Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-04-30 / 18. szám

1908 EVANGELIKUS ORALLO 153 Vigyázzunk, hogy mindnyájunk közös ügyét széthúzással meg ne rontsuk! Orosháza. Kovács Andor, ev. lelkész. A békési ev. egyhásmegye lelkészi értekezlete április 21-én Tótkomlóson tárgyalta az egyetemes lelkészi nyugdíjintézet új szabályrendelet-javaslatát. Äz értekezletet Veres József esperes nyitotta meg, rámutatván az új javaslat nagy jelentőségére s üdvös voltára nemcsak a lelkészek, hanem az egyház jövőjét illetőleg is. Äz értekezlet lelkesedéssel fogadta a javaslatot s annak bölcs, egyházunk s lelkészeink boldogabb jövendőjét biztosítani igyekvő nagyérdemű szerzőjét, Gyürky Pált szeretettel és hálával táviratilag is üdvözölte. Ä békési egyházmegye lelkészei elszomorító tudatában annak, hogy az evangelikus lelkészi kar széles e hazában mindezideig tengődött, nyomorgott, jelenje sivár, jövője reménytelen volt; felemelő tudatában annak, hogy ez új javaslat legalább aggkorunkra törekszik nyugodt, békés napokat biztosítani, kenyeret akar a kezünkbe adni, amelyet életünk alkonyán, elerőtlenedésünk idején nem fog irigyelni tőlünk az érvényesülni vágyó ifjú erő s nem fog felpanaszolni a gyülekezet; abban a tudatban, hogy a jövőben nem lesz kénytelen tűrni az egyház munkatehetetlen lelkészét, nem lesz kényszerítve a lelkész hallani hívei részéről öregségében az elégedetlenség panasz-szavait s nem lesz arra kárhoztatva sok ifjú lelkész, hogy reménytelenül várja a képességei révén megérdemelt előmenetelt: örömmel fogadták el általánosságban a javaslatot s a részletes tárgyalás során több fontosabb módosítást javasoltak, a melyek közzül néhányat tájékoztatásul közlök: A nyugdíjintézet a lelkészeké, tehát már a szabályrendelet címébe is e szó után: egyetemes, a »lelkészi« szó bevétessék. Az 1. §. első mondata így fejeztessék be: »ez országos egyháznak az egyetemes gyűlésen képviselt része.« Äz 5. §. főpontja ezzel toldandó meg: »a kiknek hiványára a jogosúltság és kötelezettség rávezetendő.« A c) alpontnál a theol. akadémiák megnevezése (pozsonyi, soproni és eperjesi) kihagyandó. A 10. §-ban e szavak után : »a ngugdíjra jogosult állomások« ez szúrandó be: »és tagok.« A 11. §-ban kitüntetett 40 évi szolgálati idő helyett 35 év teendő. A második kikezdés végén és a szabályrendelet többi helyein is e szavak helyett: »meg nem haladja«, ezek teendők: »el nem éri.« A 12. §. első kikezdése így végződjék: »a legutolsó időben.« A 13. §-ból ezek a szavak: »illetőleg a kántortag 21« törlendők. A 14. §. utolsó kikezdésének második sorában e szavak után: »a szolgálati idő« ez iktatandó be : »megszakításának.« A mi azt jelenti, hogy szolgálati éveinél több senkinek sem számítható be, de ha szolgálati idejéne k keretén belől szakította volna meg valaki elfogadható okok miatt működését, arra vonatkozólag kivételes eljárásnak lehet helye. A 16. §. alpontjai közzé vétessék be b) pontnak ez: »az állam által rendszeresített korpótlékok.« A 22. §. utolsó kikezdése toldassék meg azzal, hogy kapja az ellátási díjat az özvegy akkor is, ha férje beszámítható 5 évet nem szolgált, de az évi járulékot 5 évre pótlólag befizetni köteles. A 24. §. második kikezdése toldassék meg ezzel : „A díjazás mérvét azonban ez esetben évrőlévre a nyugdij-intézeti bizottság állapítja meg." A 27. §. utolsó kikezdésének harmadik sorában a „kiváló» szó „kellö"-ve 1 helyettesíttessék. A 28. §. c. pontja után teendő: „utóbbi esetben a nyugdíjintézetí bizottság esetről-esetre határoz. A 29. §. első bekezdésében e helyett első fokú nővér, ez teendő: „nőtestvér" s ez után ez szúrandó | be: „az elhalálozás alkalmával." A 32. §. első sorában s más helyen is az egyházegyetem szó .egyetemes egyház"-zal cserélendő fel. A b. alpontban 280,000 K helyett 301,200 K vétessék számításba. A 35. §. b. pontja után ez iktatandó be: „theo! logiai tanárok azonban 6 százalékot fizetnek s fent a „külömbség nélkül" szavak törlendők. A 45. §. első sorában e szó után gyűléseit ez iktatandó be: „rendszerint," Általánosságban kimondatott, hogy minden egyes lelkész csak egy címen kaphat nyugdíjat. A horvát lelkésztestvérekre vonatkozólag pedig az a véleményünk, hogy ha mai kapcsolatukban megmaradnak az egyetemes egyház kebelében s ha a magyar kormány által adott államsegélynek megfelelő államsegélyt hoznak a horvát kormánytól át a nyugdíjintézetnek s a többi kötelezettséget is teljesítik, részesedhetnek a nyugdíjintézet áldásaiban. Orosháza. Kovács Andor. Ä reformáció 400 éves ünnepéről. E lapok hasábjain már többször is felvetették azt az eszmét, hogy az evangelikus egyház akkor ünnepelheti meg a legméltóbban a reformációnak 400 éves ünnepét, ha akkorra egy jubileumi emlékalapot létesít. S ezen cél elérésére többen is a híveknek önkéntes ú. n. filléres megadóztatását tartják a legalkalmasabbnak. Akik a jubileumi emlékalap létesítésére ezt az eszközt ajánlják, nagyon ideálisan gondolkozó, városi emberek, akik nem ismerik a falusi nép jellemét, gondolkozását, de legfőképen nehéz megélhetési viszonyait. Tagadhatatlan, hogy ebből a filléres önmegadóztatásból igen tekintélyes összeg jönne be; csak egy