Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-26 / 48. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 het örömet az egyházközség lelkészének és viszont Ez után pedig megfelelő szavak kíséretében átadta neki az egyházi eszközöket. A beiktatott lelkész ol­tári áldása fejezte be az ünnepélyt. Az uj lelkész te­hát átvette elődjének a nagynevű szónoknak és ki­váló lelkipásztornak Svehla Jánosnak örökét. Itt is azt kívánjuk, hogy Hamar János Svehla Jánosnak méltó utódja és örököse legyen. De az egyház és lelkipász­tora nem csak a hivatal átvételének tényét ünnepelte, hanem egy másik örömünnepet is ült. Az egyház ugyanis nem csak lelkipásztort, hanem papnét is, a lelkész pedig nem csak egyházat, hanem feleséget ís nyert egy időben. Az ünnepély folytatása tehát kivált­kép ezen örvendetes mozzanat megünneplésére vo­natkozott. A beiktatás komoly actusát, a zsolozsma kenetes áhítatos hangjait követte a lelkészlakon a nászünnepély vidáman ünnepies hangulata. A kör­nyékbeli lelkészek családjaikkal vettek részt a testvér kettős örömében. Kívánunk neki boldog családi életet! (B) Segédlelkész változás. A Klagenfurtba tá­vozó Hollerung Richárd segédlelkész helyére Modorba Hollerung Károly főesperes oldala mellé segédlelkész­nek és híttanárnak Báró Podmaniczky lett meghiva, ki beköszöntőjét f. é. november hó 15-én tartotta. Lelkészhelyettesités. Licskó Sámuel, a nyír­egyházi egyház közszeretetben álló segédlelkésze f. hó 25-én megválik állásától, hogy a régóta beteges­kedő Lukáts Pál libetbányai lelkész helyettesítését teljesítse. Kívánunk uj állásához is sikert, áldást! Megjegyzések az egyetemes gyűlés bizottsági választásához. Az ez idei egyetemes gyűlés betöltötte a lemondás és elhalálozás folytán megüresedett bi­zottsági helyeket. Többeknek feltűnt, hogy a pesti né­met és a pesti kerepesiúti egyház lelkészét mellőzték és csak a pesti magyar gyülekezet lelkészeit válasz­tották több bizottságba. Ilyen eljárás méltán gondol­kodóba ejti az embert s önként kérdi magában : Hát azok a Ielkésztestvérek, kik a fővárosban német és tót nyelven hirdetik az Úrnak evangéliumát, nem mél­tók arra, hogy az egyetemes gyűlés bizottságaiban helyet foglaljanak ? Egy jelenvolt. (Teljesen osztjuk e nézetet. Az Úr egyházában személyválogatás ne le­gyen. Egyetlen uralkodó szempontnak kell vezetnie: az arravalóságnak. Nem tudjuk, ezt mennyiben vették figyelembe a bizottsági tagok kandidálásában. Szerk.) Lelkésziktatás. A fancsali ág. hitv. evang, egyházközség f. hó 15.-én iktatta hivatalába újonnan választott lelkészét, Tóth Józsefet, volt szarvasi val­lástanárt. A beiktatást nagy közönség jelenlétében Harsányi István hernádvécsei és Czékus László aba­ujszántói lelkészek végezték. A szépen sikerült ünne­pélyen Gaál Lajos felügyelőn kiviil szép számmal vettek részt az abaujszántói, tállyai és vidéki közön­ség köréből is. Az ünnepéiyt közebéd követte. Érdekes ggüjtő. Badal Allaverdi, a perzsiai Urmia város kerületéhez tartozó Karakosz nevü falu evang. lelkésze ezidőszerint körúton van Európában, hogy kicsiny gyülekezetének temploma és iskolája ja­vára könyöradományokat gyűjtsön. A napokban Nyír­egyházán járt, hol az a kellemetlenség érte, hogy — lejárván a Magyarország területén való gyűjtésre nézve a belügyminisztérium által engedélyezett határidő — a további gyűjtés foganatosításától'eltiltatott. Az erő­sen keleti napbarnította arczú férfiú panaszosan be­széli el, hogy európai gyűjtése a „testvérek" között nem járt kívánatos eredménnyel. Idegenkedve fogad­ják őt. Egyébként megtudtuk tőle, hogy egyháza a Kurdisztáni Urmia püspökség területéhez tartozik, s hogy ott mintegy 300,000 evangelikus él a reform, és az ág. hitvallás külön megjelölése nélkül, tisztán, mint evangelikus. Magyarországi gyűjtő könyvecskéjébe Scholtz Gusztáv bányakerületi püspök írt ajánló so­rokat. A már két év óta, (1906 junius 12-étől) Euró­pát járó gyűjtő a német nyelvet töredezve, a magyart pedig egy kissé beszéli. NEKROLOG. Liszkay János -f. Legutóbbi számunkban már megemlékeztünk ar­ról a nagy veszteségről, mely Liszkay János halálával egyházközségét, a kishonti egyházmegyét s általában az ev. lelkészi kart és társadalmat érte. Most néhány közelebbi adattal áldozunk a hirtelen elhunyt érdemes férfiú emlékének. Apai, anyai ágon papi családból származott. A derencsényi lelkészlakban született 1847. jan. 17. Még nem volt egy éves, mikor édes atyját elvesztette s ha tudatában lett volna a csapásnak, melyet az apai szív kihűlésével a Gondviselés reá, idősebb testvérére s velük együtt különösen édes anyjukra mért, állithat­nám, hogy itt kezdődött az a sok viszontagsággal telt hosszú küzdelem, melyet zsenge gyermek és ifjú­korában folytatott, bámulatos kitartással, hogy emberré legyen. Anyja, ki másodszor is férjhez ment, de né­hány esztendei házasság után újra megözvegyült, 40 frt. évi nyugdíjjal rendelkezett a maga és most már 4 apró gyermekének szükségleteire, neveltetésére. Az anyai szív odaadó szeretete, a rokonok szerény tá­mogatása, de különösen a gyermekek kiváló tehetsége és vasszorgalma azonban csodákat mivelt. A két Lisz­kay fiu: Gusztáv és János mindig az elsők között voltak. János a rimaszombati egyesült protestáns, majd az eperjesi ev. collegium főgimnáziumában vé­gezte középiskolai tanulmányait s ez utóbbi helyen hallgatta a theologiai tudományokat is a nagyhírű Vandráktól, Hlavacsektől, Tillischtől. Még nem volt 20 éves, midőn theologiai tanúl­mányaít befejezte. Tudományszomja a prot. theologia eredeti forrásához, Némethonba vonzotta. Anyagi vi­szonyai miatt azonban vágya csak vágy maradt. Öre­gedő, gyengülő, a sors csapásaitól gyakran látogatott anyjának támasz kellett. E gyermeki kötelességből ő sem vonta ki magát. Nevelőséget vállalt tehát az Al­földön a Thaisz családnál, hol szerény modorával, a gondjaira bízott gyermekek szelíd, de a mellett czél­irányos határozott nevelésével annyira megkedvelteté magát, hogy szinte családtagnak tekintetett. Három évi nevelősködés után újból szűkebb ha­zájába, Gömörbe tért vissza, a midőn a nandrázs­rákosi gyülekezet lelkipásztorának hivta meg. Itt, pá­lyájának kezdetén szinte azonnal kezdődött az a te­vékenység, melylyel nemcsak egyházközségének, hanem az egyház tágabb köreinek az érdekeit is szolgálta azon különféle tiszteletbeli állásokban, melyeket a bi­zalom ráruházott. Alig foglalta el lelkészi állását, nemsokára dekánusnak választatott meg, mely tiszté­ben teljes odaadással, a gyermekek iránti igaz krisz­tusi szeretettel járt el. 1877 március 19-én a kishonti egyházmegyében fekvő rímabrézó-likéri ev. egyházközség tisztelte meg bizalmával. Itt fejtette ki lelkiismeretes munkásságá­nak teljességét, itt éreztette szeretettel telt nagy szi-

Next

/
Thumbnails
Contents