Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-09-10 / 37. szám

1908 a biztos pusztulás első kétségbevonhatatlan réméül fog reánk meredni, ha balsikerre lesz. Ä felelőség tehát nagy, szinte végzetes sulylyal nehezedik lelkiösmeretünkre! Tegyünk meg mindent, hogy ezt a felelősséget könnyen, megnyugvással és boldog öntudattal viselhessük ! Äz összejövetel helyét annak idején közöljük. Kedvezményes vasúti jegyek iránti igény gr. Dégenfeld József elnöknél való jelentkezés útján teljesíthető. Ártatlansági bizonyítvány a „Ne temere"-hez. Ha valakit tűzkár ér, a biztosító társaságok csak úgy fizetik ki a biztosítási öszszeget, ha hatósági bizonyítványnyal igazolja, hogy a tűz keletkezésében ártatlan. Äz ilyen bizonyítványt nevezik „ártatlansági bizonyítványának. Ä Budapesti Hírlapban, ebben az előkelő és a köztudat szerint a kormányhoz, különösen pedig a jelenlegi vallás és közoktatásügyi kormányhoz közel álló napilapban, annak ez évi 201 -ik számában jelent meg egy ilyen ártatlansági bizonyítvány a „Ne temere" kezdetű pápai dekrétumról. Ä B. H. szerkesztősége a lap vezető helyén megjelent és a katholikus egyházjogban nagy jártasságra valló cikkhez csupán azt a megjegyzést fűzi, hogy „baráti kézből" kapta. Alig ha nem „csuhás barát"-i kézből. Ä cikk egész tendenciája, logikája és bizonyítási módszere legalább erre enged következtetést. Mert lássuk kissé közelebbről és nyitott szemmel ezt a bizonyos ártatlansági bizonyítványt, amely a „Ne temere"-ről azt akarja bebizonyítani, hogy olyan ártatlan, mint a szentelt víz. „Első sorban is egy igen nagy tévedést kívánunk helyreigazítani, midőn kijelentjük, hogy Pius pápa intézkedése egyáltalán nem a vegyes házasságok rendezése ügyében adatott ki és pedig annyira nem, hogy a vegyes házasság szó a dekrétumban még csak elő sem fordul; másodsorban pedig súlyt helyezünk annak megállapítására, hogy a szent atya érintett dekrétuma nem Magyarországra, hanem az egész katholikus világra vonatkozik". Szórói-szóra így ír a „baráti kéz" és így, ilyen szövegezéssel szóra-szóra igaza van. Pius pápa intézkedése tényleg nem „a vegyesházasságok rendezése ügyében" adatott ki, hanem általában az eljegyzések és házasságkötések formája tárgyában: „De Sponsalibus et Matrimonio iussu et auctoritate ss. D. N. Pii papae X. Ä. S. Congregatione concilii edítum." Ä „vegyesházasság" szó a decrétumban elő sem fordul. Egyetlen egyszer sem. Ellenben a decretumnak III. fejezete minden házasságra megállapítja, hogy „Ea tantem matrimonia valida sunt, quae contrahuntur coram parocho vei loci Ordinario vei sacerdote ab alterutro delegato et duobus saltern testibus." Hogy pedig minden kétséget kizárjon abban a tekintetben, hogy ez az általános szabály nem csak az olyan esetekre vonatkozik, ahol mind a két házasúló fél katholikus, arról a decrétum Xl-ik fejezetének három paragrafusában különös gondoskodás történik. Tény azonban, hogy a „vegyes házasság" szót, ezt a kifejezést, a dekrétum nem használja, hanem körülírja a második paragrafusban, hogy ha a katholikus „si cum acatholicis sive baptisatis sive non baptisatis, etiam post obstentam dispensationem ab inpedimento unito religionis vei disparítatis cultus sponsalia vei matrimonium contrahunt", — ez csak akkor érvényes, ha a dekretum szabályai értelmében történt, vagyis az illetékes megyés püspök, vagy plebanus, vagy ezeknek meghatalmazottai előtt két tanú jelenlétében köttetett „nisi pro aliquo particular loco aut regionie alíter a S. Sede sit statutum"! Ámde a B. H.-ban megjelent ártatlansági bizonyítvány szerint is bár a dekretum nem Magyarországra vonatkozik, hanem az egész katholikus világra, a dekretum is, a B. H. „barát"-ja is Magyarországot is a katholikus világhoz tartozónak számítja, sőt bizonyítja, mondván azt az ártatlansági bizonyítványban, hogy „Magyarország katholikus" és kifejtvén, hogy a dekretum XI. fejezetének második paragrafusában engedélyezett kivétel csak Németországra vonatkozik az 1906-ban kiadott „Provida" konstitucio alapján, minthogy ezt a zsinati kongregáció ez évi február 11-én igy állapította meg. Igazán bámulatos az a furfang és a szavakkal való játék, amelylyel a B. H. „barát"-ja egyfelől arról igyekszik megnyugtatni a közvéleményt, hogy a „Ne temere" egészen ártatlan valami, addig másfelől kimutatja, hogy a „Ne temere" Magyarországra is érvényes és annak Magyarországon egyelőre a folyó évi október l-re eltolt életbelépése után a katholikusok között, valamint a katholikus és nem katholikus fél között kötendő házas-