Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)
1908-02-06 / 6. szám
1908 EVANGELIKUS OR ÁLLO 49 zik meg; azzal, azért 1794. márc. 21 -én kérvényt nyújt Zemplónvármegyéhez, melyben azt kéri, hogy a megye a róra. kath. egyházból leendő kilépését a helytartó tanácsnál az 1790 — 1. 26. t.-c. 13. §-a alapján jelentse be. A megye gyűlése 1794. máj. 23-án kimondja, hogy Senk Imre kérvényét a helytartó-tanácshoz felterjeszti, ami meg is történik. A helytartó-tanács 1794. júl. 25-én kelt leiratában követeli a szokásos megelőző vizsgálatot s kihallgatni rendeli az újhelyi r. kath. plébánost. A vizsgálat megejtésére a megye Pintér István főszolgabírót küldi ki, aki 1794. szept. 18-án számol be eljárásáról s jelenti, hogy Senknek szilárd elhatározása a róm. kath. egyházból kilépni, oka pedig ennek az, hogy a helvét hitvallást tarlja legjobbnak. Az áttérés okát nem titkolja, előbb nem gyakorolta a rel. vallást, annak gyanúja sem merül fel, hogy Senket valaki csábította volna. Ezek a pontok voltak azok, amelyekre nézve a helytartó-tanács a szokásos megelőző vizsgálatot az ilyen esetekben elrendelte. Az újhelyi plébános azonban dacára annnak, hogy személyesen keresték fel, megtagadta nyilatkozatát. A megyei gyűlés Pintér jetentését tudomásul veszi s megbízza, hogy — mivel az olaszliszkai róm. kath. alesperes ezen a gyűlésen tanúkat szándékozik megnevezni Senk ellen, azok nevét tudja meg s hallgassa ki még az nap. 1794, szept. 28-án Pintér új jelentést tesz a megyei gyűlésnek Tolcsván. Jelenti, hogy az olaszliszkai alesperes három tanút nevezett meg, akik Senkkel érintkeztek: Berhely Józsefet, Szentléleky Józsefet és, Zsiday Lászlót, A kihallgatás folyamán Berhely eskü alatt vallja, hogy Senk nem titkolta előtte áttérésének szándékát, sőt kijelentette, hogy nem emberi tekintetből, hanem meggyőződésből kíván áttérni. Ez a meggyő ződés Berhely szerint onnan ered, hogy ő Senket Sárospatakon, midőn egy alkalommal annál látogatást tett, református könyvek olvasásánál találta. Arról, hogy Senk már azelőtt gyakorolta volna a ref. vallást, nem tud ő semmit. Arra a kérdésre pedig, csábította-e valaki, azt vallja, hogy Senk mint Szemere Albert szolgabíró segédje hivatalos teendői közben főnökével Tolcsván időzvén, Szemerével társalgott, de vájjon csábította-e Senket valaki és hogyan, nem tudja, csak azt teszi hozzá, hogy ők hárman többször beszélgettek a ref. ós róm. kath. vallásról. Szentléleky József nem tudja, titkolta-e Senk azt, hogy át akar térni, valamint azt sem, gyakorolta-e előbb a ref. vallást. Csábításról nem tud, de azt tudja, hogy Senk Szemerével hivatalos teendők idején többször voltak együtt Tolcsván s társalogtak és vallja, hogy Szemere többször mondta Senknek : „Mindaddig, míg reformátussá nem lesz, bigott róm. katholikus marad." Zsiday László írásban azt vallja, hogy Senket kifogástalan, jellemes embernek ismeri, aki semmit sem gyűlöl jobban, mint a képmutatást, különben a legelvonottabb dolgok felfogására is képes. Az utolsó néhány évben a theologiában is annyira képezte magát, hogy bármely végzelt theologussal összevethető ós vitára kiállani kész. Azt hiszi, hogy csupán meggyőződésből tér át, csábításnak még gyanúja sem foroghat fenn. Igaz, hogy Senk, mielőtt Szemerének bizalmas embere lett, más meggyőződésen volt, de nem lehet feltenni, hogy az csábította volna, mert az is gyűlöli a képmútatást s meggyőződés nélkül nem is engedné Senket áttérni. Hogy a bizalmas viszony ós többszöri beszélgetés alkalmat adott Senknek a ref. vallás megkedvelésére, az természetes. Ugyanekkor előterjesztették Matuszka János tolcsvai plébános jelentését is Senkről. Matuszka Senket — úgymond — gyermekkorától ismeri, Senk róm. kath. nevelésben részesült az ő előbbi működési helyén Kisvárdán s buzgó róm. kath. volt. Mikor Szemerének segédje lett, akkor is buzgón járt még a templomba, de körülbelől egy év óta tudomása van, hogy Senk nem böjtöl, nem önmegtartóztató, ritkábban jár a templomba, a szentség imádásától nemcsak tartózkodik, hanem mord tekintettel hordja körül fejét a templomban és az áldozó pap szertartását megveti. Mikor ezt neki hirül hozta egy tolcsvai Nagy Imre nevű híve, azonnal jósolta, Senk Szemeróvel folytatott társalgása miatt azon töri majd a fejét, hogy a róm. kath. vallást elhagyja. Mig ők ezt igy észlelték, Senk egyszerre hirtelen felhagyott a róm. kath. áldozással, Szemerének itt Tolcsván levő kápolnáját nyilvánosan látogatni kezdte és azt a hirt terjesztette, hogy református vallásra fog térni. Mivel ő (t. i. Matuszka) oly prot. vallású honfitársaival is, kik nem viseltetnek izzó gyűlölettel a róm. kath. vallás iránt, az érintkezést kötelességének tartotta ifjúságától fogva, azt Tolcsván is tette s Berhely András ev. vallású birtokostól hallotta, hogy Senk Antallal (Matuszka Antalnak nevezi) Szemere úgy bánik, mint ref növendékkel. Neki prot. theologusok könyveit ós magyarázatait olvassa, fejtegeti és a róm. kath. egyház sarkalatos hittételei ellen író polemikusokat olvastatja vele, úgy hogy nem lehet remélni, hogy Senk róm. kath. communiohoz járulna valamikor. Mivel egyik híve: Szentléleky József, nemes ifjú egy évig ós két hónapig Szemerónél lakott, nagyon aggódott annak a hírnek a hallatára, hogy Szentlóleki is ref. növendék. Ugyanakkor azt kérdezte Berhely András assessortól, mi van Szentlélekivel ? Erre a kérdezett azt felelte: „Vigyázzon uraságod, hogy a róm. kath. akolból el ne idegenítsék." Erre Matuszka azt válaszolta: „Senkról könnyen elhiszem, mert nagyon gyenge tudású, de Szentléleky miatt nincs mit félnem, mivel az jó didactikus ós philosophus, kinek érveiésót Szemere meg nem dönti." Szentlélekyt különben gyengéden intette is, scrupulusait hajlandó volt eloszlatni szóval ós könyvekkel, de az biztosította, hogy nem fogja Senk példáját követni, akivel titkosan beszélnek és imádkoznak. Szetlóleki panaszkodott előtte, hogy Szemere őt is elcsábította, könyveket ajánlott neki, Senk által igyekezett ráhatni, midőn az elmondta előtte, mit talált polemikus könyvekben róm. kath. ellenest, azonkívül minden ebédnél a róm. kath. dogmák éles kritizálása folyt. De Szentléleki megígérte, hogy Szemere házából kimegy s ö onnan ki is ragadta ós a Fischer bárók hegyaljai jószágainak inspektorává neveztette ki. Szemere térítő buzgalmának bizonyítására egyébként még felhozza tanuúl Szakmári Domokos Ferenc-rendi szerzetest, frankonfalví káplánt is. Október 8-án a kiküldöttek Szakmárit is felke-