Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-01-07 / 2. szám

1909 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 3. szp*» Kálmánnak kicsinyítő érveléseit nem fogadta el, s 19 szavazattal 13 ellenében csatlakozott az átirathoz. — Katholikusok és zsidók szavaztak a „Ne temere" ellen, s ime Beniczky Kálmán, a kettős ev. egyházi felügyelő, mellette szavazott. — összefér-e ez az ev. felügyelői hivatallal? (Tudósítónk kérdésére a leghatározottabb nem-mel felelünk. Ha valaki egyházfelügyelői tisztet visel, kötelessége az egyháza ellen irányuló mindenféle támadást visszavetni. Ha nem tette meg, sőt a támadók sorába lép, felügyelői tisztségéneknemvalamiérzékeny felfogásáról ád számot. Szerk.) Ujabb nagyfontosságú kormánynyilatkozatok hangzottak el az újévi politikai üdvözlések során. Wekerle Sándor miniszterelnök ugyanis a hozzáintézett üdvözlésre válaszolva, a következőkben foglalta össze a legközelebbi jövő programmját: „E nagy munka folyama alatt kell a kormányzat s az állami élet körében felmerülő rendes teendőkön kívül azokat a gazdasági, szociális, kulturális és vallási kérdéseket is megoldanunk, amelyeket programmunkba a költségvetési tárgyalások során felvettünk, s amelyekre a költségvetési és azzal kapcsolatos törvények részben már a fedezetet is megadják." — Kossuth Ferencz kereskedelmi miniszter újévi válasza pedig még határozottabban körvonalozza a kormány idevonatkozó terveit, a midőn a következőkép nyilatkozik: „Lesz még a jelen parlamentnek ideje meghozni más törvényeket is. (Halljuk ! Halljuk!) Az egyik ilyen alkotás az, amelyet gróf Apponyi Albert kedves barátom (Zajos éljenzés és taps.) szándékozik létrehozni és amely rendkívül fontos azért, mert a mi célunk, hogy utánunk ne vallási villongások maradjanak, hanem vallási béke uralkodjék." (Élénk helyeslés és éljenzés.) Hát mi a legnagyobb tisztelettel és' hálával fogadjuk e kormánynyilatkozatokat, és minden gáncs és bizalmatlanság nélkül várjuk a kormánynak e téren tanúsítandó kezdeményezéseit. Csak azt ajánjuk a kormány figyelmébe, hogy ha valóban az a nemes intenczió hatja át, hogy az ő működése után ne vallási villongások, de vallási béke maradjon: akkor ne tartóztassa fel magát semmiféle néven nevezendő akadályok által abban az elhatározott cselekvésben, hogy az osztó igazságnak mindenben érvényt szerezzen. Mert a mi hitünk szerint addig ebben az országban teljes vallási béke nem lesz, a mig 1. A viszonosságról és jogegyenlőségről szóló törvény büntető sanctiót nem nyer; 2. A róm. és gör. kath. vallásfelekezetek közjogi megkülömböztetése és kiváltságai fennállanak; 3. a protestáns egyházak autonomiája csorbittatlan épségben fenn nem tartatík; 4. a protestáns egyházak lélekszámszerinti arányban ugyanolyan tőkesegélyezésben nem részesittetnek, mint a róm. és gör. kath. egyházak. — Ha a kormány mindezen jogos követeléseinket igazán nagyszabású elhatározással egy csapásra megvalósítja, akkor mi leszünk az elsők, a kik neki „Hozsánát" kiáltunk, sőt a vallásegyenlőségi szövetség szükségét is kétségbe fogjuk -vonni; de addig senki se csodálkozzék, ha ez eszmét propagáljuk s annak mennél több hívet szerezni igyekszünk. Theo!, tanári vizsga. A legközelebb tartandó theologiai tanári vizsga letételére három jelölt jelentkezett az egyetemes egyházi felügyelőnél, névszerint Draskóczy Lajos eperjesi theol. tanár a gyakorlati theologia tárgyakból, Kapi Béla körmendi lelkész a rendszeres theol. tudomány, szakból, Obál Béla id. theologiai tanár Eperjesről az egyháztörténeti szakból. A jelöltek részére írásbeli szakmunkák készítéséhez tételek kitűzésével a soproni theol. akadémia bízatott meg. E hírünkhöz csak afeletti sajnálkozásunk kifejezését fűzhetjük: mily kár, hogy az ifjabb lelkészi nemzedékből többen is nem törekszenek theol. tanári képesítést szerezni. Nem kerül anyagi áldozatba és mily szép volna — ha theol. doktorátust egyházunkban nem lehet szerezni — ezt a doktorátusnál sokkal szebb czimet viselné több lelkészünk: „oki. theol. tanár." Káplán meghivás. A gyékényesi gyülekezet és lelkésze meghívta segédleikészül Ihász Lászlót Bükről. Návay Lajos a „Ne temere" bulláról. A P. H. irja, s mi annak bizonyságául, hogy micsoda vélemény uralkodik róm. kath. vallású, de szabadelvűén gondolkozó körökben a hírhedt pápai bulláról, szószerint közöljük a következőket: Csanádmegye törvényhatósági bizottsága hétfőn Debreczen városnak a Ne temere-ügyben hozzá intézett átiratát tárgyalta. Az állandó választmány azt javasolta, hogy az átiratot vegyék le a napirendről. Kaiser Lajos makói plébános, pápai prelátus, ugyanily értelemben beszélt, mire Návay Lajos képviselőházi alelnök emelkedett szólásra s a következő beszédet mondotta : Nem járulok hozzá az előadó javaslatához azért sem, mert következtetését nem találom összefüggésben állónak azzal, amit előadott. Azt mondotta ugyanis az előadó ur, hogy bármilyen is a helyzet, bizalommal viseltetik a kormány iránt és a javaslatnak napirendről való levételét indítványozza. Én, aki a vármegyének igazgatásában tevékeny részt vettem, tudom, hogy a napirendről való levétel a legutolsó fokozat. Azt hiszem, Csanád vármegye tradícióival ellenkezik, ha e kérdésben nem foglal el határozott álláspontot, amit ma megtenni, szerintem, kötelessége. Egyébként kijelentem, hogy a magam részéről kezdeményező lépést nem tettem volna. Nem javasoltam volna, hogy az átiratban foglalt kérdést vita tárgyává tegyük. Ez a kérdés, mely olyan közelről érinti a vallásfelekezetek közti békét, igazán fontos és lényeges, nem azért, mintha itt felekezeti békétlenséggel találkoztunk volna: hanem azért, mert Csanádmegye mindenkor egyik végvára volt a lelkiismereti szabadságnak. Azt hiszem, hogy nem is messze élünk attól az időtől, mikor a liberális zászló kibontása minden liberális magyar ember kötelessége lesz. Sajnálattal tapasztalom azonban, hogy bizonyos fokú visszaeséssel állunk szemben. Szomorú, hogy vannak emberek, akik a vallásos és erkölcsi elveket politikai célokra is kihasználják. Ezek után áttérhetünk a dolog lényegére. A Ne temere kibocsátása a pápa ő szentségének joga, amely felett kritikát gyakorolni nem lehet. Itt csak arról lehet szó, hogy ennek a bullának kibocsátása a mi viszonyaink között mily következményekkel járhat. A pápai bulla azt mondja, hogy a kaiholikus és más felekezetű felek csak bizonyos reverzális nyújtása mellett köthetnek házasságot. Ha pedig ilyen reverzálist nem adnak, akkor katholikus szempontból házasságuk érvénytelen és a házasságból szármázó leendő gyermekeket törvényteleneknek tekintik. Én ezt lehetetlennek tartom és lehetetlennek tartom azt is, hogy a magyar kormánynak, a magyar püspöki karnak és a magyar állam képviselője kellő nyomatékkal kifejezett akaratának keilo eredménye ne legyen. Azt indítványozom tehát mondjuk ki, hogy mi is felkérjük a kormányt, hogy összes befolyásával odahasson, hogy illetékes helyről tiszte-