Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-26 / 48. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 het örömet az egyházközség lelkészének és viszont Ez után pedig megfelelő szavak kíséretében átadta neki az egyházi eszközöket. A beiktatott lelkész oltári áldása fejezte be az ünnepélyt. Az uj lelkész tehát átvette elődjének a nagynevű szónoknak és kiváló lelkipásztornak Svehla Jánosnak örökét. Itt is azt kívánjuk, hogy Hamar János Svehla Jánosnak méltó utódja és örököse legyen. De az egyház és lelkipásztora nem csak a hivatal átvételének tényét ünnepelte, hanem egy másik örömünnepet is ült. Az egyház ugyanis nem csak lelkipásztort, hanem papnét is, a lelkész pedig nem csak egyházat, hanem feleséget ís nyert egy időben. Az ünnepély folytatása tehát kiváltkép ezen örvendetes mozzanat megünneplésére vonatkozott. A beiktatás komoly actusát, a zsolozsma kenetes áhítatos hangjait követte a lelkészlakon a nászünnepély vidáman ünnepies hangulata. A környékbeli lelkészek családjaikkal vettek részt a testvér kettős örömében. Kívánunk neki boldog családi életet! (B) Segédlelkész változás. A Klagenfurtba távozó Hollerung Richárd segédlelkész helyére Modorba Hollerung Károly főesperes oldala mellé segédlelkésznek és híttanárnak Báró Podmaniczky lett meghiva, ki beköszöntőjét f. é. november hó 15-én tartotta. Lelkészhelyettesités. Licskó Sámuel, a nyíregyházi egyház közszeretetben álló segédlelkésze f. hó 25-én megválik állásától, hogy a régóta betegeskedő Lukáts Pál libetbányai lelkész helyettesítését teljesítse. Kívánunk uj állásához is sikert, áldást! Megjegyzések az egyetemes gyűlés bizottsági választásához. Az ez idei egyetemes gyűlés betöltötte a lemondás és elhalálozás folytán megüresedett bizottsági helyeket. Többeknek feltűnt, hogy a pesti német és a pesti kerepesiúti egyház lelkészét mellőzték és csak a pesti magyar gyülekezet lelkészeit választották több bizottságba. Ilyen eljárás méltán gondolkodóba ejti az embert s önként kérdi magában : Hát azok a Ielkésztestvérek, kik a fővárosban német és tót nyelven hirdetik az Úrnak evangéliumát, nem méltók arra, hogy az egyetemes gyűlés bizottságaiban helyet foglaljanak ? Egy jelenvolt. (Teljesen osztjuk e nézetet. Az Úr egyházában személyválogatás ne legyen. Egyetlen uralkodó szempontnak kell vezetnie: az arravalóságnak. Nem tudjuk, ezt mennyiben vették figyelembe a bizottsági tagok kandidálásában. Szerk.) Lelkésziktatás. A fancsali ág. hitv. evang, egyházközség f. hó 15.-én iktatta hivatalába újonnan választott lelkészét, Tóth Józsefet, volt szarvasi vallástanárt. A beiktatást nagy közönség jelenlétében Harsányi István hernádvécsei és Czékus László abaujszántói lelkészek végezték. A szépen sikerült ünnepélyen Gaál Lajos felügyelőn kiviil szép számmal vettek részt az abaujszántói, tállyai és vidéki közönség köréből is. Az ünnepéiyt közebéd követte. Érdekes ggüjtő. Badal Allaverdi, a perzsiai Urmia város kerületéhez tartozó Karakosz nevü falu evang. lelkésze ezidőszerint körúton van Európában, hogy kicsiny gyülekezetének temploma és iskolája javára könyöradományokat gyűjtsön. A napokban Nyíregyházán járt, hol az a kellemetlenség érte, hogy — lejárván a Magyarország területén való gyűjtésre nézve a belügyminisztérium által engedélyezett határidő — a további gyűjtés foganatosításától'eltiltatott. Az erősen keleti napbarnította arczú férfiú panaszosan beszéli el, hogy európai gyűjtése a „testvérek" között nem járt kívánatos eredménnyel. Idegenkedve fogadják őt. Egyébként megtudtuk tőle, hogy egyháza a Kurdisztáni Urmia püspökség területéhez tartozik, s hogy ott mintegy 300,000 evangelikus él a reform, és az ág. hitvallás külön megjelölése nélkül, tisztán, mint evangelikus. Magyarországi gyűjtő könyvecskéjébe Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök írt ajánló sorokat. A már két év óta, (1906 junius 12-étől) Európát járó gyűjtő a német nyelvet töredezve, a magyart pedig egy kissé beszéli. NEKROLOG. Liszkay János -f. Legutóbbi számunkban már megemlékeztünk arról a nagy veszteségről, mely Liszkay János halálával egyházközségét, a kishonti egyházmegyét s általában az ev. lelkészi kart és társadalmat érte. Most néhány közelebbi adattal áldozunk a hirtelen elhunyt érdemes férfiú emlékének. Apai, anyai ágon papi családból származott. A derencsényi lelkészlakban született 1847. jan. 17. Még nem volt egy éves, mikor édes atyját elvesztette s ha tudatában lett volna a csapásnak, melyet az apai szív kihűlésével a Gondviselés reá, idősebb testvérére s velük együtt különösen édes anyjukra mért, állithatnám, hogy itt kezdődött az a sok viszontagsággal telt hosszú küzdelem, melyet zsenge gyermek és ifjúkorában folytatott, bámulatos kitartással, hogy emberré legyen. Anyja, ki másodszor is férjhez ment, de néhány esztendei házasság után újra megözvegyült, 40 frt. évi nyugdíjjal rendelkezett a maga és most már 4 apró gyermekének szükségleteire, neveltetésére. Az anyai szív odaadó szeretete, a rokonok szerény támogatása, de különösen a gyermekek kiváló tehetsége és vasszorgalma azonban csodákat mivelt. A két Liszkay fiu: Gusztáv és János mindig az elsők között voltak. János a rimaszombati egyesült protestáns, majd az eperjesi ev. collegium főgimnáziumában végezte középiskolai tanulmányait s ez utóbbi helyen hallgatta a theologiai tudományokat is a nagyhírű Vandráktól, Hlavacsektől, Tillischtől. Még nem volt 20 éves, midőn theologiai tanúlmányaít befejezte. Tudományszomja a prot. theologia eredeti forrásához, Némethonba vonzotta. Anyagi viszonyai miatt azonban vágya csak vágy maradt. Öregedő, gyengülő, a sors csapásaitól gyakran látogatott anyjának támasz kellett. E gyermeki kötelességből ő sem vonta ki magát. Nevelőséget vállalt tehát az Alföldön a Thaisz családnál, hol szerény modorával, a gondjaira bízott gyermekek szelíd, de a mellett czélirányos határozott nevelésével annyira megkedvelteté magát, hogy szinte családtagnak tekintetett. Három évi nevelősködés után újból szűkebb hazájába, Gömörbe tért vissza, a midőn a nandrázsrákosi gyülekezet lelkipásztorának hivta meg. Itt, pályájának kezdetén szinte azonnal kezdődött az a tevékenység, melylyel nemcsak egyházközségének, hanem az egyház tágabb köreinek az érdekeit is szolgálta azon különféle tiszteletbeli állásokban, melyeket a bizalom ráruházott. Alig foglalta el lelkészi állását, nemsokára dekánusnak választatott meg, mely tisztében teljes odaadással, a gyermekek iránti igaz krisztusi szeretettel járt el. 1877 március 19-én a kishonti egyházmegyében fekvő rímabrézó-likéri ev. egyházközség tisztelte meg bizalmával. Itt fejtette ki lelkiismeretes munkásságának teljességét, itt éreztette szeretettel telt nagy szi-