Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-11-12 / 46. szám

40') EVANGELIKUS ŐRÁLLÓ 1908 torn szem előtt, amit Rátkay képviselő úr felhozott. De bizony gyakran az én törekvésem hajótörést szen­ved, tőlem nem függő tényezők miatt. Búzának felelve megjegyzi, hogy neki is sok óhajtása volna tárczája keretében, de számolni kell a pénzügyi helyzettel. Megelégedéssel mutat arra, hogy három év alatt mi­lyen jelentékeny összeggel emelkedett a kultuszbudget. A részletes tárgyalásnál a jogakadémiák tételé­nél fejlődött ki hosszabb vita, melyben Rátkay László, Nagy Ferencz, Sághy Gyula és Buza Barna vettek részt. Apponyi Albert gróf miniszter felszólalása után a tételt változatlanul elfogadták. A középiskolák téteténéi Sághy Gyula mondott beszédeit. Apponyi Albert gróf, közoktatásügyi miniszter ki­jelenti, hogy a fizetések javításának előmunkálatait megindította a középiskolai oktatás egész vonalán és úgy látja, hogy az általában megelégedést keltett. — A főkívánság, hogy a statusrendezés minél előbb ke­resztül vitessék, — pénzügyi kérdés. A hitoktatók álla­mosítása nagyon meggondolandó nemcsak financziális, hanem sok egyéb szempontból. Nem is Ígérheti, hogy ebbe az eszmekörbe bele megy. A felekezeti közép­iskolák tételénél Haviár Dániel szeretné, ha a vasúti féláru jegyek kedvezményét a felekezeti tanárokra is kiterjesztenék és őket az államiakkal mindenben egyenlő elbánásban részesítenék. Apponyi szerint a törekvés eziránt meg van, de nem lehet keresztülvinni. Széli Kálmán a felekezeti polgári iskolák tanára­inak fizetésrendezését, amennyiben velők szemben tényleg igazságtalanság történt, — a miniszter jóindu­latú figyelmébe ajánlja. Az „Egyetértés" fennt említett cikkét lapunk legközelebbi számában hozzuk. Ä lelkészek tanuló fiait segélyző intézet évi közgyűléséről. A lelkészek tanulófiait segélyző intézet mint ren­desen, ugy az idén is az egyetemes gyűlés alkalmá­val az egyetemes lelkészi értekezlettel kapcsolatban tartotta évi rendes közgyűlését. Ez alkalommal a ta­gok sorából sokkal többen vettek részt a közgyűlé­sen, mint rendesen, nem hiába, hogy a nyugdíjintézet ügye sok lelkészt gyűjtött össze Budapesten az egye­temes közgyűlés idejére. A közgyűlést megelőzőleg az intézet igazgató bizottsága ülésezett. Tanácskozását Veres József inté­zeti elnök vezette. A bizottság ülésében résztvettek: Händl Vilmos alelnök, Kund Sámuel, Petrovics Soma, Schleiffer Károly. Stettner Gyula, Faummler G. Adolf Bognár Endre, Nemes Károly, Okályi Adolf, ig. bi­zottsági tagok. Az ügyvivő által előterjesztett évi je­lentés elfogadása után áttért a bizottság legfontosabb feladatára, a segélyért beérkezett folyamodványok tárgyalására. Hála Istennek ez alkalommal senkit sem kellett elutasítani a folyamodók közül, mert az intézet ez evi bevétele lehetővé tette az összes folyamodvá­nyok figyelembe vételét. — Két lelkész tanuló fia sza­bad asztalt (a mai drága világban bizony elég te­kintélyes segítség) 15 lelkész fia pedig 60—60 koro­nát kapott segélyképen. A bizottság rendelkezésére álló szabadasztalokat Putzer György és Förster buda­pesti vendéglős urak voltak szívesek az intézetnek felajánlani, amit a bizottság a leghálásabb köszönettel fogadott el. A megszavazott pénzsegély 900 koronát tesz ki. Nyomban a bizottsági gyűlés berekesztése után kezdetét vette a közgyűlés. Itt elsősorban a számvizs­gáló bizottság jelentését hallgatták meg a közgyűlési tagok s örömét fejezte ki a közgyűlés az intézet vagyoni viszonyainak örvendetes gyarapodása felett. Az 1907-ikéví zárszámadások ugyanis a követ­kező eredményt tüntetik fel: 1. Bevétel (az 1906. évről maradt 9256 K 33 fillérrel együtt) 11,554 K 47 fill, II. Kiadás 864 K 01 fill. III. Maradvány 10690 K 46 fillér. A vagyon mérleg 1907. végén 13889 K 76 fillért mutat, mely összeg 1906-hoz képeát 1543 K 73 f. gyarapodást tüntet fel. A vagyon mérleg összegében 1309 K 30 fillér hátralék is benfoglaltatik, amely te­kintélyes összeg nem csekély mértékben akadályozza meg az intézet szabad mozgását is. Az ilyen hátralé­kokat — tudjuk mindnyájan — nagyon nehezen lehet behajtani, de hisszük azt is, hogy az intézet tagjai — lelkészek lévén — ha késedelmesen is, de lelkiisme­retesen eleget tesznek kötelezettségüknek s ez által is igyekeznek majd az intézet áldásos működését előmoz­dítani. Az egyesület pénzállománya 1908. szept. 29-én 12543 K 32 f. volt, mely összeg egyes megbízható pénzintézetnél van gyümölcsözőleg elhelyezve. Elég szép összeg ahoz képest, hogy az intézet mindössze 7 éve működik s hogy körülbelül a lelké­szek csak egyheted része karolta fel érdeme szerint, mig a többi csendesen megvonulva hallgat. Legfontosabb tárgyát képezte a közgyűlésnek az alapszabályok egyes pontjainak módosítása, a melyet lapunk nagyrabecsült szerkesztőjének engedelmével külön teszünk közzé. Örvendetes tudomásul vette a közgyűlés, hogy az intézet elnökének és ügyvivőjének több egyház­megyéhez benyújtott kérelme folytán az intézet tag­jainak száma az 1908-ik év folyamán is gyarapodott. Nevezetesen beléptek az intézetbe alapító tagok gya­nánt : a gömori, sárosi, zólyomi és tátraaljai egyház­megyék, továbbá Margócsy István acsai lelkész, Mi­kolay István orosházi ügyvéá és Blatniczky Pál zó­lyomi lelkész. — Rendes tagjai lettek az intézetnek Mesterházy László sárvári és ujabban Szlancsik Bo­gyoszió ábelfalvi lelkészek (előbbi a középvasi egy­házmegyének tagja, a mely egyházmegyének minden lelkésze tagja az intézetnek. — Hej! ha sok ilyen egyházmegye volna.) Az 1909 évi költségelőirányzatot a közgyűlés 1920 K bevétellel és ugyanannyi kiadással állapította meg, mely összegből 780 koronát segélyezésre irány­zott elő. A midőn végre a közgyűlés az elnöknek és az ügyvivőnek lelkiismeretes és eredményes munkálkodá­sukért köszönetet szavazott, a tagok azzal a tudattal oszlottak el, hogy — ha esetleg kicsi körben, sze­rény eszközökkel is, de hasznos, áldásos munkát végez az intézet, a melyet az Isten áldása is kö­vetni fog. —o—

Next

/
Thumbnails
Contents