Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-19 / 47. szám

420 EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 19

('8 indítványát és azt a kiküldött gyámoldai bizottság, a gyámoldai igazgatóság és az egyházkerületnek is elfogadásra a legmelegebben ajánlják, annyival inkább, mert úgy vélekednek, hogy a kerületnek pénztára, melynek forgalma az 1907-ik esztendőben: 2,691,930 korona 97 fillér volt, bizonnyára megbírja a már nyugdíjazottak további gyámolitását és a kivánt viszszafizetéseket, illetve törlesztéseket is, különösen akkor, ha a kerület mindig erkölcsi kötelességének fogja tartani a jótékonyczélu adományok és önkéntes segélyezéseket megelőzőleg visszafizetni azokat a járulékokat, melyeket a tagok igen nagy része szerény jövedelméből csak úgy tudott befizetni, hogy magától és övéitől sokat vont meg élelemben és ruhában is. Nézetünk még az is, hogy a felszámolásnál nemcsak a 134,135 korona 40 f., ezidőszerint meglevő köztőke jöhet számításba, hanem az egyházkerületnek még hosszú évek során fenn kell tartania az eddig folyósított segélyeket, így a tűzbiztosítási nyereségnek, mely jóformán kizárólag a lelkészek és tanítók fáradozásának eredménye, teljes egészében további ide utalványozását, sőt más segélyforrásokat is kell nyitnia ; például az idősebb lelkészeknek eddig juttatott korpótlék-segély is ide lesz fordítandó. A felszámolás keresztülvitelénél valamely »szaktudós« számítását mellőzni kívánjuk, mert úgy vagyunk meggyőződve, hogy az egyházkerület illető tisztviselői is ki tudják, még pedig díjtalanúl ki tudják számítani, hogy ki-ki mennyit fizetett be a gyámolda pénztárába és hogy kinek-kinek mennyi jár vissza a kamatokkal együtt és mert úgy gondoljuk, hogy a szaktudósnak szánt tiszteletdíjból néhány, — a kamatok kamatját úgyis elvesztő — tagnak jogos követelése megtéríthető lesz. Izsó Vincze kartársunkat indítványáért szívből üdvözöljük. Ä gyűlés további folyamán az egylet megemlékezik arról, hogy Zsilinszky Mihályt a »Ne temere« czímü pápai decretum visszavonattatása ércekében kifejtett tevékenységéért innen is, onnan is sok alaptalan és jogtalan támadás érte, őt jegyzőkönyvi kivonattal üdvözölni határozta. — örömmel vettük tudomásul, hogy egyházkerületünk elfogadva a tőlünk származott indítványt, ez évi közgyűlése jegyzőkönyvének 187-ik pontjában kimondotta, miszerint a theologusok, a soproni evangelikus theologiai akadémiában, a zenében is képeztessenek és ez ügyet a megvalósítás végett áttette a főiskolai nagybizottsághoz. Egyletünk reményű, hogy a kiképzés már a folyó tanévben megkezdődik. (Bis dat, qui cito dat.) Ez alkalommal először üdvözültük körünkben, kartársi szeretettel az Orosházáról hozzánk jött Jakab István sandi segédlelkészt. — A gyűlést Hütter Lajos nagykanizsai lelkész, helyettes elnök lezárván, a lelkésztestvérek a templomba vonultak, hol nekik az úrvacsorát Haniffel Sándor szepetneki segédlelkész szolgáltatta ki. (M. SJ Lelkészi jubileum. F. hó 8-án volt 40 éve, hogy Schweitzer Jakabot tátraaljai (forbergi) lelkészt, Máday szuperintendens felszentelte. E negyven évből 35 évet töltött Tátraalján. Harmincz évig kettős hivatalt viselt, lelkész és tanító volt. Fizetése kettős hivatalában kitett 944 K-t számos éven keresztül. E csekély fizetés mellett lankadatlanul, búzgón tanított és prédikált. Ä mai napig, noha gyöngélkedik, példás lelkiismeretességgel végzi lelkészí teendőit. A mellett valóban az egész község lelki *«ie, az iskolaszék, a tűzoltóság, az úrbéri község, a fogyasztási szövetkezet elnöke, gyámatya stb. Kedves kötelességet teljesitett tehát a tátraaljai egyházközség, midőn szeretett, munkás lelkészét, lelkészkedésének 40 éves évfordulóján ünnepelte. Egyházmegyei felügyelőnk dr. Lersch Kornél, aki egyszersmind a tátraaljai egyházközség felügyelője is, és aki mindenütt első helyen található, ahol érdemeket honorálni kell, örömmel ragadta meg most is az alkalmat és az egyházközségei egyetemben szép megtiszteltetésben részesítette a jubiláló lelkészt. November 8-án d. u. 2 órakor gyűltek össze a templomban a tátraaljai hivek és a lelkész tisztelői közelből távolból, s midőn a lelkész megjelent, sorban üdvözölték őt. Először Dr. Lersch Kornél szép beszédben emelte ki az ünnepelt lelkésznek az egyház, iskola, község körül szerzett érdemeit. Azután Székely Gyula főespercsünk üdvözölte őt melegen, szeretetteljesen. Utána a helybeli gondnok Turner János nyújtotta át az ünnepeltnek az egyházközség ajándékát, egy ezüst serleget s benne 100 K. aranyban. — Kintzler Béla késmárki tanitó, a tanítók küldöttségének élén, mint tanítót méltatta a jubilánst. Üdvözlő beszédet mondottak még Kaul Jakab földbirtokos a szomszéd Rókus község nevében, és Menhard Márton tátraaljaí községi biró az egész község forró háláját tolmácsolta. A késmárki »lyceum megbízásából Weber Sándor üdvözölte az ünnepeltet. Két iskolásgyermek, közülök az egyik a lelkész árva leányunokája, alkalmas köszöntőt mondtak. Végül Schweitzer Jakab mély meghatottsággal köszönte meg minden egyesnek külön-külön szívélyes szavakkal a kitüntető figgelmét. Csendben, visszavonultságban, önzetlenül teljesítte Schweitzer Jakab kötelességeit. Áldásosmüködéséről az újságok hírt nem hoztak, sőt még a szomszédban sem igen törődtek vele, sokoldalú tevékenységéről tudomásuk se volt. Pedig hányan vannak, akik a legcsekélyebb fáradságért mindjárt tízszeres elismerést várnak és értenek is hozzá csekély érdemeiket fényes világításba helyezni. Sajnos, még nagyobb azoknak száma, kik minden fáradozás és munka nélkül kitüntetésekben szeretnének részesülni. Nem! Schweitzer Jakab soh' sem tartozott és nem tartozik ma sem a hivalkodók csoportjához. Épen azért tudjuk, ho^y most is a külső megtiszteltetésnél többre becsülte híveinek, barátjainak őszinte, meleg ragaszkodását és ezzel kapcsolatban a lelkiismeretesen végzett munka tudata, a legszebb jutalma. Az Úr pedig ő hozzá, hű sáfárához is egykor így fog szólni: „Jól vagyon jámbor és hív szolgám, kevesen voltál hív, sokra bizlak ezután, menj bé a te Uradnak örömébe'" (Holko.) Az ,,Ev. Őrálló 41 és 42-ik számában közzétett pályázatot az alsószelezsényi lelkészi állomásra dec. 4-i határnappal megújítom. Körmöczbányán, 1908. nov. 14. Raab Károly (2—1) barsi ág. h. ev. esperes. A felsőozori (Trencsén m.) ág. hitv. ev. egyház rendes kántor-tanitói állásra pályázatot hirdet. A megválasztott kötelessége az elemi hat osztály — s az ismétlőiskolában tanítani és a „kántori" teendőket végezni. A magyarnyelv mellett a tótnyelv ismerete szükséges. Javadalmazás: rendes lakás és kert használata és 1000 korona készpénzben, a melyből az állam 620 koronát az egyház 380 koronát fizet. Pályázati kérvények f. hó 28-ig alulírotthoz küldendők. Felsőozoron, 1908. nov. hó. 9-én. Vargha Emil (1—1) ev. lelkész. Nyomatott Nyíregyház» n Piringer J, utóda (Borbély Béla) könyvnyomdájában.