Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-03-05 / 10. szám

82 EVANGELIK US ORÁLLO 19M emlékalapra s értesítése szerint már is több oldalról jön az adomány. Mózes a szent hajlék felépítéséhez szükséges anyagiak előteremtésére híván fel a népet, így szólt: ¥Vegyetek a ti jószágotokból ajándékot az Urnák, akinek szíve szabadakaratja szerint indúl, az adjon ajándékot az Úrnak, aranyat, ezüstöt, rezet." E felhívás nem volt pusztában elhangzó szó, mert olvashatjuk tovább: „Minden férfiak s asszonyok adának", még pedig oly örömmel, áldozatkész szívvel adakoztak, hogy Mózes kénytelen volt az adakozást beszüntetni, „mert az egész műnek elvégzésére elég ajándékot hoztak vala, annyira, hogy felettébb is volna". Egyházunk létérdeke, az ellen fegyverkezése, a hitetlenség és közöny terjedése követeli, az emlékünnep közeledése pedig int arra, hogy adjunk mi is, férfiak és nők, gyermekek s felnőttek, szegények és gazdagok, ajándékot az Úrnak, aranyat, ezüstöt, rezet, ki-ki tehetsége szerint. Rögtönözzünk csak egy kis számadást, vájjon mit is tehetne ki egy év alatt az egy helyre adott arany, ezüst, réz? Vájjon önkéntes adakozással tudnánk-e mi is annyit összehozni, „hogy felettébb is volna" ? Kerek számban van 2 millió lutheránus. Tegyük fel, hogy ezek közül csak egy millió határozza el magában, hogy 300 napon át egy krajcárt ad a jubileumi emlékalapra, az egy év alatt 3 milliót tenne ki, tiz év alatt pedig 30 milliót. Ha ehhez még a kamatokat s kamatos kamatokat számítjuk, akkor óriási összeg gyűlne be, úgy hogy jutna is, maradna is pénz az emlékünnep méltó megünneplésére, valami maradandónak alkotására, szeretetintézmények létesítésére. Vájjon akad-e a mai hitetlen, közönyös világban annyi adakozó? Aligha. Éppen azért a minimumot veszem, amit el tudok képzelni s következőképpen számítok: Átlag van 700 községünk, ha minden községben csak 3 ember akad, ki elhatározza magában, hogy 300 napon át naponta 1 krt ad, az egy év alatt 9 irtot tenne ki községenként s összesen = 6300 frt; 10 év alatt pedig 63000 frtot. Ki volna az a 3 ember? Mindenesetre a lelkészre, tanítóra s még egy harmadik emberre gondoltam, a felügyelőre v. más egyházi hivatalnokra. Ha azonban a többi egyháztag látja a háromnak áldozatkészségét, kitartását, vájjon nem-e fogják ők is szeretetfilléreiket az Úr hajlékának felépítésére hozni ? Tegyük fel, hogy az említett 9 frtot másik 3 egyháztag adja, úgy hogy a lelkészt és tanítót nem kell a három közé számítani, hanem azokat különvéve ez a számítás volna lehetséges: 700 lelkész, évente i egy-egy 3 frtot adva, kitenne 1 év alatt 2100 I frtot; 10 év alatt 21000 frtot. 1547 tanító, egy adna évente 3 frtot, kitenne 4641 frtot, 10 év alatt 46410 frtot. Lelkészek s tanítók ily módon adakozva 10 év alatt 67410 frtot adnának össze, mi a hivek 63000 frtjával együtt kitenne : 130410 frtot. Ärrol meg vagyok győződve, hogy dacára a sokféle kiadásnak, tehernek, megélhetési viszonyoknak, minden községben akad 3 ember, ki évente 3 frtot nélkülözhet. Szép missió vár tanítóinkra e téren. Dr. Stráner említi cikkében: „jöjjön az iskolás gyermek havonként 1—2 fillérrel." Eleinte nem is igen ragadta ez meg figyelmemet, de később kezdtem gondolkozni s számítani e felett. Sok krajcárt kapnak iskolás gyermekeink szüleiktől, rokonaiktól,, hogy jobban igyekezzenek az iskolában. Újévkor s más alkalmakkor (németeknél különösen búcsúkor) szép számú I krajcárt kapnak; s ezen krajcárok a boltokba vándorolnak s cukorra, nyalánkságokra adatnak ki. Ha minden egyes tanító a maga iskolájában nagy vonásokban elmeséli a reformatio történetét, egyes vértanuk életét s azt, mit jelent 1917. okt. 31. s mit akarunk mi lutheránusok addig összehozni s kérné, buzdítaná, hogy minden gyermek adjon ezen nemes célra a cukorra s nyalánkságokra szánt krajcárokból havonta csak 1 krajcárt, úgy bizony több pénz gyűlne be, mintsem gondolnók. Van 1547 tanítónk, minden egyesre 40 gyermeket számítok átlag, egy gyermek egy év alatt 10 krajcárt adna, egy tanító tehát 4 frtot gyűjthetne, mi egy év alatt 6188 frtot, 10 év alatt pedig 61880 frtot tenne ki. íme csak az iskolás gyermekektől mennyi volna várható! Számítsuk ide még a 3 theologiai akadémia, a jogi akadémia, a 14 főgymnasium, a 2 algymnasium, ! az 5 tanítóképző, 9 leánynevelő intézet tanI erőit s hallgatóit, úgy ismét szép eredményt ; érünk el. Ha egyedül csak ezen iskolák veze1 tői s hallgatói adják össze szeretetfilléreiket, már is méltó emlékoszlop állitható. Én a lelkészek, tanítók, tanárok s tanítónők gárdájától nagyon sokat — azaz mindent várok. Ők vannak hivatva a lelkesedés tüzét meggyújtani abban a körben, melyben működnek. Ä lelkész a szószékről, a tanító a kathedráról. Kell, hogy egymást megértve, kezet kézben haladjunk előre a kitűzött cél felé. Ä tanítói kar az öntöző Äpollos, ki a magvető lelkésznek segítségére jő s ki az egyház jövendő tagjainak szívébe áldozatkész szeretetet csepegtethet, egyházát szerető nemzedéket nevelhet. Ha magvető s öntöző egyházunk felvirágoztatásának célját tartja szem előtt,