Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-17 / 51. szám

450 EVANGELIKUS ORÁLL '> 1908 Hajts Bálint lelkész Arad-békés, Frint Lajos lelkész Arad-békés, Fammler G. Adolf lelkész Bács, Bácsi e. m. leik. értekezlete Bács, Bohus Károly lelkész Bánát, Ponyiczky Pál lelkész Bánát, Kiss Kálmán lelkész Bánát, Bánsági Egyházmegye Bánát, Zvarinyi János, Keviczky László, Gajdács Pál lelkészek Békés, Horváth Sándor, Schrancz János, Broschko G. Adolf lelkészek Budapest, Bereczky Sándor vall. tanár Budapest, Scholtz Gusztáv püspök Budapest, Kaczián János esperes Budapest, Petrovics Soma esperes Csanád-csongrád, Rácz Gyula, Kovácsi Kálmán, Áchim Mihály, Szeberényi Lajos (Fóthi), Kruttschnitt Antal, Gallé István, Noszkó István, Geduly Lajos lelkészek Pest m., Sztehlo Gerő, Lukács Pál, Kovács Dániel, Bakay Péter lelkészek Zólyom, Menhardt Mihály lelkész Bács. II. Dunáninneni egyházkerület: a) Alapító tagok: Hándl Vilmos esperes Nagyhont, Nagyhonti egyházmegye Nagyhont, Felsőnógrádi papi értekezlet Nógrád, Nógrádi egyházmegye Nógrád, Nagyszombati egyházközség Pozsony m., Pozsonymegyei egyházmegye Pozsony, Okályi Viktor tábori lelkész Pozsony. b) Rendes tagok: Bándy Endre lelkész Bars, Hrk János esperes Nógrád, Frenyó Gyula, Csővári Géza, Szlancsik Pál, Mihalovics Sámuel, Szlancsik Bogyoszló lelkészek Nógrád, Krupecz István alesperes Nagyhont, Fuchs Sámuel lelkész Nagyhont, Nehiba Lajos lelkész Komárom, Kövesi Béla lelkész Komárom, Hollerung Károly esperes Pozsony, Schleiffer Károly, Biszkup Béla, Farkas Géza lelkészek Pozsony. III. Dunántuli egyházkerület: a) Alapító tagok: Pálmay Lajos lelkész Győr, Győri e. m. leik. értekezlet Győr, Hofbauer Pál, Felsősoproni egyházmegye Sopron, Tolna-baranyai dék. lelkészi kör Tolna. b) Rendes tagok: Horváth Sámuel esperes Győr. Isó '.Vincze lelkész Győr, Kirchner Elek orgonista Győr, Kund Sámuel esperes Középvas, Polgár János, Birta Dávid, Kuzma István, Magyar József, Kis János, Éder József, Kiss Imre, Terplán Jenő, Kovács István, Siftár í ároly, Nagy György, Berke János, Porkoláb Gyula, Hima Sándor, Kapi Béla, Mesterházy László lelkészek Középvas, Stettner Gyula esperes Vas, Seregély Dávid lelkész Vas, Poszvék Sándor theol. ig. Sopron, Payr Sándor theol. tan. Sopron, Gyurátz Ferencz püspök Veszprém, Bognár Endre lelkész Veszprém, Somlyóvidéki leik. egylet Veszprém, Zatkalík Lajos lelké sz Veszprém, Bakonyvidéki leik. egylet Veszprém, Király Mátyás lelkész Zala, Horváth Dezső lelkész Veszprém. IV, Tiszai egyházkerület: a) Alapító tagok: Tiszai egyházkerület, Zelenka Pál püspök Hegyalja, Draskóczy Lajos theol. • tanár Sáros, Sárosi egyházmegye Sáros, Petrovics Pál lelkész Brassó, Gömöri egyházmegye Gömör, Gömöri papi értekezlet Gömör, Tátraaljai egyházmegye Tátraalja. b) Rendes tagok: Bohus Pál esperes Brassó, Szórády Lajos alesperes Brassó, Honétzy Pál lelkész Gömör, Altmann Gusztáv lelkész Sáros, Francz Vilmos lelkész Sáros, Zimmermann Andor, Scherffel Nándor, Faix Mihály lelkészek Szepes, Iglói egyházközség Szepes, Bortnyik György alesp8res Tiszavidék, Czékus László lelkész Hegyalja, Nemes Károly lelkész Hegyalja, Kozlay József lelkész Tiszavidék, Símkovic János esperes Liptó, Chriastély Gyula lelkész Gömör. A fentebbi névsorból láthatjuk, hogy a testületek még csak kis mértékben karolták fel egyesületünket. A kerületek közül mindössze a tiszai lépett az alapítók sorába, az egyházmegyék közül is ínég nagyon sok hiányzik. Hiszem, hogy a mint a közigazgatás költségeinek fedezésére adott államsegély az egyházmegyék kezébe jut, valamennyinek anyagi körülményei olyanok lesznek, hogy erre a czélra is jut valami, s alapítványt tesznek intézetünk javára is, Kívánatos volna az is, hogy a lelkész testvérek is tömegesebben csatlakozzanak a már bent levőkhöz, mert hiszen — felesleges is tán mondanom — a magok érdekében tennék, s az intézet czélját is nagymértékben előmozdítanák! Adja Isten, hogy ezen sorokat se hiába irtani légyen ! Orosháza, 1908. nov. 17. Okályi Adolf intézeti ügyvivő Egy kis adalék a Gálik czikkéhez. Őszintén megvallom, hogy én a kálvinistákat mindig szerettem és szeretem, s testvérünknek tartom őket ma is. Hiszen mindig közösek voltak a múltban szenvedéseink és örömeink, s közösek azok a jelenben is, sőt közös az ellenségünk is, mely ma is nagy erővel, csellel és ravaszsággal tör egyaránt mindkettőnk ellen. Éppen azért én sohasem azt kerestem, a mi bennünket elválaszt, hanem mindig azt, ami összeköt bennünket. Most azonban oly sok szomorú jelenségek merülnek fel egymásután itt is, ott is, melyek a testvériség ápolására és fentartására korántsem alkalmasak, s melyek csak ama példabeszéd igazságát bizonyítják, hogy: »inter duos litigantes, tertius gaudet!« Igazán mély szomorúság fogta el lelkemet, a midőn Gálik testvérünk czikkét átolvastam. Nagyon jól tette, hogy napfényre hozta ezeket az adatokat. Jó lesz az ilyenekre felhívni felsőbb hatóságaink figyelmét is, talán ekkor az egyetemes közös bizottság intézkedni fog arra nézve, hogy többé ily szomorú, a testvériséggel ellenkező jelenségek föl ne merüljenek közöttünk. Mivel nálunk is történt ez évben ily szégyenletes és sérelmes dolog, legyen szabad azt ebből kifolyólag e becses lap olvasóinak nekem is elbeszélni. Volt a mult évben egy evang. tanítójelöltünk, aki sokáig sokfelé pályázott, de sehol nem tudott állást nyerni. Ekkor a szomszédos Simán, mely Erdőbénye filiája, — üresedésben levén a ref. tanítói állás, őt választották meg oda tanítóul, ámde azzal a kikötéssel, hogy föltétlenül át kell térnie, amit az illető »a kenyérért« meg is tőn. Mint ref. tanitó jegyet váltott egy helybeli derék ev. leánnyal, s nemcsak eskető papnak kértek föl, de a családommal együtt a lakodalmukba is melegen meghívtak. Már kihirdettem őket, — már a menyasszony bútorait is mind elszállították,