Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-26 / 48. szám

IV. év. Ngireggháza, 1908. november 26. 48. szám. ff EVAMELIKUS OMLLO EGYHÁZI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik hetenkint egy íven. Kéziratokat, előfizetési dijakat, hirdetések szövegét és diját a szerkesztő-kiadó címére kell küldeni. FELELŐS SZERKESZTŐ-KIADÓ : QEDULY HENRIK evang. lelkész, NYÍREGYHÁZA. R iap ára: Egész évre 12 K Félévre ...... 6 K Negyedévre 3 K Egyes szám ára 40 fillér. • Hirdetés ára oldalanként 40 korona. * TARTALOM-JEGYZÉK : Vezórczikk: Katholicismus a protestantismusban. Kiss Béla. — Rz ellentábor működése és a mi teendőnk B. —- Tárcza. Ädventi ének Sántha Károly. — Alakítsunk parochiális könyvtárakat. Hajdú, Lajos. (Vége.) — Külföld. — Belólet. — Nekrolog. — Irodalom — Pályázatos:. — Hirdetések. Katholiczizmus a protestantizmusban. „Vádat emelek" . . . hangzott el Lengyel Zoltán pennahegyéről, azoknak a vádaknak tömkelege, melyek Polónyi Gézának erkölcsi életüterét voltak hívatva ketté metszeni. „Vádat emelek" . . . sugárzik ki azokból a sorokból is, melyek a fenti czírnen láttak napvilágot e nagybecsű lap hasábjain, amelyek hívatva voltak arra, hogy a dogmatikus protestáns egyház szervezetnek létjogosultságát kétségbe vonva egy új irányú szervezetnek a protestantizmus elveinek alapján — utat törjenek. E czikkben vádolva volt a protestáns egyház, mint főbűnös — az ítélő bíró, a protestantizmus elve előtt azzal, hogy eltulajdonította ellenfelének, a róm. kath. egyháznak szellemtelen kötöttségét, meghamisította a protestáns életelvet, képmutatásában mást hirdet és mást cselekszik s mint a Lengyel vádjában Polonyi fővárosi bizottsági tagságát vagyonszerzésre használta fel, akképen a protestáns egyház a protestáns elveket tekintélyének, előrehaladásának, — mondjuk föld/ meggazdagodásának eszközévé tette s ez í jogtalanul a köz kárára visszaélt, sőt gyilkossá lett azáltal, hogy az egyház, a protestantizmus lényegéből fakadó tova fejlődi: .^k a dogmatizmus merevségével nyakát szet t? Mindenesetre súlyos vádak ezek, mellek ha igazaknak bizonyulnak oly értelembe» i ér irányban, amint azt az író hangoztatta, jogosan inganak meg egyházunk alatt azok az erkölcsi oszlopok, melyek egyház^zerveze tünket messze magasba felemelik. Äz irónak azonban az a sajélos/ okos kodása, melyben a bűnöst gyakran/ össze téveszti a bíróval, mi által emennek & neheztelését is jogosan nem egyszer magár a vonja: okot ad nekünk arra, hogy a vádak súlyos jelentőségű igazságaiban már jó eleve kételkedjünk s igy az első pillanatra a lélek jelenlétet el nem veszítve, komolyan nézzünk azokkal farkasszemet. S hogy ez állításomat is már jó előre megszilárdítsam, idézem a czikknek e e sorait: „Igaz ugyan, hogy a protestantizmus: \r. ma is hangosan és büszkén hirdeti P <d mányos szabad kutatás elvét, de er inyesítését csak azon határig engedi ;.rg a dogmatikával ellentétbe rjem jut." Én engedelmet kérek, de ez a vád nem ,, : a protestantizmust illeti meg, lanem *? író czélzata szerint: a protestáns egyhízat a szervezetet: a bűnöst, a mi nae , különbség. No c*e, hogy a dologra térjünk, az író felfogása ;aí szí niben hirdetem, hogy a protestantizmus az a tájkép, mely a maga végtelen rc iái il szabadságával, szépségével, gyönyörköd 'ő jelenségeivel gondosan van beijksztvé protestáns egyházszervezetbe, mint rámába ugy, hogy a ráma a kép teljes hatású élvezetét absolute nem korlátozza, mivel t Tetesen azt is megmondtam, hogj a J. stán: életelvet az egyházban elfojtv; n; l< :om ez utóbbinak felemlített bűnössé éi t ; it e íem ismerhetem. Tudvalévő do!og, hogy az életelv az egyház ba egyesek vagyis a személyek révén szokott átmenni, Ä személyek az a csatorna, m< :i;en át az élő és ható erő az élettelen sz vezetben a fejlődést létre hozza és biztoí tja. Ha tehát sikerül kimutatnunk azt, hogy a személyek fejlődésében a protestantizmus, •int éle'elv, mint a szabad kutatás, tanulás >lve érvénye e zel egyúttal sikerült kimutatnunk azt is, hogy ez az életelv — hatóerő magábai az egyházban is, melynek az a sokat ein' >ek t dogmatizmus sem lehet elfojtója