Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-19 / 47. szám

420 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 19 ('8 indítványát és azt a kiküldött gyámoldai bizottság, a gyámoldai igazgatóság és az egyházkerületnek is el­fogadásra a legmelegebben ajánlják, annyival inkább, mert úgy vélekednek, hogy a kerületnek pénztára, melynek forgalma az 1907-ik esztendőben: 2,691,930 korona 97 fillér volt, bizonnyára megbírja a már nyugdíjazottak további gyámolitását és a kivánt visz­szafizetéseket, illetve törlesztéseket is, különösen ak­kor, ha a kerület mindig erkölcsi kötelességének fogja tartani a jótékonyczélu adományok és önkéntes segé­lyezéseket megelőzőleg visszafizetni azokat a járulé­kokat, melyeket a tagok igen nagy része szerény jö­vedelméből csak úgy tudott befizetni, hogy magától és övéitől sokat vont meg élelemben és ruhában is. Nézetünk még az is, hogy a felszámolásnál nemcsak a 134,135 korona 40 f., ezidőszerint meglevő köztőke jöhet számításba, hanem az egyházkerületnek még hosszú évek során fenn kell tartania az eddig folyósí­tott segélyeket, így a tűzbiztosítási nyereségnek, mely jóformán kizárólag a lelkészek és tanítók fáradozásá­nak eredménye, teljes egészében további ide utalvá­nyozását, sőt más segélyforrásokat is kell nyitnia ; például az idősebb lelkészeknek eddig juttatott kor­pótlék-segély is ide lesz fordítandó. A felszámolás keresztülvitelénél valamely »szaktudós« számítását mellőzni kívánjuk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy az egyházkerület illető tisztviselői is ki tudják, még pedig díjtalanúl ki tudják számítani, hogy ki-ki mennyit fizetett be a gyámolda pénztárába és hogy kinek-kinek mennyi jár vissza a kamatokkal együtt és mert úgy gondoljuk, hogy a szaktudósnak szánt tiszteletdíjból néhány, — a kamatok kamatját úgyis elvesztő — tagnak jogos követelése megtéríthető lesz. Izsó Vincze kartársunkat indítványáért szívből üdvö­zöljük. Ä gyűlés további folyamán az egylet megem­lékezik arról, hogy Zsilinszky Mihályt a »Ne temere« czímü pápai decretum visszavonattatása ércekében kifejtett tevékenységéért innen is, onnan is sok alap­talan és jogtalan támadás érte, őt jegyzőkönyvi kivo­nattal üdvözölni határozta. — örömmel vettük tudo­másul, hogy egyházkerületünk elfogadva a tőlünk származott indítványt, ez évi közgyűlése jegyzőköny­vének 187-ik pontjában kimondotta, miszerint a theo­logusok, a soproni evangelikus theologiai akadémiá­ban, a zenében is képeztessenek és ez ügyet a meg­valósítás végett áttette a főiskolai nagybizottsághoz. Egyletünk reményű, hogy a kiképzés már a folyó tan­évben megkezdődik. (Bis dat, qui cito dat.) Ez alka­lommal először üdvözültük körünkben, kartársi szere­tettel az Orosházáról hozzánk jött Jakab István sandi segédlelkészt. — A gyűlést Hütter Lajos nagykanizsai lelkész, helyettes elnök lezárván, a lelkésztestvérek a templomba vonultak, hol nekik az úrvacsorát Haniffel Sándor szepetneki segédlelkész szolgáltatta ki. (M. SJ Lelkészi jubileum. F. hó 8-án volt 40 éve, hogy Schweitzer Jakabot tátraaljai (forbergi) lelkészt, Máday szuperintendens felszentelte. E negyven évből 35 évet töltött Tátraalján. Harmincz évig kettős hiva­talt viselt, lelkész és tanító volt. Fizetése kettős hi­vatalában kitett 944 K-t számos éven keresztül. E csekély fizetés mellett lankadatlanul, búzgón tanított és prédikált. Ä mai napig, noha gyöngélkedik, példás lelkiismeretességgel végzi lelkészí teendőit. A mellett valóban az egész község lelki *«ie, az iskolaszék, a tűzoltóság, az úrbéri község, a fogyasztási szövetke­zet elnöke, gyámatya stb. Kedves kötelességet telje­sitett tehát a tátraaljai egyházközség, midőn szeretett, munkás lelkészét, lelkészkedésének 40 éves évfordu­lóján ünnepelte. Egyházmegyei felügyelőnk dr. Lersch Kornél, aki egyszersmind a tátraaljai egyházközség felügyelője is, és aki mindenütt első helyen található, ahol érdemeket honorálni kell, örömmel ragadta meg most is az alkalmat és az egyházközségei egyetem­ben szép megtiszteltetésben részesítette a jubiláló lelkészt. November 8-án d. u. 2 órakor gyűltek össze a templomban a tátraaljai hivek és a lelkész tisztelői közelből távolból, s midőn a lelkész megjelent, sorban üdvözölték őt. Először Dr. Lersch Kornél szép be­szédben emelte ki az ünnepelt lelkésznek az egyház, iskola, község körül szerzett érdemeit. Azután Szé­kely Gyula főespercsünk üdvözölte őt melegen, sze­retetteljesen. Utána a helybeli gondnok Turner János nyújtotta át az ünnepeltnek az egyházközség ajándé­kát, egy ezüst serleget s benne 100 K. aranyban. — Kintzler Béla késmárki tanitó, a tanítók küldöttségé­nek élén, mint tanítót méltatta a jubilánst. Üdvözlő beszédet mondottak még Kaul Jakab földbirtokos a szomszéd Rókus község nevében, és Menhard Már­ton tátraaljaí községi biró az egész község forró há­láját tolmácsolta. A késmárki »lyceum megbízásából Weber Sándor üdvözölte az ünnepeltet. Két iskolás­gyermek, közülök az egyik a lelkész árva leányuno­kája, alkalmas köszöntőt mondtak. Végül Schweitzer Jakab mély meghatottsággal köszönte meg minden egyesnek külön-külön szívélyes szavakkal a kitüntető fi­ggelmét. Csendben, visszavonultságban, önzetlenül telje­sítte Schweitzer Jakab kötelességeit. Áldásosmüködéséről az újságok hírt nem hoztak, sőt még a szomszédban sem igen törődtek vele, sokoldalú tevékenységéről tu­domásuk se volt. Pedig hányan vannak, akik a leg­csekélyebb fáradságért mindjárt tízszeres elismerést várnak és értenek is hozzá csekély érdemeiket fényes világításba helyezni. Sajnos, még nagyobb azoknak száma, kik minden fáradozás és munka nélkül kitün­tetésekben szeretnének részesülni. Nem! Schweitzer Jakab soh' sem tartozott és nem tartozik ma sem a hivalkodók csoportjához. Épen azért tudjuk, ho^y most is a külső megtiszteltetésnél többre becsülte híveinek, barátjainak őszinte, meleg ragaszkodását és ezzel kapcsolatban a lelkiismeretesen végzett munka tudata, a legszebb jutalma. Az Úr pedig ő hozzá, hű sáfárá­hoz is egykor így fog szólni: „Jól vagyon jámbor és hív szolgám, kevesen voltál hív, sokra bizlak ezután, menj bé a te Uradnak örömébe'" (Holko.) Az ,,Ev. Őrálló 41 és 42-ik számában közzétett pályázatot az alsószelezsényi lelkészi állomásra dec. 4-i határnappal megújítom. Körmöczbányán, 1908. nov. 14. Raab Károly (2—1) barsi ág. h. ev. esperes. A felsőozori (Trencsén m.) ág. hitv. ev. egyház rendes kántor-tanitói állásra pályázatot hirdet. A megválasztott kötelessége az elemi hat osztály — s az ismétlőiskolában tanítani és a „kántori" teendőket végezni. A magyarnyelv mellett a tótnyelv ismerete szükséges. Javadalmazás: rendes lakás és kert hasz­nálata és 1000 korona készpénzben, a melyből az állam 620 koronát az egyház 380 koronát fizet. Pá­lyázati kérvények f. hó 28-ig alulírotthoz küldendők. Felsőozoron, 1908. nov. hó. 9-én. Vargha Emil (1—1) ev. lelkész. Nyomatott Nyíregyház» n Piringer J, utóda (Borbély Béla) könyvnyomdájában.

Next

/
Thumbnails
Contents