Evangélikus Őrálló, 1908 (4. évfolyam)

1908-01-30 / 5. szám

4(5 EVANGELIKUS ORÁLLO 1908 tör miatta itt is ott is. De hogy valaki valahol radikális gyógyszert ajánlana, vagy hogy ilyent használatba mert volna venni valaki, — no erről hát még nem hallottam. Mert hát panaszkodni, azt jól tudunk, de valami radikális orvosszerhez hozzá nem mernénk nyúlni semmiért sem. Ha meg is látjuk a fájdalmat okozó fekélyt, hozzá nem mernénk nyúlni a mütőkés éles pengéjével, hogy eltávolítsuk a testből, mert attól félünk, hogy feljajdul az illető. Ez pedig nagy baj lenne, mert ellenkezik a hagyományos „finom modorral", „szelid bánásmód"-dal, „tapintatos eljárásosai. Ezért hát inkább továbbra is megtürjük a testen a fekélyt s hegyibe ragasztunk egy darab szépsógtapaszt. Ez pedig nem hoz gyógyulást, nem nyújt megkönyebbülést a lázas testnek. Egyházi közéletünkben pedig éppen ilyen eljárást követünk. Gyülekezetek presbyteriumában, egyházmegyék, kerületek különféle bizottságaiban, a gondnokok, felügyelők és főfelügyelők karában hajh de sok olyan alak van, akiről nyilvánvaló, hogy szereplése, működése nem hogy előnyére, de határozott kárára, veszedelmére van a protestántízmusnak s közelebb a mi szegény lutheri egyházunknak. Csak ón magam az én szűkebb világomban hány ilyent ismertem ! Az egyik — kiváló család sarja —, ki szerepet visz és rangot visel az egyházkerületnél, róm. kath. vallású nővel köt frigyet. A másik, aki szintén több I bizottság tagja s egyházmegyei ós egyházkerületi funkcionárius: leányát reverzálissal adja nőül róm. kath. emberhez. Az egyik tekintélyes egyház gondnokának leánya reverzálist ad, sőt úgy hallom, e napokban át is tér a kath. egyházba. A másik jeles gyülekezet felügyelője rendesen eljárt a kath. kápolnába, sőt ott állandó padot bérelt s a padra kiszögezó a névjegyét. Az sem titok, hogy a pozsonyi theologia tanárai állandóan ós következetesen kokettiroznak az unitáriusokkal. Sőt, ha jól tudom, az egyik közülök a Dávid Ferenc-egyletnek tiszteletbeli tagja. Szóval tiszteletbeli unitárius. Jó példa — a felekezeti türelem ós béke megszilárdítására, mondják ők. Veszedelmes elvek lutheránus hithüsógben, lutheránus egyházszeretetben ós az invariata Augustana confessióban erős lutheránus papok nevelésénél — mondjuk mi. Az egyik kerületi felügyelő „pártpolitikai szempontból" szavaz egyházunk ellen a parlamentben. De azért az illetékes helyen senki sem tesz erről. Mi is türjük. Sőt lelkesen éljenzünk nekik. Megválasztjuk gondnoknak, felügyelőnek, bizottsági tagnak azokat, akik nem kitüntetést, de korholást érdemelnének. íme a szépségtapasz a fekólyeken ... Vagy itt van a legutóbbi egyetemes közgyűlés jegyzőkönyve. Akik ott voltunk, jól emlékezünk arra a viharos, keserű emlékű jelenetre, melyet Prónay Dezső báró egyet, felügyelő elnöki megnyitójával provokált. Zúgás, moraj, zaj, közbeszólás, ellentmondás kísérte szavait. A mikor pedig az egyik közgyűlési tag a hagyományos szokás nevében azt indítványozta, hogy a megnyitó felvétessék a jegyzőkönyvbe, hát orkánszerű erővel tört ki az ellenvélemény, úgy hogy maga Prónay báró is szabódott a felvétel ellen. De azért az egyetemes jegyzőkönyv mégis azt mondja, hogy az elnöki megnyitót a gyűlés osztatlan figyelemmel hallgatta végig s azt egyhangú határozattal a jegyzőkönyvbe felvétetni határozta. És a beszéd szórói-szóra fel is van véve! No hát kérem, ón igen is kellő reverenciával vagyok mindenféle felsősóg iránt s igy most sem akarok ellenük véteni, de teljes tisztelettel kérdem: mi ez ? Kérdem magát az elnökséget, a jegyzőkönyv hitelesítő bizottságot és a főjegyző urat is: mi ez? Hát iehet, hát szabad egy okiratot így megírni? Vájjon jelen voltak-e az urak azon a gyűlésen és hallották-e a megnyilatkozott közvéleményt? És mégis így szerkesztik meg az erről szóló jegyzőkönyvet ? Hol volt ott az osztatlan figyelem? Hol az egyhangú, egy értelemmel, közakarattal hozott határozat? Hogyan lehet ilyent írni? Elvégre mindennek megvan a maga határa. Sokban lehetünk türelmesek, Fejbólintó Balázsok, vakok, süketek, némák, — már amint azt a körülmények kívánják — de már ezt mégsem türhetjük szó nélkül. Akkora szépségtapaszunk már még sincs, hogy ezt is ilyennel ragasszuk be. Fakadjon hát fel ez a góc . . . Moliácsy Lajos. A tiszai egyházkerület felterjesztése a vasárnapi munkaszünet tárgyában. A tiszai egyházkerület múlt évi közgyűlése felterjesztés intézését határozta el a kormányhoz a vasárnapi munkaszünetnek az állami hivatali életre való kiterjesztése tárgyában. A felterjesztést a püspök megbízásából Geduly Henrik főjegyző elkészítette s az a következő szövegben ment fel: Nagyméltóságú kereskedelemügyi m. kir. Miniszter Úr ! Kegyelmes Urunk ! A vezetésünk alatt álló tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület f. évi közgyűlése jegyzőkönyvének 81. száma alatt a szepesi városi egyházmegye javaslatára a következő határozatot hozta: „A közgyűlés a jogügyi bizottság indítványára feliratilag azzal a kéréssel fordul az államkormányhoz, hogy az állami tisztviselők megalkotandó szolgálati pragmatikájába a vasárnapi teljes munkaszünetet a lehetőség szerint vegye fel." Midőn ez alapon Nagyméltóságodnál tiszteletteljesen az iránt esedezünk, hogy az állami tisztviselők megalkotandó szolgálati pragmatikájába a vasárnapi teljes munkaszünetet felvenni és e végre a vasárnapi munkaszünetről szóló, jelenleg érvényben levő törvény megfelelő módosítása iránt az országgyűlés elé javaslatot terjeszteni méltóztassék, kérésünk indokolásaként legyen szabad hivatkoznunk első sorban is azon általános tapasztalatra, amelyet a közélet tényezőivel ós a hivatalos körökkel való érintkezés nem sok kivétellel tár fel, s a melynél fogva a vasár- ós ünnepnapok alkalmával végzett hivatali munka a hótközben elfáradt, túlcsigázott idegzetű tisztviselők részéről nélkülözi az odaadásnak azt a fokát, amelyre az ügyek sikeres, ós pontos lebonyolítása érdekében szükség volna. És ez alig is lehet másként, mert a természetnek meg vannak a maga kérlelhetetlen törvényei, amelyek mindeu túlerőltetóst megboszúlnak ós épen ott jelentkeznek káros visszahatásukban a legelevenebben, ahol a legnemesebb, legáldásosabb, de az egész emberi szervi életet a legteljesebb mérvben igénybevevő szellemi elfoglaltság terén van túlhajtás. J