Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-03-05 / 10. szám

IV. év. Nyíregyháza, 1908. március 5. 10. szám. // EYAMELIXUS OMLLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkiüt egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. A lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. • TARTALOM-JEGYZÉK : Országos Prot. Szövetség. Toborzás. — Vezércikk. Ä reformatio 400 éves ünnepe. Wallrabenstein Jakab. — Jelentés. (Folyt, köv.) — Tárca. A lelkésznek az egyház betegeihez való viszonyáról. Krahulecz Aladár. — Belólet. — — Pályázatok. — Hirdetések. — ORSZÄGOS PROT. SZÖVETSÉG, Toborzás. Äz Orsz. Prot. Szövetséghez ujabban a következők csatlakoztak: Paulik János, Nyíregyháza. Paulik Jánosné « Adorján Ferenc « Leffler Sámuel « Májerszky Béla « Moesz Béla « Dr. Prok Gyula « Dr. Pröhle Vilmos « Dr. Saáry Sándor « Werner László « Dr. Vietórisz József « Dr. Zsilinszky Mihály Budapest. Haynik Géza Nyíregyháza. Kovassy Árpád Kapnikbánya. Kovássy Endre Ujfehértó. Weber Samu Szepesbéla. Kármán István Nandrás. Noszkó István és neje Rákos-Keresztúr. Kérünk értesítést a további csatlakozásokról, belépésekről. (Folytatjuk.) Ä reformatio 400 éves ünnepe. „Serkenj fel te, ki aluszol", „Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok". Ezen komoly apostoli intés különösen nekünk, ev. lutheránusoknak szól. Gonosz napokat élünk, a régi ellenség erősebben támad, mint valaha; a hitetlenség óriási mértékben terjed nemcsak a vezető műveltek körében, hanem az alsóbb rendű nép körében is. Ä közöny, melynek mindegy, akár szaporodik az igazán hivők száma, akár fogy, akár virágzik egyházunk, akár hanyatlik s veszti el egyik sarkalatos jogát a másik után; a közöny, mely nem tud felmelegedni, lelkesedni egy magasabb, nemesebb eszméért s érte nem tud áldozatot hozni: az vert gyökeret egyháztagjaink legtöbbjénél. Ez a közöny fojt meg minden eszmét csirájában s az veri békóba az egyház felvirágzásán dolgozni akaróknak erejét. Ha az ember úgy végig tekint községén s vizsgálja a hiveket, aztán végigtekint a többi egyházközségeken, a statisztikai adatokon, a lapokban és évkönyvekben közölt beléleten; s a jelent összehasonlítja az alig 400 évfcs múlttal, akkor bizony fájó szívvel, önmagát is vádolva kérdi: „Hát mi vagyunk azon hithű ev. lutheránusoknak utódai, kik hitökért vagyonukat és vérüket adták?» Elődeink hithűsége és áldozatkészsége előtt, bizony szégyenkezve kell szemeinket lesütnünk, ugy látszik, mintha mély álomba merültünk volna, már hosszú idő óta, s ezen idő alatt nem akadályozhattuk meg a konkoly elhintését, sem annak kikelését. Äz a szép eszme, az egy táborba való tömörülés eszméje, nem-e akarja az alvókat felébreszteni ? S a közelgő 400 éves emlékünnep, vájjon nem-e azt kiáltja már most is felénk: „Serkenj fel, te ki aluszol" ? Itt az idő, hogy felébredjünk, hogy kezdjünk küzdeni a hitetlenség s a bénító közöny ellen. Itt az idő, hogy kimutassuk, hogy a prot. áldozatkészség nem a multak legendája, hanem karöltve a hitbuzgósággal él még a késő unokáknál, él még ami szivünkben is." Feladatunk az előttünk levő 10 évre az, hogy előkészüljünk a reformatio 400 éves ünnepének méltó megünneplésére. Méltón pedig csak úgy ünnepelhetjük, ha 1917. okt. 31. »valami maradandó alkotásnak születésnapja" lesz, amint Dr. Straner oly szépen fejtegette. (Őrálló 1907. 49. sz.) Ha azonban maradandót, nagyot akarunk alkotni, akkor bizony már most kell a „gyűjtőperselyt" kezünkbe venni, aprónként egy helyre küldeni a kicsiny épületköveket, hogy fel lehessen építeni az Úrnak valamilyen hajlékát. Ä Missiói Lapok szerkesztője már is megkezdte a gyűjtést a jubileumi