Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-02 / 1. szám

4(5 EVANGELIKUS O

RÁLLO 1908 s az illető lelkész bona fide ily erősen megadóztatva vette fel híveit a bevallásba. No hát ezt akkor, a mikor az ev. hívek megterheltetósót egész nagyságában kellett a kormány előtt feltüntetni, taián menteni lehetett. De az már teljesen menthetetlen eljárás volna, ha az ilyen hatványra emelt bevallásokat most a sególykiosztásánál is zsinórmértékül vennék. Mert az mégis csak lehetetlen, hogy egy gyülekezet csak azért, mert 1903-ban építkezés folytán erősebben volt megterhelve, in infinitum nagyobb segélyben részesüljön, mint a mennyi őt a többi gyülekezetek sorában igazsás; szerint megilletné. De rosszul megválasztott ós hibás is a számítás alapja, ha azt az alapot az 1903. évi egyházközségi bevallások képezik, mert akkor a köznép közé a nagybirtokosokat is íelvettük; ami akkor talán helyén való lehetett, de nem helyes most, mikor az államsegély igazságos szótosztásáról van szó. Mi azt a panaszt, hogy egyházunkban a hívek túlságosan megvannak terhelve, sohasem vonatkoztattuk a nagybirtokosokra, hanem mindenkor úgy értettük, hogy a köznép, faluhelyen az úgynevezett parasztság, a kisbirtokosok, a zsellérek (akiknek csak házuk van), a pásztorok, napszámosok ós házas cselédek vannak erejükön felül megadóztatva. Azért midőn most a miniszter a hívek terhein könnyíteni akar, nézetem szerint az volna az egyedül helyes eljárás, hogy minden zayaró körülményt mellőzve, magát a teherviselő szegény népet állítsuk szemünk elé, s úgy mórlegeljük teherviselését. Mert zavarólag hatnak a nagybirtokok ennél a számításnál. Az ö állami adójuk nagy, egyházi rendes járandóságuk aránylag csekély; minélfogva egy-két nagybirtok az egész egyházközség adózási százalékát igaztalanul mélyen lenyomja. íme egy példa a nógrádi egyházmegyéből. Guta egyházközsége úgy van feltüntetve a táblázatban, mint a melynek csak akkor volna állami segélyre szüksége, ha az egyházi adó országszerte az államinak 20%-ára szállíttatnék le, ami más szóval annyit jelent, hogy Guta nem kap semmit, mert a kilátásba helyezett államsególylyel 30o/

o-nál nem fogunk lejebb jöhetni. Idogen ós a viszonyokat nem ismerő ember ebből azt következtetné, hogy az a Guta nagyon gazdag egyház lehet, amelynek talán nagy alapítványai, tökéi ós birtokai vannak, hogy hívei oly feltűnően kevéssé vannak megadóztatva. A valóság pedig az, hogy alapítványai — fájdalom — nincsenek, de igen is vannak földesurai, s azok miatt a nóp nyomorát meg nem láthatjuk. Ott a lelkésznek a hívány szavai szerint »pásztoroktól, juhászoktól ós azoktól, a kiknek semmijök nincs, valamint házas szolgáktól egy-egy kila (62 liter) rozs", a tanítónak pedig 1/4 kila rozs jár. Azonfelül a hívekre az állami adó arányában is rendes egyházi adó van kivetve, mert költségvetésük óvről-óvre százakra menő hiánynyal záródik. Hanem azért Gután azok, ,a kiknek semmijök nincs," viselni fogják tovább is a nagy terhet, mert a hivatalos táblázat kedvezőnek tünteti fel az egyházközség anyagi helyzetét. Ilyen zavarokat okoznak a nagybirtokok a kis emberek között. És én nem is értem, miért kellett összehozni a kettőt, mikor oly nagyon különböznek egymástól. Gyakorlati célját nem látom. Mert én így fogom fel a dolgot: Ha az a táblázat az ón egyházamról azt állítja, hogy 50%-nál még nincs állami segélyre szükségünk, az annyit jelent, hogy ha ón minden hívemet állami adójának 50 százalékáig megadóztatom, akkor az így befolyó összeggel fedezve lesznek összes egyházi rendes szükségleteink. Hát ax ón népem ebbe szívesen belemenne, mert az ő személyes járandóságai ós szolgálmányai az 50%-ot jóval felülhaladják. De szabad-e a nagybirtokra 50% egyházi adót kivetnem, mikor a zsinati törvény 253. §-a egészen érthetően kimondja, hogy a személyes járandóság 25Jrtnál nagyobb nem leh»t ? Még azt a tanácsot sem követhetném, hogy alkalmazzuk a törvény 259. §-át, melynek szavai szerint „a személyes járandóságok s az egyenes állami adó alapján kivetendő járulókok közti arányt . . . maguk az egyházközségek határozzák meg". Vegyük tehát kicsire a személyes járandóságot es a többit állami adó arányában vessük ki az összes hívekre, tehát a nagybirtokosokra is. Kérem, nem lehet, nem szabad, nem engedik meg. Ezelőtt 2 évvel a kochanóci (trencsónmegyei) egyház próbálkozott meg vele, de a kerület elutasította. És nagyon hűlyesen tette. Nem való a mi szerény lelkészi fizetéseinket egy biztos alapról bizonytalanabbra tolni át. A nóp örökéletű, a nagybirtok nem az. Es ha eladják, nagy zavarok támadnak belőle. De hát mit jelent, akkor a táblázat 50%-a, ha az nem igazán 50%? És micsoda értéke van annak a szép szónak, hogy 50%-nál állami segélyre még nincs szükségünk? ' Ha hibás a számítás alapja, az eredmény sem lehet kifogástalan. Végig nézek a táblázat nógrádi csoportján ós elámulok. Eddig úgy tudtam, sőt úgy tudom most is, hogy a mi egyházmegyénkben a hívek, kevés kivétellel, csaknem egyenlően vannak megterhelve. És a táblázat mégis mily óriási külombsógeket mutat. Az egyik gyülekezetnek már a 80%-hoz iá ezrek kellenének, mig ellenben egy másiknak még 307 o-nái sem jutna semmi. No hát ez teljesen lehetetlen. Rendes egyházi költségvetéseinkben különösen két tétel van, a melyek súlyosabban reánehezednek a népre. Ez a két tétel: a tisztviselők fizetése ós a szolgálmányok. És hogy e tekintetben mennyire vannak egyházközségenként megterhelve a hívek, azt a papi ós tanítói hiványok mutatják. Ezek alapján biztos összehasonlítást lehet tenni az egyes gyülekezetek teherviselése között. Kezemnél vannak a nógrádi egyházmegye ö>zszes papi ós tanítói hiványai. Ezekkel rávilágíthatnék az egész nógrádi csoportra. De minthogy ez már kissé lokális kórdós — ós a lap tere sem engedi meg, — azért csak a legkiáltóbb ellentétekre szorítkozom. 1. Nagylamon (az anyaegyházban) a telkes gazdák igavonóik száma szerint fizetik a lelkészt ós tanítót. Ott 1U telkes gazda (2 igavonó után) fizet a lelkésznek ós tanítónak összesen 86 liter rozsot; a zsellér, iparos ós pásztor 55 litert. A lelkész, tanító ingatlana, melyet a hivek tartoznak megmivelni (lélekszám 715), kerek számban 45 holdat tesz ki. Béren (az anyaegyházban) 1U telkes gazda fizet a lelkésznek ós tanítónak összesen 77 liter rozsot; a zsellér ós iparos szintén 77 litert, pásztorember 31 litert. A lelkész és tanító megmivelendő ingatlana 48 hold (lélekszám 673). Látnivaló, hogy e két egyházban a hívek terhei közt nagy különbség nincs, ós a táblázat mégis óriási különbséget mutat. Mert Nagylam már a 80%nál 2136 koronát kapna, Bór ellenben még 40%-nál sem kapna semmit. Az ő dotációja csak a 30%-nál kezdődnék szerény 542 koronával, a mikor már Nagy-