Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-12 / 46. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 habár úton-útfélen hirdeti az 1848. XX. t. cz. végrehajtását, de idevonatkozó törekvéseit mindig csak egyoldalúan a róm. kath. egyház megnyugtatása irányában hozza nyilvánosságra, mig a protestáns egyházakat érdeklőleg teendő javaslatait gondosan eltitkolja a nyilvánosság elől, sőt az 1848 XX. t. cz. határozott parancsa ellenére azokra nézve még mindig késik a protestáns egyházak törvényszerű képviseletének a meghallgatásával. Mi a takargatni valója ? Mi a leplezni valója ? Mért nem lép terveivel számszerűleg és szakaszszerüleg a nyilvánosság elé, ha csakugyan végre akarja hajtani az 1848 XX. t. cz.-et, ha csakugyan minden vonalon megnyugtató intézkedéseket tervez! ? . . . Mi eleve is tiltakozunk minden olyan megoldás ellen, a mely a r. katholikus autonómiának szervezése, és a r. kath. egyházi vagyonnak a r. kath. autonomia kezelésébe való átengedése ellenében, hogy banális kifejezést használjunk, azzal akarja a mi szemünket kiszúrni, hogy — mint a miniszter ur mondja — „meglesz a törvény javaslat is, amely alapítványilag biztosítja a protestáns egyházak ezidöszerinti budgetszerü segélyezését." Rz alapítványilag leendő biztosítás helyes, törvényes, — de az ezidöszerinti budgetszerü segélyezés mérvének alkalmazása beleütközik az 1848 XX. t. cz. 3-ik szakaszába, a mely minden egyházi és iskolai szükségletnek állami forrásból való kielégitése kötelezettségét irja elő s a melynek végrehajtásában a gyakorlatilag teendő intézkedések minimuma az, hogy a mi tőkesegélyezésünk lélekszámarányban feleljen meg a róm. kath. egyháznak az állam által tőke alakjában történt segélyeztetésének. Lapunk egy későbbi számában idézzük szószerint az „Egyetértés" cz. politikai napilapnak e tárgyban hozott fejtegetését, amely mindenben megerősíti a mi felfogásunkat. Magáról a képviselőház pénzügyi bizottságának tárgyalásáról pedig a napilapok nyomán a következő tudósítást adjuk: Ä katholikus autonómia. Rakovszky Béla: Tudomásunk van arról, hogy a k. autonomíára vonatkozó törvényjavaslat készen fekszik a miniszter asztalán. Őszintén bevallom, hogy a néppártban nagy elégedetlenséget szült, hogy az emiitett elkészített javaslat eddig benyújtva nem lett és most sem nyújtatott be. Rz autonomia a trónbeszédben is meg lett igérve, miért ís arra kérem a t. miniszter urat, lenne szives nyilatkozni, miért nem nyújtotta be az autonomiára és a kongruára vonatkozó törvéngjavaslatokat és mikor kívánja azokat benyújtani. Nagy Emil nagyon kéri Rakovszky képviselő urat, hogy ne méltóztassék a kathotikus autonomiát, mint néppárti autonomiát felállitani. A katholikus autonomia kultúrai, nemzeti, alkotmány biztosítéki, szóval általános országos érdek s nagy hiba lenne, sőt épen magának az ügynek ártana, ha a katholikus autonomiát akár a legjobb indulattal is bárki mint néppárti követelményt áHítná ma a közélet elé. Hogy mást ne mondjak, a függetlenségi párt tagjainak nagyrésze minden alkalommal büszkén vallja magát katholikusnak és igen erélyesen követeljük a katholikus autonomiát, sőt mi több, pártom fölvilágosított protestáns tagjai is helyesnek és óhajtandónak tartják azt, szóval a párt többsége tapasztalatom szerint őszintén követeli a katholikus autonomiát. A gyors megvalósulásnak sokkal biztosabb alapja ez, mintha a katholikus autonomia egy, ámbár tiszteletre méltó, de mégis csak kisebbségi párt követelményeként állíttatik a kormány elé. Bizony Ákos mint protestáns ember hansulyozza, hogy a protestánsok melegen óhajtják a katholikus autonómiáról szóló törvényjavaslat beterjesztését. Meg van győződve, hogy a kérdés megoldása a felekezeti összetartást emelni fogja. Kérdi a minisztert, szándékozik-e aziránt javaslatot tenni, hogy a protestáns egyházak segélyezése a jövőben ne a költségvetés keretében történjék. Kérdi, hogy a nem katholikus lelkészek kongruájának emelése mikor kerül napirendre, mert most több helyen a tanítók jobban vannak dotálva, mint a lelkészek. Az 1600 koronás minimum 2400 koronára emeltessék fel. Széli Kálmán figyelmezteti Rakovszky Bélát, hogy ebben a bizottságban nem szokás pártszempontokat előtérbe állítani. Nem szeretné, ha ez a szokás változást szenvedne. Rakovszky újabb felszólalása után Hoitsy ismét takarékosságot prédikál. Majd Széli Kálmán tanácsolja, hogy a tételeknél jő lesz mértéket tartani. Ugrón Gábor különösen a középiskolák rendszerét szeretné megjavítani. Földes, Rátkay és Buza felszólalása után Apponyi a következőkben válaszolt az elhangzott beszédekre: Apponyi Albert gróf vallás- és közoktatásügyi miniszter: A katholikus autonómiáról és a kongrua rendezéséről szóló törvények meglesznek. Ha nem volna biztosíték eziránt, akkor már nem volna helyén és nem képviselné a jelen költségvetést sem. A katholikus autonomia nem egy párt, sőt még nem is egy felekezet kérdése, hanem országos kérdés. A katholikus autonomia törvénybe iktatása kiváló alkotmányos i biztosíték és nagy kulturális intézmény. Az egész kormányban meg van a legerősebb szándék a kathokus autonomia létesítésére. Meg lesz a törvényjavaslat is, amely alapítványilag biztosítja a protestáns egyházak ezidöszerinti budgetszerü segélyezését. A kongrua kérdés két részre oszlik. Az egyik része az, hogy a katholikus lelkészekre is kiterjesztessék az 1908. évi XIV. kongruatörvény. Ezt megígérte a trónbeszéd és ez a kormány programjában is benne van. Ezt novelláris javaslattal kívánja megoldani még ez évben és ebben az 1898. évi törvény legégetőbb hiányainak korrektivumát is felkivánja venni. — Mindkét javaslatot a választási törvény után szándékozik benyújtani. Teljesen megszívlelendőnek tartja a Bizony Akos által előadottakat s a korpótlék rendl szerrel kívanja megoldani. A kormány meg van győződve, hogy ezen kérdések megoldása állandósítani | fogja a felekezeti békét. Ugrón Gábor felhozta, hogy ! több filiát önállósítottak. Ez az ő minisztersége alatt nem fordult elő. A filialék önállósítása az egyházak belügye s ő hozzájárul az egyes esetek gondos mérlegelésével. A vallásalap kezelése ő felségének, mint legfőbb kegyúrnak megbízásából, a miniszter kezelése alatt áll. Van egy ellenőrző-bizottság, de annak konzultatív hatásköre van. A döntő szó a miniszteré. Eoben a minőségben állandóan azt a szempontot tar-