Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-17 / 51. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 midőn alig pár nappal az esküvő előtt ijedt arczczal állított be a vőlegény, s előadta, hogg az erdőbényei ref. pap az esperese nevében is meghagyta neki, hogy föltétlenül reverzdlist vegyen evang. menyasszonyától, mert különben még az állásán sem maradhat meg! Megvallom, hogy alig akartam ezt eleinte elhinni, mivel ugyancsak egy szomszéd ref. falusi tanító róm. kath. not vett feleségül, anélkül, hogy attól reverzálist kívántak volna! A szégyen pírja szökött az arczomba. hogy ilyen ref. papok ís találkoznak. Mindenki megbotránkozott ez eseten nálunk, s legfőképpen maguk a reformátusok. Én pedig kijelentettem, hogy ily körülmények között semmiképpen meg nem esketem őket, hanem menjenek a ref. templomba, amit azonban tenni nem akartak. Kértek többen a hozzátartozóik, legyek tekintettel a családra, hiszen ők nem okai annak, ők még csak fel sem tételezték, hogy ilyesmi lehetséges legyen, s hivatkoztak arra is, hogy testvér felekezet, hogy egyek vagyunk! De én nem engedtem, s kijelentém, hogy itt testvériségről többé szó sem lehet, sőt én inkább elítélem a ref. papok, mint az idegen róm. kath. papok eljárását. Időközben megkerítettem és átolvastam az ugyanekkor (ez évi márczius hóban) megjelent ref. zsinati végzéseket, amelyben az áll, hogy : »Ref. lelkésznek, vagy tanítónak csakis református, vagy pedig dg. hitv. evang. neje lehet! s gyermekeit a ref. hitben tartozik nevelni!« Ámde abban reverzális adás, vagy vevésről, semmi szó nincs ! R reversális adás mindezek daczára megtörtént a kir. közjegyző előtt, szégyenére az illetőknek, bot• ránkozására a protestánsoknak, s nagy gaudiumára az ily reversális hajszát rendszeresen űző r. kath. heczkáplánok és plébánosoknak. Igaz, hogy az utolsó perczben, az esküvést megelőző napon a bényei lelkész, illetve az alsózempléni esperes megengedték a reverzális megsemmisítését; talán a szülők esdő kérelmére, vagy talán azért, mert értesültek arról is, hogy rideg pápistás eljárásuk mennyire megbotránkoztatta még a ref. híveket is ; de ez nem menti eljárásukat, annak fájó sebe ott maradt sziveinkben. Reformátuspapnak az unokája vagyok, reformátusok között éltem, sok barátom és rokonom van ma is köztük, de ez nem tart vissza attól, hogy az ily rideg testvérietlen eljárást a közvélemény előtt meg ne űélyegezzem. /Viindenesetre az egyetemes közös bizottságnak kellene arról intézkedni, hogy a hagyó mányos testvéries jó viszonyt egyesek ily botorul 'meg ne sérthessék. Czékus László abaujszántói ev. lelkész. T Ä R C Ä. Ä miskolczi ág. h. ev. nőegylet 50 éves örömünnepe. Nagyszámú előkelő közönség részvétele mellett tartatott meg decz. hó 8-án a miskolczi ev. nőegylet fenállásának 50-ik emlékünnepélye az újonnan kifestett és villanynyal kivilágított díszes templomban. Egyház és nőegylet együtt ünnepelt, áldva a Gondviselést, hogy mindkettőjüket a hosszú évek során egymás támogatására megtartotta. R nőegylet megalakítására az egyház akkori segédlelkésze Kucsesz János kért s I kapott az egyháztól engedéiyt, melyet megnyervén I 1859 január 2-án megalakult azon czéllal, hogy egy olyan tőkét fog gyűjteni, melynek jövedelméből a lelkész fizetését 1000 frtig egészíti ki. Ä nagy tevékenységet kifejtő nőegylet vállalkozását siker kisérte. Első elnöke sóvári Soós jánosné alatt 1866-ig gyűjtésből volt 791 frt 16 kr. vagyona. Ez évben azonban Zelenka Pál jelenlegi lelkész indítványára fentebb emiitett czéljától eltérve a szegény iskolás tanulók istápolását tűzte ki czélul s ezzel nagy lendületet adott hivatásszerű működésének. Az egyház elemi leányiskolájánál kézimunkatanítónőt alkalmazott, a növendékeket kézimunkabeli és taneszközökkel ingyen látta el s fizette a tanítónőt. Hogy pedig e kiadásokat fedezni tudja, gyűjtés és estélyek tartása által, — melyeken a város, de a vidék intelligencziája is megjelent, szerezte meg a jótékony ügy érdekében a szükséges összeget. Az alapítványok is évről-évre növelvén a nőegylet vagyonát: Sósné 2000 frtot, Teöreök Vilma 500 frtot adván e czélra, a vagyon az 1889-ik évben 7050 frt 16 krra emelkedik. Az 1891-ik évben magára vállalta az egyház összes szegénysorsú tanulóinak gondozását, taníttatását, felruházását, kiknek száma évente 60—80-ra emelkedett. Tetemes ősszeggel járult a templom fűtés berendezéséhez, az 1878. évi árvíz alkalmával a nagyon érezhetően károsult egyház épületeire fordított költségeihez, uj oltárképet 8 ezer frtért készíttetett, ezüst feszületet és 2 ezüst gyertyatartót szerzett 1200 frtért; a templom talapzatát keramit lapokkal rakatta ki, oltárt, szószéket, megfelelő 3 rendbeli cjjszes teritőkkel látta el, mely utóbbi berendezési eszközökhöz özv. Leszich Miksáné urnő leányainak áldozatkészsége folytán jutott. A nőegylet 1871—1883-ig a budapesti árvaházra évi 6 frtot, azóta a rozsnyói kerül, árvaházra évente ugyanannyit áldoz tagsági dijakban. Alapító tagja 50 koronával a miskolczi városi daláregyletnek. Segélyezte a miskolczi vereskereszt egylet ápolónői tanfolyamát, i de hivatásszerű legfőbb munkáját és jótékonyságát a I tankötelesekkel szemben végzi és gyakorolja, azokkal, j kik már kiskorukban ís kénytelenek a nélkülözés ke| nyerét ízlelni. Ezeknek gondozására már 10 ezer ko| rónát jóval meghaladó összeget fordított. Jelenlegi í vagyona 34 ezer korona, de 100 ezer koronát meghaladna már az az összeg, melyet az 50 év alatt összegyűjtött, melynek nagyobb részét azonban a fenti nemes czél, egyház, haza s a szűkölködő szegénysorsú tanulók és özvegy asszonyok segélyezésére fordította. Az egyházközség évkönyvei mindezekről és még sok hasznos ténykedéséről részletesen tesznek tanúbizonyságot. A decz. 8-án tartott jubileumi ünnepély valóban méltó volt a nőegylethez. Büszkeséggel tekinthet rá vissza, mert méltóvá tette rá magát. A zsúfolásig intelligens közönséggel megtelt s pazar fénynyel kivilágított templomi ünnepélyen résztvettek a városi felekezeti nőegyletek va'amennyi elnökei és az ezekkel megjelent nőegyleti tagok, evang. nőegyletünknek pedig Markó Lászlóné elnök és Lehoczky Györgyné alelnök vezetése mellett valamennyi tagja. Országossá tette az ünnepélyt az országos nőegyesület elnökének Rudnay Józsefnénak, néhai Veres Pálné leányának és alelnökének Dr, Csiky Kálmánnénak személyes megjelenése, kik az ünnepély napján érkeztek városunk s egyházunk kebelébe. Ezen urinők figyelme és részvétele az ünnepélyen, valóban meghálálhatatlan marad az ev. nőegylet részéről. Nagy