Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-12-03 / 49. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 Mit is akart a protestáns — majd később — „Evangéliumi" szövetség? Äzt, hogy az állam minden vallásfelekezettel, minden törvényesen elismert egyházzal egyformán bánjék el s kivételt se egyikkel, se másikkal ne tegyen. Át akarta vinni a társadalom meggyőződésébe azt a gondolatot, hogy — itt a magyar haza véráztatta földjén uralkodó vallás nincs, a haza — és alkotmány védelmében — a protestantismus sokkal inkább megtette kötelességét, mint a római katholiczizmus, a kultura fejlesztése körűi pedig iskoláival, humanitárius intézményeivel, melyek mind a hívők áldozatkészségének köszönik létezésüket, mindenkép rászolgált arra, hogy az állam egyforma elbánásban részesítse a protestáns egyházakat is. S mit akar a sokaktól hátborzongással fogadott „Vallásegyenlőségi szövetség" ? Semmi mást, csak ezt! Már a neve programm, amelynek kivívásáért harczolnia kell, s aki zászlója alá esküszik, világos tudomással bír a czélról, melyet szolgálni fog. Előnye is van. Nevével nem zárja ki kebeléből azokat kik az általa képviselt eszmének hívei ugyan, s küzdeni érte készek is volnának, de — felekezeti érzékenységük mégis visszatartaná őket a csatlakozástól. Hogy többet ne mondjak, a „Protestáns" elnevezés visszatartaná a liberális katholikusokat a belépéstől. És ez igen érzékeny veszteséget jelentene. R protestáns eszmék győzelmes erejét mi sem mutatja jobban, mint a katholikus intelligenczia nagyrészének merőben protestáns gondolkozása, amely mind erőteljesebben nyilatkozik meg a katholikus egyház bensejében, mint a meghamisítatlan, a hierarchikus szervezetet megdöntő — a mienkhez hasonló autonomia követelése; kifelé pedig törvényileg biztosított jogaink elismerése. Ha ezen nagyszámú, szabadon gondolkozó katholikus a „V. e. szövetség" akczióját támogatja, bizonyos, hogy abból a protestáns egyházakra áldás árad, s bizonyos az is, hogy a katholikus autonomia ügye is nyerne vele. Rz „Evangéliumi" elnevezés pedig a hazai zsidóságot tartaná távol. Ám kicsinyelje le bárki a zsidókat, és támogatásukat, én nagyrabecsülöm. Szívós, erős faj, kiváló képességekkel, s nagy intelligentiával s azzal a leszűrődött tapasztalattal, hogy magára nézve jót csakis a szabadság szellemétől várhat, s emellett nagy anyagi erejével falukban, s városokban a népre gyakorolt befolyásával nagy tőke, melyet a szövetség igen hasznosan kamatoztathat. — Ezért örvendek, hogy a Vallásegyenlőségi szövetség megalakult. Felölelheti mindazokat az elemeket — kinek-kinek felekezeti érzékenységének megsértése nélkül — melyek vagy a jelen helyzet visszásságának súlyát, s az egyenlőtlen elbánás fájdalmas, bántó voltát érzik, vagy akik a kedvező helyzetükben felemelkednek jog és igazságérzetükben arra a magaslatra, melyen az egyenlőséget a vallásfelekezetek számára követelik. De, mikor lelkem egész melegével üdvözlöm a szövetség megalakulását, s abban az édes reményben vagyok felőle, hogy nagy dolgokra lesz képes, s erkölcsi súlyával hatalommá növi ki magát, nem zárkózhatom el annak kijelentésétől sem, hogy teljességgel nem osztom azt a nézetet, hogy e szövetségnek csak társadalmi akciót kell és szabad kifejteni, s hogy a politikától távol tartsa magát. Már említettem, hogy nálunk minden, de minden a politika porondján dől el s ott eshetik, vagy győzhet valamely eszme. Ä vallásegyenlőség pedig, Magyarországban, ahol az állam az egyházzal oly szoros összeköttetésben van, a szó teljes értelmében politikai kérdés, amely annál hamarább, annál biztosabban jut a kedélyeket megnyugtató megoldáshoz, ha ott nem hagyjuk elaludni, ahol — szép ígéretekkel, hangzatos bókokkal, melyekben a református lelkészeknek az országházban jártukkor bőséges része volt — szeretnék szépen elaltatni. Természetes, hogy ez nem jelenti azt, hogy a „V. e. szövetség" felekezeti harczot szítson az országházban, de jelenti azt, hogy tőle telhetőleg rajta legyen, hogy a czél, melyet kivívni akar, minél hatalmasabb szószólókra találjon ott benn a parlamentben is, s megnövekedjék azon honatyák száma, akik az egyenlőséget a 48. XX. t.-czikkben lefektetett elvek alapján minden vallásfelekezet számára követelik, akik pártérdekekből meggyőződésüket nem hallgatják el, s nem rejtik véka alá az eszme lobogó fáklyáját; mint — sajnos nem egyszer tapasztalhattuk azoknál, akiktől joggal elvárhattuk volna, hogy történelmileg megszolgált, törvényileg biztosított jogainkat megvédelmezik, s ügyünket előbbre viszik. Mi többet nem kívánunk, csak azt, amennyit a római és görögkeleti egyház már századok óta élvez s ennyinek kivívását minden a szövetséghez csatlakozó vagy tőle támogatott egyéntől el kell várnunk. (R fentiekben egyik t. munkatársunk adja közzé véleményét a vallás egyenlőségi szövetség szükségéről és mi az ő okfejtéséhez annak politikai tendencziáitól eltekintve, teljes