Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-03 / 49. szám

IV. év. Nyíregyháza, 1908. deczember 10. 50. szám. ff EVANGELIKUS OMLLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ: GEDULY HENRIK evang. lelte, NYIREGYHÄZÄ. Ä lap ára: Egész évre 12 K Félévre 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. * Hirdetés ára oldalanként 40 korona. TARTALOM-JEGYZEK : Vezérczikk : Ä vallásegyenlőségi szövetség szükségének igazolása. — Ä „Ne temere" Ssabolcsvármegye közgyűlésén — Tárcsa. Ädventt^l Szentháromságig. Varga Márton. — Ä bonyhádi ev. főgimnázium felavatására. Sántha Károly. — tíelólet. — Irodalom — Pályázatok. — Hirdetések. Ä vallásegyenlőségi szövetség szükségének igazolása. Hogy szervezkedni, az erőket tömöríteni kell a klerikális nagy erőfeszítéssel szemben, bizonyítani felesleges. Hisz csak az, kinek szemei vágynák ugyan a látásra, de nem lát, nem veszi észre, mint üt lépten-nyomon a fekete sereg egy-egy nagy rést a protestáns Sionunk falain, s a lélek halászat révén — mennyi gyenge hitű, erőtlen hitsorsosunk lesz a csábítóan hatalmas, az ígéretekben s jutalmazásokban gazdag római kath. egyház zsákmányává. De más oldalról ís fenyeget a veszedelem. Eddig az ország kultusz kormányzata liberális irányú volt, s most? a fennen hirdetett negyvennyolczas elvekkel kormányzó hatalom tagadhatlanúl, vagy nem akar, vagy nem mer nyíltan szint vallani — a vallásegyenlőség mellett, s az 1848. XX. t.-czikknek betű és szellemszerinti végrehajtása, — akkor, — midőn megvalósúlását nem helyeztük a beláthatlanság távolába, a kultuszminiszter urnák — ismeretes jászberényi kijelentései daczára is, — sokkal messzebb van, mint teszem a forradalmat követő korszakban. Miről is van szó ? Arról, hogy a protestáns egyházak államsegélyét még néhány millió koronával felemelik, a lelkészeknek adnak némi kis enyhítő balzsamot — kongruaemelés vagy korpótlék alakjában — a római egyházat pedig — az autonomia köpenyege alatt ujabb milliókkal dotálják s az erőset még erősebbé teszik, hogy az egyenlőtlen küzdelemben, melyet vele a protestantizmus századok óta vív, még nagyobb előnyhöz juttassák. Nem akarok most rámutatni arra, hogy az autonomia ily becsempészése, — s az állami alapoknak a kath. klérus kezébe való átjátszása — sem a 48. XX. t.-czikk szellemének, sem az 1867. óta a kormányzó minisztériumoknak felfogásával össze nem egyeztethető, sőt merőben ellentmondó, csakvirra akarok utalni, hogy ez a törekvés kelfy hogy a protestánsokat, s mindazokat, kik aj római egyház hatalmi túlsúlyában, a klerikális törekvések előretolásában, a szabad szellem veszedelmét látják arra birja, hogy — társuljanak, s mint együttesen működő politikai tényezők lépjenek fel. Nálunk minden a politika mezején dől el s aránylag kisded csoportosúlások tekintélyhez, befolyáshoz jutnak ép azért, mert érdekeiket az országházába viszik, mellettük agitálnak, s végre is elismertetik. Például szolgálhat e tekintetben a néppárt, mely nyíltan bevallott reakczionárus elveivel lassan-lassan tért hódított, ugy hogy ma irányító, és sokszor döntő súlylyal nehezedik bele a politika menetébe, s félő, hogy annyira megnő, hogy a hatalom kizárólagos birtokosa lesz. Ép ezért kétszeres szükség van olynemű társulásra, mely ezen retrográd irányzatnak természetes ellenfele, s vele mérkőzni képes! Kérdés az, hogy a szívesen üdvözölt „Protestáns", vagy „Evangéliumi" szövetség megbírt volna-e vele mérkőzni? Kik sorakoztak volna zászlaja alá ? Hát tisztán a protestánsok. Ha azt hiszi valaki, hogy a három protestáns egyház hivei — áttörhetetlen falanxot alkottak volna minden néppárti és klerikális törekvés ellen, hogy szellemi erejükkel — legyőzhették volna — az anyagi túlerőt, nagyrabecsűlöm meggyőződését, mert az evangéliumi eszmék és elvek győzelmének, végleges diadalának hitéből sarjadt ki, és ezen eszmék győzelmében, az igazság diadalában — magam is hiszek. De az megint csak természetes, hogy a siker gyors elérése annál valószínűbb, a győzelem annál biztatóbb, minél számosabb híve van a harcztüzébe bocsátott eszmének.