Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-08 / 15. szám

1-130 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1909 nyeknek egész sorozatát szándékozik létesíteni, kezdeményezni: így már a múlt vasárnappal megkezdte az egyetemes egyház épületében rendszeres istentiszteletek tartását, szervezi a kőbányai és angyalföldi missiót, elhagyott, vagy a züllés veszélyének kitett nők számára menházat létesít, diakonisszákat és diakonokat alkalmaz a szegény ügy és a menház ellátására, évi rendes támogatásban részesíti a pozsonyi diakonissza anyaházat, egyháztársadalmi munkát fejt ki, és rendszeres felolvasásokat tart a miniszterileg már jóváhagyott alapszabályok szerint működő evang. családi körben, külön gondozás alá veszi az iparos tanonczokat, különösen figyelemmel kísérteti a házasságkötéseket, női bizottsági tagok bevonásával csoportosítja és csoportonként szakszerűen látja e) a belmissziói munkát. Nem a Krisztus szellemének ébredezése-é ez is a szívekben ! ? Ne féltsük hát a Krisztus szellemének győzelmét! Ellenállhatatlanul, feltartózhatatlanúl, bár sokszor észrevétlenül halad az előre. Feltámadt győző vitéz ünnepe! Húsvét! Tavasznak, ébredésnek ünnepe! Zúgjon bár ott künn téli vihar, mi itt benn, a Krisztus egyházában boldogan köszöntünk! G. H. Ä statisztika jó, hasznos, de tudni kell olvasni. Ä m. kir. központi statisztikai hivatal havi közleményei, évkönyvei és a kormány jelentései alapján a Prot. Egyh. és Isk. Lapban teljes részletességgel, az Ev. Őrállóban röviden az eredményt szoktam közölni évek óta az országos hitfelekezeti állapotokról. Äz Ev. Őrálló f. évi 11-ik számában közöltem az 1908. évben a gyermekek vallására vonatkozó megegyezésekből eredő nyereség- veszteség előzetes számláját, s mint egyházunk országos vesztesége 436 eset van abban kimutatva. Ezen kimutatásra vonatkozólag az Ev. Őrálló 13. számában Hudák János esp. káplán úr és a h. szerkesztő úr is azon megjegyzést teszik, hogy a közölt statisztikai kimutatás csakugyan nem pontos, mert hiszen csak Debreczenben van egy és Nyíregyházán pedig van 9 nyereségi eset az ev. egyház javára 1908. évben. Hát midőn tisztelettel kijelentem, hogy e tekintetben a kritikát, az ellenőrzést köszönettel veszem, egyúttal kérem is azt annál inkább, mert az országos állapotokról szóló statisztikai számok tömkelegében a rossz leirás vagy kiszedés folytán nagyon könnyen I | csuszhatik be hiba, eshetik meg a tévedés, mé a kifogásolt statisztikai közleményemre felvilágosításul ki kell jelentenem, hogy az helyes is, pontos is, a valóságnak megfelelő s a kifogásoló úrak helytelenül, tévesen olvasva azt, nem értették tneg a kimutatást. Méltóztassék jobban megnézni, megolvasni azon kimutatást, de a bevezető sorokkal együtt, s magoktól jönnek rá, hogy tévednek, mert nem az van ott kimutatva, hogy ennyi esetben volt egyházunk javára és ennyi esetben volt egyházunk kárára kötve a megegyezés, hanem az 1908. év havonkinti nyereség- veszteség számlája van adva, melyet úgy nyerünk, ha a nyereséget a veszteségből és a veszteséget a nyereségből kivonjuk. Ily müvelet folytán jön ki az 1908. évi rövid, de szomorú eredmény, hogy egyházunk 436 esetben maradt veszteségben a gyermekek vallására vonatkozó megegyezéseknél, ami nem jelenti azt, hogy az 1908. évben egyáltalában nem köttetett volna egyezség egyházunk javára, hanem jelenti azt, hogy az egyik részről hítfeleink által kötött megegyezéseknél levonva a nyereség-veszteséget, annyival maradtunk veszteségben. S ez mint rövid közlemény így is magában elég világos és érthető. Figyelembe ajánlom, hogy a gyülekezeti nyereségveszteség kiszámításánál is ne méltóztassék csak a saját egyházi, hanem a községi állami anyakönyveket is pontosan átnézni s az azokkal való összehasonlítás alapján valószínűnek tartom, hogy szemben a polgári anyakönyvben bejegyzett veszteségekkel eltűnt Debreczenben is az egy, ha nem Nyíregyházán is a 9 nyeresség ! (Itt az évi tiszta plus: 3. Szerk.) Van egy püspöki rendelet, ha jól emlékszem az 1903. évből, mely meghagyja, hogy minden lelkész pontosan figyelemmel kisérje az állami anyakönyveket és ezek, valamint saját anyakönyvei alapján tegye meg évenként az esp. gyűléseknél jelentését az egyházpolitikai törvények hatására vonatkozólag. Ám ezzel a rendelettel is úgy vagyunk, mint sok mással, hogy a többi jegyzőkönyvek és rendeletekkel el van helyezve a levéltárban a hálás utókor számára. Különben 1904ben maga az egyetemes gyűlés egy határozatával feleslegesnek mondotta ki az egyház politikai törvények hatására vonatkozó jelentéseknek jegyzőkönyvében való közlését. Hogy miért? megmagyarázza esetleg a következő eset. Velem magammal történt meg, mikor még úsztunk a megalkotott uj egyházpolitikai törvények (talán az 1868. évi 53. t.-cz. eltörlése) feletti dicső mámorban, mikor azt hittük, hogy hazánkban a pápa hatalmát, a róm. kath. egyház és papjainak uralmát egyszersmindenkorra megtörtük (s íme most csak a Ne temere-től mennyire felsziszszentünk), de mikor én már láttam s nemcsak láttam, hanem az országos hiteles statisztikai adatok alapján számszerűleg is kimutattam veszteségünket az 1868. 53. t. cz. eltörlése és a törvényesített reversálisok czimén, akkor azon indítványt tettem volt egyik kerületi gyűlésünkön, hogy azzal szemben védekezzünk s hogy védekezhessünk, tudjuk, ismerjük meg községenkint hol a baj, mennyi a veszteségünk; indítványom el nem fogadtatott, sőt az elnöki székből figyelmeztetve lettem, hogy ilyen néppárti (akkor t. i. még csak a néppárt követelte a revíziót) indítvánnyal ne jöjjenek a kerületi gyűlés elé s íme a mult évi egyetemes gyűlés belátva a sok veszteség veszedelmes voltát, válaszúi a Ne temerére határozatilag kimondotta az 1868. évi 53 t. cz. revízióját, illetőleg a reverzálisok eltörlését és a régi állapot visszaállítását. Pedig midőn elismerem, hogy az 1868. évi 53