Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-26 / 48. szám

190S EVANGELIKUS ŐKÁLL Ó 429 vének áldó melegét. . . Egyháza hűséges pásztort, lelkiekben, anyagiakban vezért, tanácsadót nyert benne. Ajtaja kicsinynek, nagynak egyaránt mindig nyitva állt s ez az ajtó nemcsak ideálisan szép, példás otthonába engedte belépni a látogatót, a vigasztalást, támogatást, a tanácsot keresőt, hanem feledve sok csalódását Urának példaadása szerint mindig készséggel nyitotta meg á.dott jó szívét is azok előtt, a kik azt keresték. Ezzel a munkával egyházát újjáteremtette, erkölcsileg, anyagilag biztos alapra helyezte. Két templomát sok utánjárással, kilincseléssel renováltatta, miközben fáradságos kutatásai és érdekes felfedezéseinek eredményét a rimabrézói Árpád-kori templomra i vonatkozólag a kormánynyal közölve kieszközölte, I hogy ez az ősrégi templom (épült 1047-ben) az országos műemlékek közé soroztatott s a benne talált freskók állami költségen restauráltattak. Két iskoláját ügyes tapintattal a Rimamurányi társulat révén a lehető legmagasabb színvonalra emelte s igy népének szellemi előhaladását, megmagyarosodását tökéietesen megalapította, mit nagyban van hivatva állandósítani az alig egy év előtt megnyílt s ugyancsak az ő lángbuzgalmát és nem csüggedő teremtő erejét hirdető kisdedovó is. Egyházának erkölcsi, anyagi építése, külső és ] belső szépítése, nevelése volt éltető eleme, életének tartalma, czélja. Saját személyével keveset gondolt, ósdi lelkészlakát csak állandóan derült kedélye tette kedvessé, a megható, gyöngéd családi boldogság tette vonzóvá, széppé, ragyogóvá, magasztossá. . . A kishontí egyházmegye is korán sietett kiaknázni munkaerejét. Dekánussá, jegyzővé, alesperespénztárossá, iskolaszéki elnökké, törvényszéki bíróvá választotta. A bizalomra mindenkor méltónak bizonyúlt Pedig a Gondviselés sokszor nehéz helyzetekbe, az események és emberi törekvések különös alakulásaiba helyezte, a hol más az adáz gyűlölet ellen igazságának tudatában harczra ingerelve a helyes útról könynyen letért, könnyen megtántorodott volna. Ő azonban mindenkor megmaradt az üldözött, a keresztre feszített Krisztus hűséges szolgájának. Megtagadta önmagát, de a közügyet egyházias, hazafias lelkének minden erejével önzetlenül szolgálni nem szűnt meg soha. Ezzel a hűségével oroszlánrésze volt abban, hogy a kishontí egyházmegye hajója a nemzetiségi viszálykodások és vészesen káros gyülölségek elcsendesítése után 18 év óta a békés megértés vizein evez. Áldásos tevékenysége, munkabírása, törhetlen egyházias hazafias hűsége a tiszai egyházkerület és az egyházegyetem bizalmát is megnyitotta számára, midőn úgy az egyik, mint a másik törvényszéki bírónak választotta. Sokféle hivatalával járó elfoglaltsága mellett ráért még a múzsáknak is áldozni. Ezzel sem kérkedett a nyilvánosság előtt, csak elvétve jelent meg egy-egy költeménye. Csak azon kevesek, kik költői lelkületének virágait látták, illatukban, pompájukban, mély érzésükben gyönyörködtek, azok tudják milyen sokoldalú tehetség volt. A nagy nyilvánosság előtt ugy szólván csak egyszer lépett fel, a midőn a rimaszombati egyesült prot. főgimnázium 25 éves jubileuma alkalmával néh' Czékus István ev. és Kun Bertalan ref. püspökök jelenlétében elszavalt ódájával oly, szinte páratlan hatást ért el, hogy az ünneplő, a ref. templomot zsúfolásig megtöltő közönség megfeledkezve a hely szentséges méltóságáról lelkes tapsviharral jutalmazta. Lelkem, mely kaleidoszkopszeriien egy igazán szép életet akart e sorokban méltóan megrajzolni, egy sötét folthoz ért. A rideg ha

1 ál csinálta. A jó pásztor nem őrködik többé nyája felett, a munkás kéz, mely csak áldani tudott, megmerevült, a szív, melyet csak a szeretet hevített, megszűnt dobogni. Nov. 6-án éjjel álmában csapott rá orvúl a halál, mintha az éjszaka sötétségével akarta volna eltakarni szívtelen kegyetlenségét, hogy azt az áldott jóságú embert megtört özvegyének, egyházának, barátainak s a társadalom széles rétegének mélységes fajdalmára munkabírásának teljességében kiragadja az élők sorából. Teste elköltözött, elporlad, de emléke élni fog, alkotásaiban, melyeket teremtett, a hálás szivekben, melyeket szeretett. —5. IRODÄLOM. Dr. Szelényi Ödön késmárki evang. liczeumi tanár előfizetést hirdet „írói arczképelc" czímü munkáiára. E mű 8—10 hírneves, modern iró és gondolkodó (mint Haeckel Ernő, Ibsen Henrik, Tolsztoj Leó, Ellen Key, Böhm Károly stb.) népszerű méltatása kapcsán korunk vezéreszméinek és uralkodó törekvéseinek (individualismus, szocziális kérdés, sexuális probléma, a nevelés reformja, ismerettani kutatások stb.) az ismertetését is felöleli. Ä mű irányánál fogva ifjúsági könyvtáraknak is ajánlható. A legmelegebben ajánljuk a kor eszméivel foglalkozók szíves figyelmébe. Megjelenik 1909. elején. Ära 2 korona lesz. Jelentkezéseket elfogad a szerző, vagy Wiesner J. F. könyvkereskedese Késmárkon. „Geschichte der evangelischen Kircheng emeinde A. C. zv Szepesvdralja." — Szontagh Sándor szepesváraljai lelkész megírta és gyülekezetének szeretettel ajánlja a gyülekezet történetét. Szép kiállítású mű, sikerült képekkel, vonzó előadással. Majdnem négy század története tárul elénk 1548—1908. Hat részben tárgyalja a szerző kimerítő széttekintéssel az egyházközség történetét. E részek a következők : Szepesváralja városának és várának története; egyházi viszonyok a reformáczió előtt; az evang. egyházközség története, keletkezésétől mostanáig : egyház, iskola; az egyházközség vezetése : felügyelek, lelkészek, segédlelkészek, tanítók ; az egyházközség adminisztrácziója ; vagyoni viszonyok. Lelkész volt 23. Äz els'> lelkész volt Blásy Jakab, aki mint róm kath. lelkész híveinek nagyobb részével lutheránussá lett A többi közül említendő'.- Cyriacus Obsopoeus 1546—1596, aki Melanchthon tanítványa volt. Xylander István 1609—1619, akit 1614-ben szuperintendenssé választottak, de jogait nem gyakorolhatta. Ő neki köszönhető, hogy Thurzó Kristóf ismét az evang. egyházba visszatért. Pileman János 1623 — 1637. Pázmán rövid idó're hivatalától felfüggesztette. 1674 —1695-ig templomától és iskolájától megfosztva, lelkész és tanító nélkül maradt az egyházközség. Az egyházközség jelenleg 410, míg 1871-ben még 834 lelket számlált. De ha számban fogyott ís, buzgó ielkésze vezetése alatt, ma is él és virágzik. Folyó év október 18-án templomának 100 éves fennállásának évfordulóját ülte. Az ünnepi hangulat elmúlt a köznapi élet zajában, de ezen művel maradandó emiéket állított Szontagh Sándor egyházközségének. Bár minden lelkész, ki oly szép múltú egyházközségben működik, oly szépen és vonzóan megírná egyházközségének történetét. Mi is kívánjuk a szepesváraljai gyülekezetnek a szerző szavaival: