Evangélikus Őrálló, 1909 (5. évfolyam)

1909-03-18 / 12. szám

V. év. Nyíregyháza, 1909. március 18. 12. szám. EVANGELIKUS / ' EGYHÁZI ES TARSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIRDÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. R lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre ..... 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK : Vezérozikk : Ä valláserkölcsi jellem fejlesztése. Nádassy János. — Egyetemes lelkészi fizetésrendezés tervezete. Lombos Alfréd. — Levél a szerkesztőhöz. Bohus tál. — Külföld. — Tárcza. Székács József és az 1841-iki „Ne temere" Zsilinszky Mihály. — Belólet. — Pályázatok. — Hirdetések Ä valláserkölcsi jellem fejlesztése. Egyházi közéletünkben a protestáns öntudat és önérzet elgyengülésének oly jelenségeit vagyok kénytelen szemlélni, hogy azokat szó nélkül nem hagyhatom. Amint látom és amint hallom, evangélikus egyházaink — legalább erre mifelénk a felvidéken — rendre megtartják a róm. kath.— gör. kel. és román ünnepeket. Ilyen teszem azt, a gyertyaszentelő, Gyümölcsoltó-Boldogasszony és társai. Miként sátoros ünnepeinken, úgy az idegen felekezetek ünnepeit megelőző estén már nagy haranggal jelzik a következő nap ünnepi jelentőségét. Aznap pedig két harangozás után délelőtt megtartatik a prédikácziós istentisztelet. — Történik ez még oly községben is, amely színevangélikus. Az iskolai tanítás is természetesen szünetel. A nap ünnepi jelentősége a gyermekek lelkébe is szuggeráltatik. Én 12 év óta küzdök egyházamban a Mária-kultusz ellen. E környéken az egyházak és iskolák nagyrésze már behódolt. Sőt be sem hódolt, mert emberemlékezet óta betartják ez ünnepeket. Evangelikus népünk énekes könyve is gaz- i dagon gondoskodik idevágó énekekről. Ez a félbemaradt reformáció bizonysága. E mellett egyik-másik lelkésztestvér azzal nyugtat meg, hogy hát mi nem is a Mária-kultuszt üzzük, hanem Márián át Krisztus személyét és jelentőségét részesítjük tiszteletben és így tovább. Szent igaz ! Dehát a pápás egyház is ilyenformán védi a Mária-kultuszt és szentjeit Nemrég a »gyertyaszentelő« elleni tiltakozásomban a legértelmesebbnek tekintett egyháztag sem állt már mellettem, hanem azt mondá: „nincs semmi értelme annak, ha mi egyedül nem tartjuk meg a Mária*) ünnepet, ha körülöttünk mindenütt ünnepelnek." A protestánsok kedvéért se római, se görög még nem ünnepelt soha! A mi evangelikus népünk nemcsak, hogy szolgailag ünnepel ilyenkor, de saját legnagyobb ünnepnapját, a nagypénteket is elhanyagolja. Miért? Mert a többi felekezetnek ez nem elsőrendű ünnepe. Mintha amazok nélkül saját ünnepét sem érezné igazoltnak. Ez a népben a valláserkölcsi jellem, az önérzet elgyengülése. Ez a jelenség sok más viszonylatban is érezhető. Ha nem úgy volna, ha annak hatása alatt úgy magunk, mint *) Prohászka Ottokár, székesfehérvári róm. kath. püspök legutóbbi böjti levelében a helyes mértékre szállítja le Máriának és a szenteknek tiszteletét, amikor így ír: »Nekünk a vallásosságot az evangéliumból kell merítenünk : el kell mélyednünk az Ur Jézus szívébe s öntudatunkra hoznunk, amit ő Istenről mondott s amit Atyjával szemben érzett. Ott megtanuljuk azt a mérhetetlen tiszteletet, imádást s istenfélelmet; lelkünk előtt áll majd mint égbe emelkedő hegyek trónján a fölséges Isten s uralmának s sz. akaratának szívesen meghódolunk; érezni fogjuk, hogy egy a mi Urunk Istenünk s nincs más Isten kívüle. Ö neki szól imádásunk, hálánk, engesztelésünk, őt keresi fel vágyódó, epedő lelkünk s ezt mind Krisztus nyomaiban az ő példája s utmutatása szerint. Tiszteljük ugyan a sz. Szüzet s a szenteket is, de ezek csak olyanok lelkünkben, mint a kora reggeli csillagok az égbolton, • melyek elhalaványodnak s eltűnnek, mikor a nap kel föl az I égen ; a mi napunk az Ur jézus Krisztus s benne az Isten ! Végtelen messze esnek Istentol a szent Szűz is s a szentek is, hiszen csak véges lények s teremtményei az Urnák; kegyelemből lettek s kegyelem emelte őket oda, ahol állnak. Ellenben az Isten, Krisztus, az én Uram s mindenem s az ő sajátos dicséretét zengem, midőn mondom : „tu solus santus, tu solus dominus, tu solus Ältissimus", te magad, te kizárólag, te egyesegyedül vagy szent, vagy ur, vagy fölséges s azután is egyre hangzik lelkemben: tti solus, tu solus, te egyesegyedűl, te egyetlenem! Szűz Mária s a szentek nekem csak annyiban édesek, amennyiben belőle vannak s hozzá tartoznak s hozzá vezetnek, de azért egy pillanatra sem sötétítik el, nem szorítják vissza az en Uramat s Istenemet « (Alkotmány, 1909 márcz. 7.) Szavait a mi protestáns közönségünk is megszívlelheti! Szerk.