk ama külső sötétségre!" Vigyázzunk! Mert az Anyaszentegyházba való elhívatás, a Mózes székében való ülés, az Isteni kegyelem asztalához való telepedés, — magában véve még senkit sem üdvözit. Ahhoz kellőképpen elkészüiteknek, méltóknak kell mutatnunk magunkat. Azért a vizsgálat és szabad kutatás, saját magunknak, az eseményeknek, az idők jeleinek megfigyelése s az evangélium alapján való lelkiismeretes megítélése; — mindnyájunknak — iegfőképen pedig nekünk, protestáns keresztyéneknek, akiket köt és irányít az írás eme szava: «mindeneket megpróbáljatok, a mi jó, azt megtartsátok!» — legelső rendű kötelességeinlí közé tartozik. Ezen a czímen és jogon bátorkodom én is felvetni és vizsgálat tárgyává tenni azon kérdést: mik az okai a protestantismus hanyatlásának hazánkban ? BELELET. Gyászrovat. Az újesztendő súlyos csapással nehezedett a nyíregyházi főgimnáziumra és a tiszavidéki egyházmegyére: meghalt Mészáros Ferencz. Amaz igazi nevelői szeretettől, odaadó lelkiismeretességtől áthatott tudós tanárát, emez kiválóan pontos, ügybuzgó pénztárosát vesztette el benne. Hogy családjának gyásza mily nagy, — szeretteinek, a társadalomnak vesztesége mennyire sújtó, azt legjobban mutatja a könnyek árja, a nagy bensőséggel megnyilvánult részvét. — Szeretett barátunk koporsója felett mély bánattal, ám mégis az Ur akaratán való megnyugvással állunk. Legyen siri álma csendes, s lelje fel lelke az Urnái az örök jutalmat. Elhunytáról a család és iskola a következő gyászjelentéseket bocsátottá* ki: özv. Mészáros Ferenczné szül. kisjeszeni Jeszenszky Ilona, valamint fiai : Gyula és Sándor ugy a maguk, valamint összes rokonaik nevében is fájdalmas szivvel tudatják, hogy családjuk feje és támasza, felejthetetlen és forrón szeretett hitvestársa, illetőleg édes atyjuk és rokonuk Mészáros Ferencz evangélikus főgimnáziumi tanár folyó hó 4-én reggel 7 órakor munkás életének 58-ik, példás házasságának 30-ik évében, rövid szenvedés után elhunyt. A megboldogult hült tetemeit folyó hó 5-én d. u. 3 órakor a Vármegyeház-tér 7. számú háznál megtartandó gyászertartás után kísérjük utolsó földi útjára. Nyíregyházán, 1909. január 4-én. Szeretteidnek távozásoddal okoztad az első fájdalmat! A nyíregyházi ág. hitv. ev. főgimnázium kormányzó tanácsa és tanártestülete fájdalmas megillető- 1 déssel jelenti, hogy Mészáros Ferencz főgimn. r. tanár 1909. év január hó 4-én életének 58-ik évében meghalt. A megboldogúlt 36 éves tanári működéséből 25 évet töltött intézetünknél. A kötelesség hű és önzetlen teljesítésének mintaképe vo!i, ki hivatását lelkesedéssel, tanítványai iránt érzett igaz szeretettel töltötte be s nemes lelkének tisztaságával és buzgó munkásságával példaképe marad tanártársainak és tanítványainak egyaránt. Nyíregyháza, 1909. január 4-én. Nyugodjék békével! Temetése f. hó 5-én délután, óriási részvét megnyilvánulása mellett ment végbe. A nagy- és kisveszverési ágostai hitvallású evangelikus egyház mély részvéttel és fájó szivvel jelenti, hogy ügybuzgó, jubilált lelkésze, nagytiszteletű Kellner Gusztáv evang. lelkész ur egyházunkban eltöltött ötvenöt évre terjedő hűséges munkálkodása után folyó hó negyedikén reggeli öt órakor hetvenhat éves korában végelgyengülésben jobblérre szenderült. Meghűlt teteme folyó hó 6-án délelőtt 10 órakor fog az anyaföldnek átadatni. Hív volt mindhalálig, Adattasék meg neki az élet koronája. Nagyveszverés, 1909. január 4-én. Nyugodjék békében ! Áldott legyen emlékezete! A dunántuli ágost. hitv. evang. egyházkerület soproni líceumának tanárai bánatos szivvel jelentik, hogy szeretett kartársunk Vojtkó Pál nyugalmazott evang. líceumi tauár, f. évi január hó 2-án, életének 42. évében, 14 évi buzgó tanári működés és hosszú súlyos szenvedés után jobb létre szenderült. Hült tetemeit f. évi január hó 5-én, kedden, d. u. fél 3 órakor a gyászházból (Deáktér 15. sz.) kisérjük kegyeletesen örök nyugalmuk helyére. Sopron, 1909. évi január 4-én. Béke hamvaira ! Ä késmárki lelkésziktatáskor elhangzott beszédek külön füzetben is megjelentek s a gyülekezeti diakonia-alap javára példányonként 40 fillérért árusittatnak. A füzet Székely Gyula főesperesnek iktató beszédét (a lelkipásztor hivatása 1. a maga isteni rendeltetése, 2. nehéz felelőssége, 3. boldogító reménysége szerint) és a beiktatott Kirchknopf Gusztáv lelkész Róm. XIII. 1—4. alapján mondott beköszöntő beszédét (az én első adományom 1. az én Üdvözitőm adventjén: egy megíratott ige, 2. az én gyülekezetem templomszentelési évfordulóján : egy történelmi bizonyságtétel 3. az én beiktatásom ünnepén: személyes hitvallás) tartalmazza. Minkét beszéd mély evangéliumi hitet és apostoli lelkesedést sugároz s olvasóira épitőleg hat. Uj cv. nőegylet. Győrszemerén a helybeli lelkész buzc »ikodására 40 taggal gyülekezel nőegylet alakult meg. Adja Isten, hogy nemes hivatását az egylet hiven betöltse — ad multos annos. Ev. egyházi felügyelő a „Ne temere" mellett. Turócz vármegye közgyűlésén f. hó 23-án tárgyalták Debreczen szab. kir. város átiratát a „Ne temere" ellen. Az állandó választmány, melynek elnöke Beniczky Kálmán alispán, ki egyúttal a felsöjeszeni és pribóczi ág. h. ev. egyházaknak a felügyelője, nem nagy jelentőséget tulajdonítva az egyházunkra nézve bizony ártalmas „Ne temeré"-nek, nem csatlakozott az átirathoz. A megyei közgyűlés azonban Dr. Vanovics János, esp. felügyelő és Klimo Vilmos, pribóczi lelkész, biz. tagoknak a felszólalása után Beniczky:
