Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-18 / 12. szám

i

9

o:> EV ANGELIKUS OKALLO 104 Most is, amidőn előbb a Budapesti Hirlap és azután az „Ev. Őrálló" f. évi márcz. 4-iki számában „Karhatalom egy eklézsiában" czimű tendentiósus czikket elolvastam, gondolkodóba estem, valljon írjak-e valamit a teljesen egyoldalú czikk értékének kellő leszállítása végett, avagy hallgassak tovább is, mint azt tettem eddig teljes féléven keresztül, amíg a brassói esperesség kebelében virágzó »Csángó Újság« politikai lapszerkesztő bizottságának lelkész munkatársa Petrovics, hivatalos vezető egyének kisebbítésével, becsmérlésével, meggyanúsításával, rágalmazásával — mint azt teszi ez a lap velem, lelkésztársaim, püspökünk s felügyelőinkkel szemben minden számában — Petrovics lelkész fájdalmait, apósának Masznyik Gyulának vélt sérelmeit igyekszik világgá bocsátani politikai és egyházi lapban csak azért, hogy ezzel a hazai ev. közvélemény magatartását felénk irányítva felkavarja és félrevezesse ? Épen azért, mivel a hosszúfalualszegi egyházban 6 év óta dúló áldatlan egyházi közállapotok elbírálása egyházi Alkotmányunk rendelkezése alapján az egyedül illetékes törvényes tényezők kezében van: szükségtelennek tartom, egyházi közviszonyaink ezen szomorú és példátlan jelenségét pedig a nyilvánosság előtt feltárni — egyházi közérdekből — nem kívánom, de sőt teret sem nyerhetnék egyházi lapunkban annak hasábszámra menő ismertetésére — a vonatkozó czikkre tehát lehetőleg röviden csak a^t a megjegyzést és kijelentést teszem: 1., hogy én az 1908. évi espere^ségi gyűlés által kiküldött szavazatbontó bizottság egyhangú határozata alapján újra megválasztott esperese vagyok a brassói egyházmegyének (Alk. 102. §.), de ha Petrovics szerint nem az volnék is, egyházi jogszokásunk és szabályrendeleteink alapján tartozom e hivatalt viselni addig, míg az új esperes hivatalába beigtattatik. És ezt viselni is fogom mind az ideig, míg erre nekem a törvény és felsőbb hatóságom rendelkezése jogot és hatalmat ád. 2., hogy törvényes rendelkezés alapján a febr. 17. és folytatólag febr. 27-iki hivatal átadásra a hosszúfalusi lelkész úgy általam, mint az egyház felügyelője által ajánlott express levélben hívatott meg. Szándékosan félrevezető tehát az az állítás, hogy az „illetékes lelkész tudta nélkül" történt az egybehívás. — Hogyan történhetett volna akkor a nyugdíjazott lelkész tiltakozó levelének kézbesítése és állítólagos felolvasása a gyűlésen ? 3., .Elképzelhető" volna a népnek »felháborodása« mindezek felett, amik a hosszúfalualszegi papi irodában a fentjelzett napokon történtek abban a világításban, amelyet a czikk közöl, ha nem tudnók mi itt alant, hogy annak a teljes számban jelen volt egyháztanácsnak és önként megjelent számos egyháztagnak általam higgadtságra való intése és az én tiltakozó magatartásom mentette meg a paróchiát a könnyen bekövetkezhető botrányoktól, amikor az egyház tagjai az azonnal való kilakoltatást követelték. Menjek-e még tovább, közöljek-e még részleteket annak a lelkészi hivatalnak átvételéről, amelyet a czikk szerint nem csak »megpróbáltam«, hanem tényleg át is vettem attól a lelkésztől, illetve annak felhívása és meg nem jelenése után az Alk. 7. §-a alapján törvényes megbízatásomból kifolyólag, aki 1907-ben önmaga minden feltétel nélküli nyugdíjaztatás útján kérelmezte ezen áldatlan helyzetéből való és saját érdekeit mentő szabadulását s akinek makacs ellenszegülése miatt most felsőbb hatósága bünfeny > feljelentést tesz folyamatba ? Nem ... én a tiszteletet követelő lelkészi állás tekintélyének megvédése szempontjából további részletekbe nem bocsátkozom. 4., Az egyetemes nyugdíjintézeti bizottság és az egyetemes gyűlés 1908. évi határozata Masznyiknak szólott, amely határozatok neki szabályszerűen kézbesítve lettek ; a végrehajtásra vonatkozó püspöki rendeletek pedig nekem, illetve az egyházmegyei elnökségnek lettek kiadva utasításúl; ezt Masznyik hosszúfalusi lelkésszel nem tartottam szükségesnek szószerint közölni, csupán a hivatal átadására vonatkozó esperesi felhívást. És ő most is szembe szállt, és gyermekjátékot űz felettes hatósága törvényszerű intézkedésével, akkor, amikor már eddig 2-tős peres ügyében a legsúlyosabban lett végérvényesen elmarasztalva és nyugdíjazását önmaga kérte. 5. Az én hivatkozott esperesi rendeletem csupán a régi hátrálékok behajtására vonatkozik, melyek alkotmányos úton lettek annak idején kivetve. A közel 3000 lelket számláló gyülekezet 1908. decz. 20-án tartott gyűlésén azonban (melyen 37 tag vett részt, de annak túlnyomó része — mint állandóan és helytelenül — heves jelenetek előidézése után kivonúlt a templomból), a nyugalmazott lelkész azt a törvénybe ütköző határozatot hozatta, hogy az 1907—1909. évi egyházi adókivetés és költségvetés egy bizottság által állapíttassék meg véglegesen és nem közgyűlésileg (Alk. 262. §.) Én a közgyűlésileg jóvá uem hagyott egyházi adónak végrehajtását tiltottam be a polgári községnél. 6. Végül még annyit jelentek ki, hogy a hosszúfalusi egyház és nyugalmazott lelkésze áldatlan és sajnálatos helyzetét illetőleg sem vitatkozásba, sem további polémiába nem bocsátkozom és hogy Petrovics lelkész úr legyen csak ker. türelemmel. Esperességi gyűlés is lesz, tisztviselők választása is lesz, esperes beigtatás is lesz; addig azonban a tűrhetetlen féktelenséget s a jámbor csángó népnek törvénytelen lépésre való izgatását — bárhonnan jöjjön is az — a kellő határok közé visszaszorítani elsőrendű esperesi kötelességem leend. Jelen soraimnak szíves közlését kérve, testvéri üdvözlettel vagyok Brassóapácza, 1909. márcz. 7. Igaz híved: Bohus Pál főesperes. * Azt hisszük, a loyalításnak és objektív igazságérzetnek a legszélsőbb határig, eleget tettünk, amidőn a brassói egyházmegye életére, főkép pedig a hosszúfalualszegi lelkészi hivatal átvételére vonatkozólag hozzánk érkezett minden felszólalást készséggel közzéadtunk. De most már — ezen hivatalos helyről jött felvilágosítás adatai is rendelkezésére állván olvasóközönségünknek a tényállás hű képének megszerzésére — az ez ügyekre vonatkozó közléseket teljesen és véglegesen lezárjuk. Szerk. KÜLFÖLD. Külmisszió. A Weishaupt lipcsei missiói felügyelő szerkesztésében megjelenő „Pressnotizen der evang. luth. Mission zu Leipzig" c. röpiratból közöljük a következőket: Kilimandzsaróban, Keletafrikában rendkívüli nagy