Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-04-08 / 15. szám

1909 EVANGELIKUS üKALLO 131 t. cz. nagy áldás volt egyházunkon, Deák Ferencz él- | lampolitikai bölcsesége igazságos befejezést edott vele egy hosszú, áldatlan hitfelekezeti küzdelemnek; a törvény védte a gyengébbet az erősebb túlkapásaival szemben, s ha rajtam állott volna, semmi árért nem áldoztam volna fel azon törvényt, de továbbá, habár igaz a hires franczia miniszter iGuizot) szava, hogy a jogot, melyet az erőszak elrabolt tőlünk, kedvező alkalommal újból vissza szerezhetjük, de sokkal nehezebb, szinte lehetetlen azt a jogot vissza szerezni, melyről magunk mondottunk le — mégis saját hazai szomorú egyházi viszonyainkra tekintve, azt tartom, hogy egyházunkra nézve a törvény revíziójánál sokkal fontosabb a lelkek, a szivek revíziója, az egyház in capite et membris reformátiója. Rz országos hítfelekezeti állapotokról szóló statisztikai közleményeimben, egyéb czikkeimben a pesti Prot. Egyh. és Isk. Lapban másfél évtized óta állandóan, nem egyszer, de számtalanszor kifejtettem én ezt részletesen. Sajnálom, hogy ezek feledésbe mentek, vayy egyáltalában olvasva nem voltak. Református testvéreink, az eredményből következtetve, ezen közölt adatokból levonták a tanúságot, hasznukra fordították azokat; a mennyiben a ref. egyház, mely az egyházpolitikai törvények meghozatala után majdnem tiz évig szám szerint a veszteségek terén az első volt s mi voltunk a második helyen, három, négy év óta pedig nemcsak aránylag, de számszerint is a veszteségben az ev. egyház az első és a ref. egyház a második helyre került, hatalmasan, következetesen véve föl a hítfelekezeti harezot s mármár majdnem igazolja, hogy a jelen helyzetet is, a rev er sálisokat is lehet a saját előnyére kihasználni. Hiába itt minden lamentálás, sóhajtozás, panaszkodás, az élet harcz, a létért való küzdelem, küzdelem az egyházi hitélet is s hiába, a mint a vér az olajjal nem vegyül, úgy a protestantizmus is, nem a katholicismussal, de a pápai klerikalismussal állandóan békében, harcz nélkül egymás mellett nem lehet. Itt érvényesül és jogos a szeget szeggel politika! Bizony megdöbbentő csak az 1908. évről kimutatott reversális veszteség, az evang. 436, a ref. 391, levonva ebből a három hónapban elért 145 nyereséget, maradt összes vesztesége 1908-ban 246. Óriási különbség ez a másfélmilliónyi evang és a harmadfél milliónyi ref. között! Azzal zárom be ezen talán kissé bővebbre terjedt felvilágosító soraimat, hogy a statisztika jó, (pontos az én kimutatásom is) hasznos is, csak tudni kell a statisztikát olvasni, tudni kell abból a hasznos tanúságokat levonni s még inkább azokat tudni bölcsen alkalmazni.*) Kassa. Homola István ev. lelkész. PL gimnázium és a veie egy színvonalon álló iskolák vallástanítási tervéhez készült „Utasítás" bírálatának folytatása. Erre az utasításra azért van szükség, mert sok vallástanár az ótcstamentomról szólva a benne szereplő *) Ugyané tárgyban lapunk állandó munkatársától, B. úrtól szintén vettünk egy felszólalást, a melyet lapunk jövő számában közlünk. Szerk. emberek miatt nem veszi észre, nem látja a kormányzó, nevelő, gondviselő Istent, — a fák miatt nem látja a hegyet, a házak miatt a templomot, a tornyot ; nem vesz tudomást az Atyának a bünesés óta szóban és jelképekben lépten-nyomon ismétlődő ígéreteiről; a zsidók történetét beszéli, ahelyett, hogy az Isten országának történetét tárgyalná. Az egyes pátriárkákról szólva rneg, azok élet- és nem jellemrajzát állítja a tanítványok szemei elé ; pedig ők minket főként mint az egyes erények megtestesülései érdekelnek. Ehez szolgáltatná az anyagot az olvasó- és vezérkönyv. Hasonló hibát követnek el azok, akik az egyház történetét tárgyalva az egyes népek, vallások és felekezetek küzdelmében nem utalnak az emberi gyarlóságokkal folytonosan küzdő, de a legválságosabb helyzet után is mindenkor diadalmaskodó örök Igazságra, Krisztusra. Pedig ez a biztató körülmény a leglélekemelőbb. Midőn az utasítás ez utóbbira fekteti a fősúlyt, azt hiszem igen „hasznos és talpraesett" tanácsot ad. Nem kevésbé tesz az „Utasítás" jó szolgálatot azzal, hogy a keresztyén hit- és erkölcstan előadóit arra figyelmezteti, hogy sejtessék tanítványaikkal hitelveink magasztosságát, mutassák ki, hogy a keresztyénség nélkül nincs igazi humanizmus, s így ébresszenek bennök keresztyén öntudatot. Immár én azt hiszem, hogy midőn Masznyik az imént idézettekkel utalt egyrészt a vallástanítás tévutaira, másrészt megjelölte a követendő irányt, ezzel a legfontosabb, a legszükségesebb utasítást adta. Hogy dolgozata a részletekre nem terjeszkedik ki ugy, mint az elemi iskoláknak szóló utasítás, annak talán az az oka, hogy ez az utasítás nem a képezdéből, hanem az akadémiáról, az egyetemről kikerült férfiaknak szól, akikről tehát méltán tételezhető föl nagyobb tájékozottság. Különben ha az utasításban ajánlott olvasó és vezérkönyvek elkészülte után is szükségesnek bizonyulna a részletesebb utasítás, ezzel a dolgozat pótolható volna. Az elmondottak alapján én a Masznyik „utasítását" nagyon becsesnek és nagyon megfontolandónak tartom. Korén Pál békéscsabai leikész. * Engedje meg az i. t. bíráló úr, hogy bírálatával kapcsolatban a következő észrevételeket tegyem : 1. Hogy én e lapok 9. és 10. számaiban közölt bírálatomban nem méltattam a Utasítás megszívlelésre méltó részeit és szerzőjének érdemeit, annak nem az volt az oka, mintha én a szerzőnek a javaslat megszerkesztése körüli fáradságos munkáját kicsinyelném s a javaslat jó oldalait meglátni nem akarnám, hanem kizárólag az, hogy a javaslatot nem egy tiszteletreméltó egyén munkájaként tekintem és bírálom, hanem úgy, mint az egyetemes egyház embrióban levő szabályrendeletének előmunkálatát, melyben az összegyház véleménye, felfogása, akarata jut kifejezésre s amellyel szemben nem annyira a dicséret és elismerés, mint inkább a sokoldalú, komoly és szigorú kritika kívánatos. A hibák őszinte feltárására van itt első sorban szükség, mert csak így remélhető, hogy a vallástanításunk és valláserkölcsi nevelésünk terén korszakalkotó munka nemcsak, hogy mindenkit ki fog elégíteni, hanem igazán értékes és céljának minden tekintetben megfelelő lesz. Ezt a felfogásomat akartam bírálatom következménye gyanánt röviden kifejezésre juttatni, amikor soraimat azzal végeztem, hogy a javaslatot ugyan az