Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-23 / 4. szám

IV. év. Nyíregyháza, 1908. január 23. 4. szám. // EGYHÁZI ES TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenként egy íven. Kéziratokat, előfizetési díjakat, hirdetések szövegét és díját a szerkesztő-kiadó cimére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára egész évre 12 kor., félévre 6 kor. negyedévre 3 kor. Egyes szám ára 40 fillér. Hirdetés ára oldalanként 40 kor. TARTALOM- JEGYZEK (Vezércikk.) Országos prot. szövetség. Az „országos prot. szövetség" kérdéséhez. Beyer Theophil. — Az „utasítás" a nem állami elemi népiskolákról stb. Kund Sámuel. (Folyt, köv.) — Tárca. Evangelikus eeryházunk iskolafenntartói kötelessége különös tekintettel a népiskolákra. Pröhle Henrik. (Vége.) — Belélet. — Nekrológ. Jeskó Lajos f. — Irodalom. — Pályázat. — Hirdetések. — ORSZÁGOS PROT. SZÖVETSÉG. Az „országos prot. szövetség" kérdéséhez. Ezen cím alatt vettük s adjuk közzé az alábbi közleményt, habár az nem mindenben fedi nézetünket. Nem íőkép abban, hogy az általunk szükségesnek vélt szövetséges tevékenységet dogmatikai alapokon és elvont bölcsészeti érvekkel igyekszik oly szinben feltüntetni, mintha annak propagálása a legtávolabbról is érinthetné az ágostai hitvallás tételeihez való hűséget. Hát eíéle i'eltevést a leghatározottabban kárhoztatnunk kell, mert hitvallásos hűségünkre senki által árnyat vettetni nem engedünk. Mi igenis mindig és mindenben a pozitív evangéliumi hitbeli felfogás hívei vagyunk, de ennek a hűségnek dacára el tudunk képzelni és helyesnek tudunk vallani minden társadalmi szövetkezést a klerikálizmus ellen. A más vélnményüek iránti türelem elvénél fogva immár közöljük az alábbi cikket, amint következik : Az „Evangélikus Őrálló" újévi üdvözletként közli „Az országos protestáns szövetséginek alapszabály-tervezetét. A tervezetnek bevezetóseképen szolgáló sorokban a lap szerkesztője az új eszme kiviteléhez nagy reményeket füz ; az eszme diadalát óhajtja, amitől a hazai protestantizmus igazi boldog újévét, boldog megifjodását reméli. Én a magam részéről ezt az eredményt semmikópen sem remélhetem, sőt mondhatom, hogy ettől az újabb mentő kisérlettől az egyháznak nem felvirágzását, hanem csak az eddiginél még zavartabb helyzetét lehet várni. Hiszem, hogy lesznek többen is, akik velem egy véleményen vannak s ezért az audiatur et altera pars elve alapján kérném megjegyzéseim közlését. A tervezett szövetséggel szemben elvi ellentétbe kell helyezkednem, vagyis a szövetség létesítését nem tartom alkalmas eszköznek egyházunk javának előmozdítására. Már maga az a cél, melyet az alap| szabály-tervezet közöl, teljesen elégséges arra, hogy ellentétünket a tervbe vett szövetség ellen igazolja. Eltekintve attól, hogy a szövetség céljai közé sorozza azokat a feladatokat is, amelyek csakis az egyes vallásfelekezetek sajátlagos munkakörébe tartoznak, maga a szövetkezés nem helyezkedik olyan közös alapra, amely minden őszinte szövetkezésnek előfeltétele. Á szövetség céljáúl röviden az van kitűzve, hogy „egyháztársadalmi és egyházpolitikai érintkezést teremtsen a hazai protestáns egyházak között," Egy szép szóval gazdagította meg nyelvünket az aki az „egyháztársadalom" szót kieszelte, de egy teljesen ferde, érthetetlen fogalmat teremtett. Mert mi egyebet jelentsen az „egyháztársadalom" kifejezés, mint az „egyház" szó? Vagy talán az „egyház" fogalmában rejlő s tőle elválaszthatatlan, a Szentlélek által létesített, szükségszerű közösség eszméje legyen ezáltal kizárva s a „modern eszméknek" inkább megfelelő szabad társulás jusson az új szóban kifejezésre? Ha így vesszük, úgy ez az új szó az egyház fogalmának tágabb értelmezésére szolgálhat ugyan, de a fogalomnak ez a tágulása csak az eredeti fogalom mély jelentőségének rovására esik, úgyhogy az új szónak semmiképen sem örülhetünk. Ennek a szónak az alkalmazása jellemző az itt tárgyalt kérdésre. A protestáns szövetség „a hazai protestáns eyyliázak" között akar érintkezést teremteni. A többes szám, hozzávéve a pecsét jelképét, a 3 égő fáklyát, alighanem azt akarja kifejezni, hogy az eddig oly sokszor óhajtott testvéries együttműködés a református egyházzal, most a némely pozsonyi theologiai tanár urak által többször vendégszereplésben részesített unitárius egyházra is kiterjesztessók. De ha ebben a tervezet értelmét nem is találtuk volna el s az csakis a református egyházzal találná szükségesnek az »egyháztársadalmi ós egyházpolitikai órtntkezóst", még úgy sem ismerhetjük el a szövetség lótesülósónek üdvös voltát. Mert az „egyháztársadalmi munka felkarolásával" nem látjuk előmozdíthatónak az „egyház valláserkölcsi életét."